Először egy összehasonlító teszt készítését terveztük, amikor kiderült, hogy egymás után kapjuk meg a vadonatúj Peugeot 308 1.5 dízel és 1.6 PHEV hibrid modelleket, hiszen kézenfekvő lett volna összevetni a két spórolós verziót. Aztán amikor leadtam a kis dízelt és átültem egyből a plug-in hybrid tesztautóba megváltozott az elképzelésünk. Ez egy teljesen más autó, más világ. Az árán és számos részletén érezni lehet, hogy a Peugeot más vevőkört céloz meg, illetve próbál elcsábítani a prémium szegmensből is ritka magas felszereltségével, anyaghasználatával és nem utolsó sorban szépségével.

Simán el tudom képzelni, hogy egy „tucat” prémium autóban ülő vásárlónak megtetszik a kis vadmacska és azt mondja: átülök, mert ez tetszik, egyedi és nem kapcsolódnak hozzám többé sztereotípiák. Ráadásul zöld rendszámos, szóval még az erdőket is megkímélem és ingyen parkolok a belvárosban, szóval csupa előny, nem kell leadnom a kényelmemből.

Meg kell hagyni, az új 308 ezzel a sportos kombi karosszériával is nagyon formás autó. Nincs „puttonyos” autós érzésünk, hanem inkább amolyan vagány, sportos fazon. Eltalált játékos ívek, szigorú orr mátrix-led fényszórókkal és szépen kidolgozott kombi popsi igényesen megkomponált részletekkel. Óriási ugrás az elődhöz képest, amellyel együtt sikerült egy összehasonlító fotó erejéig lencsevégre kapnom. Ritka, hogy egy autó az elődjéhez képest ekkorát ugrik előre, kicsit olyan, mintha több generáció választaná el az újat és a régit, pedig kb. egyidősek.

Az is dicsérendő, hogy egy ennyire telitalálat ötajtós mellett a nagyobb csomagterű SW is részletgazdag, ötletes járgányra sikerült, nem fogyott el a tervezői ihlet – így tovább, Peugeot! Ha már a kombiságnál tartunk, a csomagtartó a 12,4 KWh kapacitású lítium ion akkumulátorok ellenére is kellően tágas, 548 liter alaphelyzetben, amelyet az ülések ledöntésével 1574 literesre tudunk növelni. A csomagtartó alatti rekeszben a töltőkábelek szépen elférnek, így nem kell addicionális csomagként számolni velük.

Ahogy először behuppanok és befészkelem magam az alcantarával burkolt AGR (gerinckímélő) ülésbe gyorsan megállapítom: ez egy másik autó. Az egész beltér, bár ugyan olyan elemekből építkezik, mint az előző tesztautóban mégis más: itt mindenhol szép varrásokkal díszített puha felületek fogadnak elegáns az elhúzható pohártartó, nagyobb a központi kijelző és figyelmes megoldás, hogy elektromosan hatra csúszik az ülés a motor leállítását követően, hogy segítse a kiszállásomat. Zsinór nélkül csatlakoztatom a telefonomat és a prémium életérzés új szólamot kap: beindul a FOCAL hifi 10 hangszóróval. Ilyen kristálytisztán ritkán szól a telefonomról a Bud Spencer filmzene mintha új szólamokat is hallanék.

Rövid szemlélődésem során kifigyelem az ülés dedikált gombját az érintő kijelzős gombsoron. Masszázs! Minden autóba ilyet szeretnék kötelezően! Ötféle program közül kiválasztom a „Cicamancs” elnevezésűt. Kis híján dorombolok, és még el sem indultam. Kezembe ragadom a GT feliratú sportos kis kormányt és teli akkuval csendben kigurulok. A csendesség megmarad a városi forgalomban 50 kilométeren át klíma és zenebona mellett is. Aki utazott már luxus autóban tudja, hogy a csendesség az elegancia egyik nagyon fontos ismérve. Látott már valaki öltönyös embert asztalon állva részegen üvölteni? Na jó, igen de nem volt elegáns…

Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy semmire nem cserélem le ezt a csendes és nyugalmas suhanást, az AGR ülést a pneumatikus cicamancs masszázzsal együtt pedig egészen egyszerűen felviszem a nappalimba.

Azért a kezemben szorongatott lapított sport kormány és a GT felirat valamint a formához méltóan sportosnak hangzó 225 lóerős teljesítmény nem hagyott nyugodni. Nyomtam egy padlógázt. A nyolcgangos automata olyan gyorsan visszakapcsol, hogy az már tényleg magasabb kategóriát idéz és a villany plusz a 180 lóerős turbós benzines 1.6-os motor ereje több mint meggyőző. Letaglózott mind a gyorsulása, mind az egész koncepció, amit a Peugeot kihozott ebből az autóból.

Másnap az autópályán a Balaton felé hibrid üzemmódban szépen váltogatja az elektromos és benzines hajtást. Még 130-as tempónál is használható elektromosan, igaz ilyenkor ne nézzük mennyit tudnánk kizárólag ezzel az erőforrással haladni. A megmaradó elektronok kigyorsításoknál extra rugalmasságot adnak az autónak, ami segít meglódulni a turbó nyomás felépüléséig. Minden helyzetre elég az ereje, sőt mondhatom, hogy már sportos kategória: a 0-100 gyári adat szerint 7,5 de gyorsabbnak érződik. A 80-120-as rugalmasság még ennél is komolyabb, csupán 4,5 másodperc. Forszírozva is 'nagyautósan' stabil, de a kis kormány közvetlenségének hála játékos a kanyarokban.

A többletsúlynak hála a fara sem tör ki, szépen halad a megkezdett íveken. A futómű feszes, de nem fájnak benne az úthibák a nagyon peres 18-as gumik ellenére sem. A motort alig hallani, kigyorsításkor erősödik valamelyest a hangja. Az autó alacsony építése segít a légellenállást leküzdeni, szélzaj is alig akad. Ennek egyetlen hátránya, hogy az első légterelő túl alacsonyra került, jól jön a front kamera is parkoláskor, mert egy viszonylag kis szegélyt is könnyen le tud koccolni.

A váltó hangolását én úgy éreztem, mintha egy szívó benzineshez igazították volna, ahol magasan van a nyomatékcsúcs. Különösen sport fokozatban leszabályozásig forog, ami teljen rendben is lenne egy sport fokozattól, csakhogy az ereje a nyomatékcsúcson túl elfogy és megtorpan miközben üvöltve szándékozna tovább menni, pont mint az elegáns úr részegen az asztal tetején, csak nem viszi a lába.

A kormányra szerelt váltófülekkel én ilyenkor többször felváltottam egy magasabb fokozatba, hogy a nyomaték és a turbó hatásfoka újra a csúcsra kerüljön és ismét lóduljon az 1633 kilós test ne csak torokból üvöltsön. Ha összeszokunk vele és nem telitalpas gázadásokkal operálunk sport módban, szép csendben gyorsul és szinte észrevétlenül pakolgatja a fokozatokat. Sehol nem éreztem gyengének, egy ilyen motor már igazán passzol a kocsi külleméhez.

Ha nem nyüstöljük a motort, hanem a „cicamancs” pneumatikus tappancsainak hatása alatt ellazultan vezetünk, akkor autópályán 130-as tempóval 6.2 és 6.8 között fogyaszt az autó attól függően, hogy mennyi elektron van még a rendszerben. Városban ez az adat a 'hibridsége' révén kedvezőbb: 5,4 liter / 100 km-re jött ki. Autóúton haladva 4.8-at mutatott a kijelző és visszatankolva sem lepődtem meg az értékeken. Teljesen feltöltve pedig elektromos üzemmódban légkondival és zenét hallgatva is el tudtam menni magabiztosan 50 km-t városi környezetben anélkül, hogy bekapcsolt volna a benzinmotor.

Mondhatnánk, hogy Janus arcúak ezek a plug-in hibridek és ha nem elektromosan halad akkor viszont zabál a súlytöbblet miatt, de ennél az autónál nagyon jó hatásfokot értek el az öntöltő hibrid vezérléssel és a légellenállással. A „hibrid” üzemmódban szépen visszatermeli az energiát, amelyet a hajtáshoz felhasznál, de képes arra is, hogy bizonyos elektromos hatótávot „megőrizzen” a következő városi szakaszig. Összességében a jól összehangolt hibrid hajtás kedvező fogyasztást eredményezett: a normakör átlaga: 5,5 liter/100 km, a sportos menetteljesítményeket kiélvezve nálam végül 6,5 liter / 100 km-re jött ki a tesztút átlaga sok autópályával és kigyorsítással fűszerezve. A teljes teszthét és 365 km alatt kétszer volt teljesen feltöltve az akkumulátor. Nyilván ennél jobb fogyasztást is ki lehet hozni belőle, ha van otthoni töltő és csak a hosszabb utakra használjuk a benzines erőforrást.

Ahogy megérkeztem az autóval Balatonlellére helyszínt kerestem, ahol méltóképp megörökíthetem. Nyíltak is a sorompók a BL Yacht Clubban, ahová egy yacht tulajdonos sportos eleganciájával gördültem be fotózni. A BMW-s elismerően néz rá, a mercedeses is, sőt egy Maseratiból is felfigyeltek a vonalaira, oda is jött a tulaj megnézegetni. Mi ez, ha nem elismerés ennek a parádésan szép autónak. Az emberek köré gyűlnek. Messziről azt hitték, valami prémium márka terméke, vagy hogy a Peugeot is megcsinálta a maga „Lexusát”, mint a Toyota, és ezért az új embléma. Ekkor az árát még nem is tudták… Vagánykodok még egy kicsit - gondoltam magamban - megmutatom nekik a prémium életérzéshez elengedhetetlen láblengetős csomagtér nyitást is. Illetve mutatnám, mert a gép öntudatára ébredt: hol működött, hol nem, akárhogy próbáltam a parkolóban vagánykodni vagy a balatoni kiruccanáshoz két kézben hozott holmival egyensúlyozni nem igen akarta tenni a dolgát. Legalább következetes, mert a gombnyomásra lecsukódásnál is van, hogy megtorpant és visszanyitott mire beültem, pedig minden akadályt elhárítottam, hogy a kedvére tegyek.

A tolatásnál is volt egy apró malőr, mert a hátsó kamerának annyira megtetszett a balatoni vitorlások látványa, hogy utána nem akart más képet mutatni tolatáskor.  Bármi is volt igazából mögöttem én a kijelzőn továbbra is csak a hajókat láttam a lemenő nap fényében. Nyilván ez szebb, de kevésbé praktikus látvány, mint a benzinkútnál mögém beálló furgon. Először azt hittem valamit elnyomtam és pillanatképet rögzített, amit majd háttérként használok a központi kijelzőn, de nem. Megtetszett neki és nem mutatott mást újraindítás után sem. Mondom én, hogy az autóknak lelkük van, ez tetszett neki, megőrizte emlékében, te meg nézz hátra ha tolatni akarsz és kész!

Ezek a kisebb fennakadások megmosolyogtatóak a középkategóriában és nem is feltétlenül lehet egy tesztautó használatából ítélkezni, de könnyebben elnézhetőek, ha nem is merjük a tesztautó árát. Ha viszont onnan nézzük, hogy a tesztautó listaára 17.750.000 Ft, az autó pedig megvásárolható és nem egy prototípus, akkor inkább azt mondanám legyen csak minden nagyon nagy rendben! Ez az ár ugyanis prémium árkategória.

Kicsit utána kutattam, mit kapunk most ezért a pénzért. Meglepődve tapasztaltam, hogy prémium kompaktok is kihozhatók ennyi pénzből, sőt, esetenként olcsóbbak is a Peugeot-nál hasonló plug-in hibrid hajtással és felszereltséggel. A BMW konfigurátorában a BMW 230e xDrive Active Tourer plugin hybrid verzióját Luxury felszereltséggel (amely kicsit kisebb csomagtartóval de magasabb teljesítménnyel rendelkezik) 16.328.000 forintra sikerült kihozni, másfél millióval a Peugeot ára alá! A Mercedes CLA 250 e Shooting Brake Plug-in hybrid változata 17.663.999 forintba kerül a márka hivatalos konfigurátora szerint hasonló felszereltséggel és méretekkel. A nem prémium szegmenssel összehasonlítva pedig még inkább számottevő a Peugeot ártöbblete: a Kia CEED SW plug-in hybrid például 15.259.000 forint a létező legmagasabb felszereltséggel, igaz, gyengébb hajtáslánccal.

A franciák szépségét saját magával összehasonlítva, a Peugeot 308-as modellpalettáról érdemes megfontolni a jól bevált 130 lóerős dízelmotorral és annak stabil 5,4 literes fogyasztásával is az SW modellt, így kis híján 4 millió forinttal lehet kedvezőbb az ára azonos felszereltség és automata váltó mellett. Lehetne olcsóbb még további 1.800.000 forinttal egy nagyon jól extrázott automata váltós Allure Pack felszereltséggel, amelyet korábban elégedetten teszteltem.

A Peugeot viszont elérte, hogy a luxus kényeztetéshez ezek után már ragaszkodom, cicamancs masszázs nélkül pedig soha többé nem lenne szabad autót gyártania senkinek.

Nem kicsit dögösebb elődjénél a vadonatúj Peugeot 308 SW – azért a kép picit csal, mert a fehér autó egy épeszű konfiguráció, míg a zöld tesztautó egy méregdrága, fullos jószág