FF, mint Ford Fiesta és SS, mint Suzuki Swift, ráadásul mindkét kiskocsiból a jelenleg elérhető legpotensebb hajtás érkezett hozzánk, sportos miliővel fűszerezve – ezt tudja a Fiesta ST Line és a Swift Sport, amelyek örvendezve vágtak bele összehasonlító tesztünkbe. Nem is ok nélkül, hiszen a sportos kiállás mellett hasonló menetteljesítménnyel és árazással csábítják a dinamikus kisautók szerelmeseit.

Hogy miért jók a könnyed, sportos kisautók? Ez nem is lehet kérdés: a kis méret, a kis tömeg és a rövid tengelytáv, valamint a hozzáadott sportos gének összességében egy igazán kellemes és szerethető vezetési élményt tartalmazó egyveleget alkotnak. Nem kell, hogy a lóerők szétszaggassák a lemezeket, nem kellenek a 20 colos felnikre húzott 'semislick' abroncsok, itt egyszerűen a kompaktság, a fordulékonyság és a dinamikus hajtás képez atletikus, élvezhető csomagot – ráadásul épeszű fenntartási költségek és árak kíséretében.

Egy kis élvezet? Miért ne?!

Mindeközben az igazán erős kis sportmodellek szegmense haldoklik, a hibrid/elektromos éra hajnalán talán nem is ok nélkül. Az új Clio vélhetően nem képezi többé egy vérbeli R.S. modell alapját, Polo GTi-ről ugyanúgy álmodni sem merünk, ahogy az oroszlánosok sem kényeztetik a népet 208 GTI-vel, a villámosok is mindössze egy könnyed Corsa GS Line-t tudnak felmutatni, és még sorolhatnánk.

Persze nem vehetjük el a dicséretet az új Yaristól, amely nagyon sok pénzért bár, de igazán 'beteg', 260 lóerős összkerekes hajtással hajít sziklát a tóba, hogy a lehető legjobban felkavarja az állóvizet, azonban ma már leginkább csak a könnyeden sportos variánsok felé kacsintgathatunk.

A Fiestának jól áll az alap Race Red szín

Ezt a műfajt mindig is remekül nyomta a Swift Sport, és másik tesztalanyunk, a Fiesta ST Line a kék oválosok ST vérvonalán komoly és emlékezetes felmenőkkel rendelkezik. Épp ezért adta magát, hogy a jelenleg kapható két, turbós kis jószágot egymásnak eresszük, és megnézzük, a picike hibridséggel megtoldott sportolók mire mennek a mindennapokban, illetve a szerpentineken.

Hogy mit nyújt a Fiesta 4065 mm hosszú, 1735 mm széles és 1466 mm magas karosszériája, amelynek tengelytávolsága 2493 mm? A Ford kisautója továbbra sem a helykínálat bajnoka, no persze mindez leginkább a hátsó sorra igaz, hiszen elöl már-már kompaktos tágasságot nyújt, korrekt praktikummal karöltve.

Komor belül, de a minőségre nem lehet panasz

Elöl 190-195 centi magasságig kényelmes a Fiesta, hátul a lábtér és a tetővonal miatt inkább 180-185 centiben határoznánk meg a maximumot. A beltér, így pedig a műszerfal is egyébként jellegzetesen fordos elemekből építkezik, tehát sok újdonság nincs – itt még hagyományos, analóg, kis kijelzővel kiegészített óracsoportot találjuk, illetve a középkonzol tetején is méretes kijelző ül, amely kapcsán még mindig bántó, hogy nem tud magyarul.

Utóbbi, mintha épp az utas felé fordulna kicsit, a vezető részéről furán, kedvezőtlen szögben látható. Az ST Line csomag az utastérben szénszál-utánzatú betéteket és pirosan varrt fekete kárpitot jelent, ennek megfelelően az összhatás komor, főleg a sportcsomagban foglalt fekete tetőkárpittal együtt, azonban a piros részletek jól passzolnak a sportos hangulathoz.

A Fiesta így nagyon korrekt csomagot képez, felszereltsége is példás

A minőség viszont nagyon is korrekt, legyen szó akár a felhasznált anyagokról vagy az összeszerelésről. A teszthét alatt semmiféle nyiszogás nem zavarta meg az együtt töltött kilométereket, mi több, a háromhengeres motort is jól elszigetelték a gyáriak, így csak emelt fordulaton szűrődik be jellegzetes, sportoláshoz kissé kelletlen hangja.

Extrák terén kifejezetten jól állunk, a lista ennél magasabb szinten is megállná a helyét. Automata LED-es lámpák, fűthető szélvédő, kormány és ülések, automata klíma (igaz, nem kétoldali) és persze az elmaradhatatlan biztonsági asszisztensek. Van itt parkolóautomata, holttérfigyelő, sávtartó, távolságtartó tempomat, forgalomfigyelő és ráfutásgátló, csak hogy a legfontosabbakat kiemeljük.

Sárga színe telitalálat, a két kipufogó pedig kötelező elem

A Swift már alapból dinamikus megjelenésű, a Sport verziót pedig még erőteljesebbé teszi az exkluzív, morcosabb hűtőmaszk és lökhárító, az elülső légterelő, a küszöbelemek, a hátsó (karbonmintás) diffúzor betét és a hátsó szárny. Mindez pedig élőben még hatásosabb: egyedi hűtőrácsa, csinos LED-es lámpái és látványos színpalettája minden eddigi változatnál komolyabbá teszi a megjelenést.

A teljesség kedvéért a gyáriak 17 colos kétszínű könnyűfém felniket szereltek az autóra, a hátsót pedig a dupla kipufogó kivezetés vadítja meg – ezekkel kapcsolatban üröm az örömben, hogy a 195/45 R17-es gumik igencsak ritkák és drágák, a dupla kipufogó pedig hiába nagyon látványos, az általa generált hangélmény soványka.

Belül is nyersebb a Swift, de pofás és ergonomikus, ráadásul a minőség is helyén van

Az utastérben sportülések, sportkormány és vörös betétek biztosítanak minket arról, hogy egy igazi vadorzóban ülünk – és akkor a vörösen izzó fordulatszámmérőről még nem is beszéltünk. A hangulat kiváló, a termetesebb emberek számára mindeközben sajnos elég szűk sportülések pedig nem csak tempósabb kanyarokban, hanem a megfelelő testalkattal a hétköznapokban is jó szolgálatot tehetnek.

Ahogyan a normál változatokban, úgy a Sport verzióban is megtalálható a Suzuki modern multimédiás rendszere, ami Apple CarPlay, Android Auto vagy MirrorLink használatát is lehetővé teszi. Emellett olyan vezetőt támogató és biztonsági rendszerek is vannak, mint a vészfék-asszisztens vagy éppen a távolságtartó tempomat. A második sor és a csomagtér változatlan a ‘sima’ Swiftekhez képest, így ebbe kár mélyebben belemerülni.

Látványosan elkülönül a Sport az alapmodelltől

A lényeg, hogy mit kapunk a két tesztalanyunk esetében a motortérben, hiszen ezúttal egyik versenyzőnél sem ússzuk meg a könnyed hibridséget… 'Ábécé' sorrendben haladva a Fiestánál az autó meghajtását a Ford a nagy sikerű egyliteres, 3-hengeres EcoBoost benzinmotorjaira bízza a mai divatnak megfelelően hibridként, azonban érdemes megjegyezni, hogy ezúttal is az úgynevezett ‘mild hybrid’ elektromos rásegítésről van szó, azaz tisztán elektromos hajtásról, illetve jelentős hozzáadott teljesítményről nem számolhatunk be.

Az EcoBoost Hybrid technológia egy szíjhajtású, 11,5 kW teljesítményű integrált indítómotor-generátorral (ún. BISG) egészíti ki a Fiesta egyliteres EcoBoost benzinmotorjának erejét. A hagyományos generátor helyett alkalmazott BISG képes elektromos árammá alakítani a fékezés és egyenletes sebességű haladás közben többnyire veszendőbe menő energiát, és az így termelt áramot egy 48 voltos, hűtött lítium-ion akkumulátor tárolja. A BISG persze elektromotorként is működik, megtoldva kicsit a motor erejét: például akár 50 Nm-rel képes beszállni a hajtásba, de a maximális forgatónyomatékot is képes megnövelni.

Vajon melyikük diadalmaskodik a végén?

A kis 155 lovas benzines 220 Nm-t tud, tehát az alsóbb régiókban is valóban használható a hibrid törpe erőmű. Mindez a gyorsulásban is megmutatkozik, hiszen mérésünk szerint 8 szekundum alatt ér fel a Fiesta ST Line álló helyzetből 100 km/h-ra, miközben rugalmasságban is kiváltképp ügyes műszerünk mérése alapján. A valóban dinamikus motor ráadásul étvágyát tekintve is hívogató: városon kívül 4,6-4,8 literből is elvan, autópályán 6,2-t kér, városban pedig 5,5-6 liter közti értékkel számolhatunk.

A Suzuki esetében a Swift Sport is megkapta a paletta többi tagjához hasonlóan a komolyabb 48 V-os hibrid rendszert. Jelen esetben is egy, a Fordéhoz hasonló elven működő integrált indítómotor-generátorról van szó, aminek jelenléte a teljesítményt tekintve csekély; az 1.4 Boosterjetnél a korábbi 140-ről 129 lóerőre fogyott ménest 10 elektromos kW egészíti ki, amely megerősített szíjon keresztül kapcsolódik a főtengelyhez. A 10 kW mellé egyébként 53 Nm társul, az elektromos plusz hatását azonban jó indulattal is alig érezhetőnek lehet nevezni.

Nyers vezetési élményt kínál a japánok büszkesége

Ez egyben a turbófeltöltéssel ellátott erőforrás dicsérete is, amely egyébként a teljesítménycsökkenés mellett nyomatékosabb lett: 220-ról 235 Nm-re emelkedett a rugalmasságot meghatározó érték, ráadásul a hivatalos adatok szerint a csúcsérték kettő- és háromezres fordulat között folyamatosan jelen van. A váltási segédlet óvatos menetben kicsivel 1500-as fordulat fölé érve jelzi a következő fokozat esedékességét. A limiter minden fokozatban korán, 6200-6300/percnél avatkozik közbe, durván megszakítva az erőfolyamot. A motor hiába repíti minden tartományban parittyaként a pillekönnyű Swiftet, karaktere nem kellőképpen sportos.

A kellemesen morgós hangú, de nem eléggé sportos orgánumú motorhoz pontos és jól kapcsolható 6-fokozatú kézi váltó társul. A gyári gyorsulási adatoknál már szubjektíven is jóval dinamikusabbnak érződő, minden körülmények között potens 1,4-es a kis ötajtósban már eddig is korrekt fogyasztást tudott felmutatni, és az új mild hibrid rendszer jótékony hatással van az erőforrás étvágyára. A 9,1 szekundumra ígért 0-100-as sprint helyett nem csalódtunk: ezúttal is 7,5 másodpercet mértünk a kis sárga méregzsáknak.

Sportos megjelenésű az ST csomag, a kis literes motor pedig örömmel dolgozik

A fogyasztás nagyon barátságos: autópályán, szabályosan autózva 6 liter alatt is el tud ketyegni a feltöltött Suzuki négyhengeres, míg városban odafigyelve 5,6-5,8 literrel és a lakott településeket magunk mögött hagyva 4,8-5 literrel járhatunk. Mindeközben valóban sportos menetteljesítményeket tud felmutatni az autó, sajnálatos módon visszafogott hang kíséretében.

Az összevetésből látszik, hogy fogyasztásban szinte ugyanott vagyunk, rugalmasságban a Ford viszi hangyányival a prímet, míg a 0-100 esetében a Swift győzött. Ezek persze a puszta adatok – a vezethetőség tekintetében sokkal markánsabb differencia rajzolódik ki a két tesztelt modell között, már ami a stílust illeti. A Suzuki már csak a könnyebb építése és kevesebb szigetelése miatt is sprődebb, nyersebb élményt kínál, míg a Fiesta érzetre komolyabb autó benyomását kelti, ezáltal sportoláskor is tompábbnak hat.

Felpaprikázott hangulat? Naná, a Swift ügyesen megoldja a feladatot

Nagyon nehéz a döntés, hiszen a hasonló képességek miatt leginkább az ízlésünkre hagyatkozhatunk. Én személy szerint jobban élveztem a Swift nyersebb karakterét és a négyhengeressége miatt kellemesebb hangját, miközben a háromhengeres Ford mindinkább akkor csábítóbb, amikor nem az élvezetekre vadászunk, hanem a mindennapokban közlekedünk.

Mindez a futómű-kormányzás párosára is igaz: noha a Ford is keményebb beállítású felfüggesztéssel küldi harcba a kis Fiesta ST Line-t, a Swift Sport esetében is feszes gátlókkal és kemény rugózással találkozunk; hozzáteszem, mindkét esetben vállalható a kompromisszum a mindennapi közlekedésre vonatkoztatva. A japán versenyző emiatt, valamint ismét a kisebb tömeg és a közvetlenebbnek mutatkozó kormányzás miatt gyorsabb tud lenni, ám a Fiesta fara könnyebben és erőteljesebben vihető játékba – élvezetek terén tehát egyik oldalon sincs hiány.

A Fiesta az igényességével emelkedik ki

Talán az ár döntene? Nos, a Swift Sport listaáron 7,3 millióba kerül egyetlen felszereltséggel, amihez 70.000 Ft ellenében kéttónusú fényezést társíthatunk, a forgalmazó pedig kereken félmilliós meghirdetett kedvezménnyel húzza el előttünk a mézesmadzagot. A Ford esetében bonyolultabb a képlet a személyre szabhatóbb extrázottság miatt: a kék oválosoknál 6,44 millió forint a beszálló, amiért nagyon dögös piros alapszínt és korrekt felszereltséget kapunk az ST Line személyében, alap biztonsági asszisztensekkel, led-es lámpákkal, automata klímával.

Ahhoz, hogy a Swifftel egy szintre hozzuk, bepipáljuk a (japán modellhez nem kapható) kormányfűtést is tartalmazó téli csomagot (125 ezer forint) és a távolságtartó tempomatot tartalmazó biztonsági csomagot (140 ezer forint). Így a listaárak tekintetében 6,7 milliós Fiesta ST Line 600.000 forintos, azaz bő 10 %-os árelőnyt tudhat magáénak.

Fej fej mellett haladnak tesztalanyaink

A Suzukinál éppen ennyi a meghirdetett kedvezmény, azonban a Ford a várható engedményekkel továbbra is érezhetően olcsóbb marad, miközben több extrát tartalmaz a Swiftnél. Ráadásul a Fiesta ütőkártyája a felszerelhetőség, azaz aki szeretné, panoráma tetővel, prémium hifivel és egyéb finomságokkal duzzaszthatja a listát.

Ennek megfelelően, aki nem kizárólag a sprőd vezetési élményre hajt, annak a Fiesta ST Line jobb választás lehet a kedvezőbb vételár, a komolyabb extrázottság és összességében a komolyabb miliő, a minőségibb anyagok és a színvonalasabb asszisztensek miatt. Aki pedig a nyers stílust kedveli, azt nem tántoríthatjuk el a Swift Sporttól.

Nehéz döntés, ez nem vitás, de az igények alapján elkülönül a két modell

Jelenleg a kategória üresedőben van, a tüzes kiskocsik szegmense sajnos egyre szűkül. A Renault garázsából még elhozható a 130 lóerős, 4-hengeres 1.33 turbóval szerelt Clio R.S. Line tesztalanyaink felszereltségi szintjén épp 7 millió forint alatt. A Peugeot 208 és az Opel Corsa kevésbé sportos képességekkel és 130 lóerős 1,2 literes, 3-hengeres turbómotorral csak automata váltóval társítva érhető el, 7 millió felett, és ezzel nagyjából végére is értünk az aktuális sportos kisautók sorának. Bíz(z)unk benne, hogy azért rövidesen javulni fog a helyzet...