Divatterepjáró. Az elmúlt évtizedben egyetlen más autóipari szegmens sem burjánzott el annyira, mint terepes hangulatot közvetítő modelleké, amelyben nem kevés szerepe volt az éltető fogyasztói táptalajnak. A Nissan Qashqai és a Suzuki SX4 immár a második generáció óta gondoskodik a kategorizálás nehézségeiről. Ezúttal az emelt kompaktok beszálló változatai szállnak szembe egymással, eltérő stratégia alapján próbálva meggyőzni a vásárlókat.
Egy biztos: nem öltöztek összeEgyik versenyző sem új ismerős. A generációváltással S-Cross utónévvel gazdagodott SX járt már nálunk benzines, összkerekes kivitelben, sőt, egy ízben már összemérte erejét a Hyundai ix35-tel. Azóta még keményebb konkurenst kapott: hazánk legnépszerűbb crossoverének második iterációját a horvátországi menetpróba után benzines alapmodellként illetve dízeles mindenesként is teszteltük. Mit lehet még ehhez hozzátenni? A piacon dúl a konkurenciaharc, a laikus vásárló pedig már egyetlen kategórián belül is annyi irányba néz, hogy már ettől belefárad a vásárlásba. Önmagához képest már mindkét modell megmérettetett, így legfőbb ideje volt, hogy összemérjék erejüket.
Külső és belső, praktikum és használat
Amennyire a lime zöld és a sötétkék metálfényezés, annyira különböző hangulatot kelt a két autó. A Qashqai-t a Suzuki mellé állítva a dinamikusan kidolgozott vonások kissé árnyékba állítják az SX4 külsejét: a kedves és jámbor „macipofa” nem tud igazán érvényesülni a Nissan ádáz tekintete mellett. Persze kinek a pap, kinek a papné, de ha már kívül járunk, nem mehetünk el a méretek mellett.
A Qashqai minden dimenzióban nagyobb - tömegben is
A Qashqai 46 mm-rel kontráz rá az S-Cross-ra tengelytávban és ennél épp egy hajszállal többel teljes hossz tekintetében. A tendencia folytatódik, ha a szélességet és a magasságot is nézzük, így megállapítható, hogy ha nem is sokkal, de a Nissan versenyzője a nagyobb modell. 
Egyszerre okos és butus a Qashqai padlórendszereEnnek ellenére papíron ő rendelkezik a kisebb csomagtartóval (401 vs. 430 liter) – a kalaptartóig tartó űrtartalmi versenyben a Suzuki jóval magasabb ürege rákontráz ellenfele lapos, de valamivel szélesebb poggyászterére. Variálhatóságban azonban a Nissannál az előny: az üléseket ledöntve több mint másfél köbméteres térrel vág vissza, miközben a térelválasztó elemekkel sakkozva akkor sem leszünk bajban, ha csak egyetlen csomagot szeretnénk előre-hátra gurulás nélkül hazavinni. A tervezésbe egyetlen (ám annál nagyobb) baki csúszott: ha nincs szükségünk az elemekre, azokat nem tudjuk a padlószint alá süllyeszteni. Vagy elrabolunk magunktól litereket a felső szinten tartásnál vagy otthon hagyhatjuk azokat.
Az SX4 itt szerzett előnye azonban hamar szertefoszlik, ha a belső teret is képbe hozzuk. Nagy baj alapvetően nála sincs: találunk puha anyagokat, a műszerezettség letisztult, könnyen eligazodunk a kapcsolók között és minden kézre esik. Mégis a Nissan kidolgozás, összeszerelés és minőség tekintetében is egyel magasabb szintet képvisel, amelyet ráadásul sokkal fejlettebb opciókkal fokozhatunk.
Nem lehet eléggé felhúzni a fejtámlát hátulAz S-Crossban a jobb körkilátásnak örvendhet a pilóta, a Qashqai vezetőjét viszont jobban körülölelő, kényelmesebb fotel kényeztetni, amellyel együtt a jobban szigetelt beltér lágy kényelembe ringat. Hátra ülve szintén a „kék” sarokban a pont: hiába fogad az ellenfélben valamivel nagyobb lábtér és magasabb ülés, a Qashqai kényelmesebb könyöklője, panoráma tető nélkül jobb fejtere és sokkal jobban elhelyezett hátsó fejtámlája nagyobb mosolyról gondoskodik. Utóbbi komoly hiba a Suzukiban: 1,85 méteres testmagasság felett a fej megtámasztása helyett a hátunk közepének nyomása lesz az ülés sajátossága, ami biztonsági oldalról sem vetít jó képet.
A kompakt konkurensek széles táborát elnézve ezúton is kifejezzük értetlenségünket, hogy a típusokba hogyan nem kerülhet hátsó légbeömlő. A nyári hónapokban kiemelten fontossá váló apróság hiánya okán aligha tudjuk majd a kulcsnélküli rendszer okos részleteivel kárpótolni utasainkat. Reméljük, hogy a későbbi frissítéssel a gyáriak gondolnak arra, hogy egy alapvetően családi modellben a hátul ülőket is némi kényeztetésben részesítsék.
Fejlesztők, ébresztő! Érdemes lenne többet koncentrálni hátra
Hajtáslánc, Menetkomfort, Menetdinamika
Turbó itt, szívó ott - galériaA randevúhoz igyekeztünk kedvezőbb árfekvésű alapmodelleket gyűjteni, ami a hajtásláncok terén sikerült is. A bal sarokban 1,6 literes, 120 lóerős szívómotort találunk, ötfokozatú váltóval, míg a jobb sarokban a Nissan-Renault 1,2 literes, 115 lóerős turbómotorja tett szolgálatot, hatfokozatú manuális erőátviteli egységhez kapcsolva. Az elsőkerékhajtású (a Suzukinál elérhető az erőforrás összkerékhajtással is) modellekhez ez a teljesítmény elegendő a hétköznapokban, a gyakorlatban viszont teljesen egyik megoldással sem voltunk elégedettek.
Viszonylag gyorsan futnak a mutatók az SX4-benA Suzuki a tradicionális, szerethető irányt képviseli: az alapjáraton csendes egyhatos lelkesen húz, élénken pörög, karaktere nagyon is szerethető. Az ötfokozatú váltó könnyedén és gyorsan kapcsolható, öröm vele dolgoztatni a virgoncnak érződő erőforrást. Nagyobb tempónál ugyanakkor kijön a hosszú hatodik fokozat hiánya: a morgósabb erőforrás hallhatóan hangosabb menetről gondoskodik. Igaz, cserébe, ha menni kell, megy, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a gyári 11 másodperces 0-100-as sprintet felülmúló, kereken 10 szekundumos eredménye.
A korábbi verziók szebb arcukat mutatták - a kék tesztautó komótos volt
A Qashqai ennek szöges ellentéte: a több mint két mázsával nagyobb üres tömeg elhervasztja a Mégane-ban még élénknek mondható erőforrást. Olyannyira, hogy gyorsulásnál végül hervasztó 12,3 szekundumnál állt meg a mérőműszer mutatója. 
A Nissan mellett szól kulturáltsága és csendességeEz pedig épp annyira távol áll a gyári értéktől, mint az SX4 – csak éppen a másik irányban. A korábbi tapasztalataink alapján egyébként ennél izmosabb az erőforrás, így mi műszaki hibára gyanakodtunk, amelyet a start-stop rendszer hibaüzenete is némiképp alátámasztott. Tény, hogy az egyébként hasonlóan hosszú kiosztású 4. fokozatban 60-ról 100 km/h-ra mindkét versenyző ugyanúgy 12 másodperc körül gyorsult, holott itt brillíroznia kellett volna a Qashqainak, a turbófeltöltés hozományaként fellépő 190 Nm nyomatékkal. Amit nem adott meg itt, azt odaadta kulturáltságban és csendességben a motor. Sajnos a hatfokozatú váltó kapcsolhatósága nem olyan példás, mint a Suzukié: nagy baj nincs vele, de kicsit hosszú utakon, kissé kelletlenül jár a váltókar.
10 százalékkal nagyobb tank és étvágyHiába csak ötfokozatú és hiába a modern turbómotorok korát éljük, a Suzuki egyhatosa bizonyult az összehasonlító hatékonyabb tagjának is. Bár kétségtelenül szerepe van ebben a könnyebb tömegnek is, tény, hogy megegyező körülmények között a sokszorosan csiszolt szívómotoros hajtáslánc fél literrel tud takarékosabb lenni, a gázpedált mélyebbre nyomva pedig akár 1-1,5 literre is fokozódhat ez a differencia. A Qashqai 6,1 literes normaköre szimpatikusnak hangzik, de ha szeretjük mélyebbre nyomni a gázpedált, nyolcassal kezdődő értékek is megjelenhet a fedélzeti számítógép kijelzőjén.
Hatfokozatú váltóval és némi plusz hangszigeteléssel arannyá válhatna az SX4 hajtásláncca
Az azonos futómű-kialakítás ellenére éppen a rugózás és a kormányzás fejezete az, amiben a Nissan fényévekkel megelőzi az SX4-et. 
Javítandó: a futómű nem az igazi az SX4-benA Suzukinál már korábban is megállapítottuk, hogy főleg a hátsó csatolt lengőkaros futómű nincs a helyzet magaslatán: hajlamos felütni, úthibákon oldalirányba elmozdulni és annak ellenére keményeket üt, hogy az autó hangolása koránt sem sportos. Ez a tendencia az összkerékhajtás elhagyásával valamennyit javult, de tény, hogy a 19 colos kerekekkel sújtott Qashqai plusz terhe dacára is sokkal szebben rugózta ki az úthibákat, miközben rossz úton kanyarodva is stabilabb volt a feneke, ráadásul kanyarsebességek terén egyértelműen maga mögött hagyta a Suzukit. Emellett az S-Cross kormányzása továbbra is élettelenül teszi a dolgát, a teljesen plasztikus működésbe pedig pontatlanság is vegyül, ami nagy sebességnél (pl. autópályán) fárasztó idegességbe tud átcsapni.
A hatalmas kerekek is megdobják némileg a Nissan fogyasztását
Így furcsa helyzet állt elő. Motorikusan mindkét versenyző a dízel alternatívával válik igazán éretté, de a felépítési jellemzőkben egyértelműen az SX4 előtt áll a Qashqai: csendesebb, finomabban rugózik, precízebben, gondtalanabbul irányítható, miközben kanyarban gyorsabb, avagy stabilabb tud lenni. Így pedig az ebben a tesztautóban komótos és nem kimondottan takarékos motor ellenére is győzedelmeskedni tud a fejezetben.
Költségek
Akciósan jó árral és csomagos megkötésselA költségek terén fogyasztásbeli előnyével már önmagában plusszal indul a Suzuki. Innentől viszont kimondottan nehézzé válik az összehasonlítás, köszönhetően a japán gyártók csomagos politikájának – ahogy azt már sokszor megszokhattunk, nincs módunk az egyes extrák között válogatni, de legalább a csomagban jó ár/érték arányon érkeznek azok a plusz adalékok, amelyekre nem feltétlenül van szükségünk. Ami az induló árakat illeti, a Nissan 500 ezres fix akcióval éppen 4,99 milliós árcédulával indít. Listaáron ennek kínál alá félmillióval az SX4 opcióktól jórészt megfosztott (klíma azért van) kiadása.
A kezdeti bukdácsolás után végre jó árbanInnen felfelé skálázva megállapítható, hogy a Nissan valamivel olcsóbban méri a jobban felszerelt modelljeit, ha pedig csúcsra törünk, a Suzukival megegyező áron sokkal-sokkal több opciót kapunk (navigáció, vezetői segédrendszerek csomagja, ledes fényszórórendszer, 360 fokos kamerarendszer stb. Persze a Suzukinak is megvannak a maga akciói, ha pedig hozzáadjuk az esetenként 500-700 ezer forintos kedvezményeket, akkor az SX4 árelőnnyel győztesként jön ki a fejezet végén. Tulajdonságait tekintve azonban így is sok fejlesztenivaló akad a típuson, így leginkább akkor érdemes mellette döntenünk, ha a költségek kiemelten fontos szerepet játszanak a választásban.
Kvalitásokban a Nissan nyer, költségek terén a Suzuki. Ez a végeredményt pénztárcafüggővé teszi, ám dízelmotorral nézve egyértelmű a Qashqai előnye