Tesztek

Van, hogy két dolog nem passzol egymáshoz: hiába a legdivatosabb sportcipő, ha zakóhoz kell felvenni, hiába a legfinomabb olaszrizling, ha vadhúshoz kell fogyasztani, s ugyanígy vannak olyan motorok vagy hajtásláncok, amelyek egyszerűen nem illenek a gazdatesthez. Első blikkre az Opel kis crossoveréhez a dízelmotor tűnik a legjobb választásnak, azonban a slusszkulcs elfordításával egyetemben a korábban felállított hipotézis is szertefoszlik.

Utastere nem okoz csalódást - galériaPedig a dízelmotorok manapság kedveltebbek, mint valaha, szinte minden autóvásárló takarékos olajkályhát szeretne a garázsába gurítani, holott könnyen lehet, hogy egy benzines erőforrással sokkal jobban járna. S valóban, a dízelek étvágytalansága rendkívül csábító, ám mindez csupán egy darabkája az óriási kirakónak, az összképet megtekintve viszont már árnyaltabb az egész.

Csak a számokat végigpörgetve könnyen belátható, hogy alacsony futásteljesítmény esetében a magasabb szervizköltségek okán aligha jön vissza a gázolajos verzió általában több százezres felára, s akkor a kifinomultságról még nem is beszéltünk. Holott nem elhanyagolandó tény, hogy az autóban eltöltött minden másodperc alá halk duruzsolás vagy kemény kerregés nyújt alapot. Ma már léteznek rendkívül finom járású dízelmotorok, elég csak a Volkswagen kétliteres, common-rail motorjára gondolni, s az Opel legfrissebb, 1,6-os szentgotthárdi csodájáról is könnyű ódákat zengeni.

Ezúttal viszont a kicsik kategótiájában csatázó Mokka tetszetős testébe a GM jó öreg, a Chevrolet Cruze-ban már próbára tett, 1,7 literes négyhengeres dízelmotorja került, aminek elődje még 82 lóerős kivitelben az Astra F lemezei között is ketyegett. Sokan csak Isuzu-dízelnek hívták a japánoktól vásárolt erőforrást, amely akkoriban roppant korszerűnek számított.

Minden jónak elrontója - galériaAz Opel pedig szorgalmasan fejlesztgette, újítgatta a remek alapot, mára valószínűleg már köszönő viszonyban sincs a két 1,7-es, de még ilyen formában is korosnak mondható. A bajt ráadásul nem nehéz fokozni, egy régies automataváltóval gyakorlatilag mai szemmel tolerálhatatlan masszába trappolhatunk és trappolunk is bele.

Bármennyire is divatos a Mokka vonalvezetése, bármennyire jó érzés helyet foglalni az Opeltől megszokott, remek kényelemmel szolgáló ülésekbe és bármennyire praktikus a német crossover, a hajtáslánc pillanatok alatt lerombolja a pozitívumokból épült kártyavárat. Az még hagyján, hogy hidegen borzasztó kemény járásával tudatja a dízelmotor, hogy beindítottuk, de felmelegedve sem hajlandó kisimulni, ráadásul maga a nyers hangerő is meglehetősen magas. Olyan az egész mintha kihagyták volna a tűzfalat a gyárban és a motor tőlünk karnyújtásnyira ketyegne.

Szerencsére konstans tempót tartva visszahúzódik a zavaró morajlás, de 130 km/h-val haladva már egyértelműen újra felerősödik a motor zaja. Az automataváltó pedig csak tetézi a bajt, hiszen amolyan igazi, régi vágású szerkezet: nagyokat csúsztat, későn vált és sokszor feleslegesen hagyja pörögni a hangos négyhengerest. A manuális váltás lehetősége persze itt is adott, de furcsa módon a váltókar tetejére bigyesztett gompár nyomogatásával tudjuk váltásra bírni a szerkezetet. Kész csoda, hogy mindezek ellenére a nagy homlokfelületű testbe bújtatott, 130 lóerős hajtáslánc 6 liter alatti étvágyat produkál. Városi forgalomban és autópályán is be lehet férni 6 liter alá, míg országúti tempóval haladva az 5 liter alatti étvágy is teljesíthető.

Futóműve meglepően jó - galériaMindez azonban cseppet sem vigasztal, ahogy az sem, hogy a Mokka egyébként egy nagyon szerethető és a mindennapokban jól használható társ. Persze nem szabad szemellenzősen tekinteni a villámos crossoverre, hiszen egy kifinomultabb hajtáslánccal egészen más a helyzet. Sőt, a dízelmotorok szerelmeseinek sem kell sokáig várniuk, az Astra és a Mervia után vélhetően hamarosan a Mokka lemezei alá is becsusszan a Szentgotthárdban gyártott, selymes járású dízelmotor, a hatékonyabb, új automataváltóval párosítva.

A motor és váltó párosától elvonatkoztatva viszont egyértelműen kiváló autó a Mokka, méghozzá sok-sok szempontból. Az utastér tágas, praktikus és igényes, a barna színnel feldobott műszerfal, a szálcsiszolt fémet utánzó műanyag betét és az Opeltől megszokott finomságok halmaza igazán remek hangulatot teremt, a minőségérzet pedig ugyanúgy remek.

És nem csupán érzetről van szó, kellemes, puha anyagok, jópofa mintával ellátott szövetek és jó tapintású anyagok terülnek el mindenfelé, a gombok, kapcsolók pedig a márkától már megszokott színvonalat hozzák. A nyitható napfénytetőt viszont érdemes elkerülni, ugyanis elöl-hátul értékes centimétereket rabol el az amúgy korrekt fejtérből. Az autóban immáron az Opel új, IntelliLink központi rendszere dolgozik, meglehetősen jól. Egyedül a vezérlést nehézkességét róhatjuk fel neki, ugyanis láthatóan érintőképernyőhöz tervezték a szakemberek a rendszert, a vezérlőtárcsával viszont közles sem olyan intuitív a menüben való kószálás mint kellene lennie.

Igényes részletek mindenütt - galériaAmiben még nagyon jó a Mokka, az a futómű, azaz a vezetési élmény is a kis crossover erényei közé sorolandó. Annak ellenére tud remek kanyartempót az Opel büszkesége, hogy magasépítésű, illetve az elsőkerekes verzió hátsó futóműve egyszerűbb kivitelezésű. Persze a kormányzás nem meglepő módon plasztikus valamelyest, ám vegyük figyelembe, hogy a vásárlók nagy hányadának igényeihez inkább a könnyű kormányzás passzol, mint a sok-sok visszajelzés és közvetlenség.

Ami máskor első a tesztekben, az ezúttal a végére maradt: a Mokka tökéletesen passzol az Opel legfrissebb arculatába, divatos, sportos és igényes részletek teszik teljessé a küllemét. A mahagóni barna kifejezetten jól áll a tesztautónak, noha bizonyos fényviszonyok között egyszerű feketének hat az egyébként szépséges árnyalat.

Noha nem ajánljuk a Mokkát az 1,7-es dízelmotor, automataváltó és elsőkerékhajtás triójával, az árát azért eláruljuk: ezzel a hajtáslánccal épp 6,5 millió alatt indul listaáron a modell, de a tesztpéldány felszereltségével az összeg egészen 8 millió forintig kúszik a vételár. Persze ebben a navigáció és a kanyarkövető xenon fényszórók is benn foglaltatnak, ahogy a nyitható napfénytető is. Rettentően borsos összeg, ráadásul egy olyan autóért cserébe, ami hangos és a legkevésbé sem kifinomult.

A magyar dízellel nyerő lesz - galériaNoha normafelszereltséggel 6,7 millió forintos áron hozható el a 130 lovas dízel-Mokka, ugyanekkora teljesítménnyel, de mérföldekkel jobb dízelmotorral 7,5 millióért már egy mérettel nagyobb Nissan Qashqai áll rendelkezésre. Aki mindenképpen az Opel kis crossoverére voksol, azt inkább a 140 lovas benzines verzió megfontolására buzdítjuk, illetve az új dízelmotor megvárására. Közvetlen ellenfelet nehéz találni a Mokkának, hiszen a Peugeot 2008 dízel verziójához automata nem érhető el, a Renault Captur pedig maximum 90 lóerős dízellel kapható, persze mindkettő a kisebb teljesítmény és az automata hiánya miatt jóval olcsóbban. Ismét a Nissan garázsában találunk remek ajánlatot: a kifutó Juke 190 lóerővel és elsőkerékhajtással, még csúcsfelszereltséggel is egy millióval olcsóbb, mint a normaáras dízelmotoros Mokka, a 110 lovas verzió pedig 5,35 millióban áll meg.