Elindulás előtt. Vajon hogy fog viselkedni?
A lényeg viszont az erőforrás, amelyet lassan már a teljes Hyundai palettán megtalálunk. Az üresen már alapfelszereltséggel is 1395 kilogrammos autóban azt hihetnénk, hogy nincs könnyű dolga az 1,6 literes szívómotornak, bár a 135 lóerős teljesítmény és a 164 Nm-es nyomaték kellemesen elegendőnek hangzik a józan közlekedéshez. De hagyjuk az elméletet. Mit mutat a gyakorlat?
Elsőre a papírformát. A kulturált, csendesen dolgozó motor az alsóbb fordulatokon is szépen eldolgozik – csak éppen a kirobbanó dinamika vagy bármekkora teljesítménytartalék marad el. Utóbbi főleg akkor érezzük, amikor emelkedővel kényszerülünk szembesülni – ilyenkor már nem árt visszakapcsolni a precíz, finoman járó váltóval és legalább 3000 fordulat/percnél erőt gyűjteni.
De ha még egyet visszakapcsolunk! Ilyenkor megmutatja modern arcát az erőforrás és a könnyebb modellekből megismert dinamika is előkerül. Nem is kissé: a gyári 11,9 másodperces 0-100-as sprintet mérésünkön 1,5 szekundummal (!) múlta felül az i40, 10,4 másodperc alatt elérve a bűvös határt. Ráadásul rugalmasságban sincs szégyenkeznivalója a Velosterrel és az Elantrával szemben: az alsóbb fokozatokban gond nélkül tartja velük a lépést.
Forgatva meghozza a napfényes dinamizmust.
Közel sem iszákos, de autópályán már kér.Viszont tény, hogy eme dinamizmus kicsikarásához jó váltómunkára van szükség. Jó hír, hogy az egyébként is viszonylag takarékos motor a dinamikus közlekedésnél is vígan megvan 8-9 literből, amely alá nyugodt közlekedésnél játszi könnyedséggel bemegy. Hogy normakörünkön mégis a gyári 6,4 literes vegyes fogyasztásnál 6 deciliterrel többet kért az i40, az kis részben a nagyobb ellenállású téli gumikon, nagyrészt pedig az autópályás etapokon múlott. 130 km/h-s tempónál azért már közel nyolc literes értékeket ír ki a fedélzeti számítógép, így hiába a dízelek nagyobb felára (115 LE: + 500 e; 136 LE: +800 e), a sokat autópályázóknak inkább őket ajánljuk.
Jöhet is a frissítés jobb zajszigeteléssel.Azonban, ha már autópálya, akkor van jobb ötletünk is. Ugyanis vaskos A-oszlop ide, terhelésváltásra túlkormányzott, nem tökéletesen finom futómű oda, az i40 legnagyobb problémája a hangszigetelés, pontosabban annak hiánya, amely 130 km/h-nál a kategóriához kissé már méltatlan 68,7 dB-es zajszintet szavatol. A versenytársak ennél átlagosan jól hallható 1,5 dB-lel csendesebbek.
Egy kellemesen izgalmas árral még ki tudna ebből a kritikából emelkedni az i40, ám a Hyundai népszerűségével az árakat meghúzó ceruza hegye is megnövekedett. Bár az összehasonlításunk tanulsága szerint is jobb Volkswagen Passat az alul nyomatékosabb, takarékosabb 1,4 literes, 122 lóerős turbómotorral 9,47 millióért kelleti magát az i40 ugyanúgy felszerelve (normaszinten) 8,25 milliós költségével szemben, a konszerntestvér Superb kombit 9 millióért már 160 turbós lóerővel is hazavihetjük. Jobb futóművel, csendesebb és még tágasabb utastérrel.
Viszont nem is ő, sőt az ugyanúgy felszerelve 8,75 millióért kínált 140 lóerőt (1.4T) Opel Insignia sem ad kegyelemdöfést. A németek helyett ehhez a japánok és a franciák szállítják a lándzsát. Bár igaz, hogy a Toyota Avensist nem lehet olyan jól felszerelni, mint az i40-et, de a hozzá képest a navigációt is ajándékba adó Travel Edition a szintén szívó ’egyhatossal’ 6,64 millióba kerül, de 7,8 millió forint környékén (tehát a Hyundai-hoz képest még mindig közel fél milliós árelőnnyel) már 152 lóerős kétliteres benzines vagy 126 lóerős dízel alternatívát is kapunk.
Nem olcsó mulatság, sőt - galéria
Bár nyilván kedvezményt a Hyundai-nál is tudnak adni, a Renault gyakorlatilag folyamatos 600 ezer forintos kedvezménye révén egy a navigáció révén jobban felszerelt, 150 lóerős dízel (!) Laguna kombit is elhódíthatunk már 7,79 millióért, amely remekül jelzi, hogy a jó minőséget és átfogó szolgáltatásokat nyújtó koreai márkánál leginkább az egyedi elbírálást kapó céges vásárlókat keresik. Az i40 ugyanis jó autó – de nem tökéletes. Erre hivatkozva pedig a szalonba betévedve nyugodtan kérjenek nagy kedvezményeket – mivel csak akkor lesz az ár arányban az autó által nyújtott tudással.
Néhány szóban
Az i40 mellett rengeteg érv szól, egy hajszállal jobb futóművel és korszerűbb motorokkal a kategória talán legjobb választása lenne, azonban így sincs miért szégyenkeznie. Igaz, az 1,6 literes motor az alsóbb tartományokban nem hazudtolja meg magát, felül jó dinamikát nyújtva kinyílik, ráadásul működése is finom és kulturált, épp, mint az autó teljes egésze.
Előnyök: Kiváló összeszerelési minőség; Jó térkihasználás; Minőségi funkciók és kapcsolók; Takarékos, kulturált, fent erős motor; Jó váltó; Versenyképes ár és költségek
Hátrányok: Vaskos A-oszlop; Kissé magas szélzaj; Nem tökéletes futómű; Alsóbb fordulaton nincs tartalék