Ha már a kisautók és a kisemberek szintjén is elkerülhetetlen, hogy szóba hozzuk a politikát, akkor ott fontos dolgok történnek. Az autóiparban pedig hatalmas változásokat kényszerítenek ki az EU folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírásai és a fogyasztói preferenciák megváltozása. Végül ezért emlegethetünk az összes Suzuki kapcsán nem feltétlenül jogosan hibrid hajtást, de szerencsére a lényegen ez sem változtat: ha drágábban is, de az időközben látványában megújult Swift továbbra is nagyon jó kisautó. Már csak Hybrid kivitelben elérhető, de a jelenleg formájában sem sokáig.

Egységes szabályozásra lenne szükség a hibrid megjelölés használata kapcsán. Ha nem is feltétlenül a fogyasztók megtévesztéséről van szó a hirtelen mindenhonnan előbukkanó megjelölés kapcsán, azért nagyon nem mindegy, hogy a benzinmotor mellett mit kapunk. Vágjunk kicsit rendet! Van a konnektoros hibrid, ahol egy nagyobb akkut kívülről (is) töltve nagyobb távokat tudunk elektromosan megtenni. Van a teljes hibrid, ahol ugyan nem tölthetünk kívülről, a visszanyert energiák alkalmasak az autó önálló mozgatására. És van az enyhe, azaz mild hibrid hajtáslánc, ahol a nagyjából állandóan dolgozó belsőégésű motor munkáját egészíti ki ilyen-olyan rásegítés.

Már csak 12 V-os hibridként, hamarosan csak 48 V-ossal

Itt tartunk mi a tesztalanyunknál, de ez a kategória is három irányba ágazik el. Manapság már nem divat ebből a leosztásból olyan erős elektromos rásegítést létrehozni, mint a Honda Insight esetében, viszont egyre inkább divat lesz a 48 V-os és 12 V-os rendszerek és a (funkciójában és erejében) feltápolt generátorok beavatkozása. A Suzuki esetében a Vitara és az SX4 kapja a komolyabb 48 V-os rendszert, a kisebb modellek pedig az eddig ISG/SHVS néven elérhető 12 V-os egységet. Mivel ezek a rendszerek kedvezőbbek, mint az EU-s büntetéseket fizetni, így hamarosan mindenhol fel fognak tűnni.

De miről is van szó? Jelen esetben egy integrált, indítómotor-generátorról, aminek jelenléte a teljesítményt tekintve szinte teljesen jelentéktelen, így ugyanúgy 90 lóerőről és 120 Nm-es csúcsnyomatékról beszélhetünk, akárcsak a normál 1,2-es esetében, azonban a fogyasztáscsökkenést azzal célozza meg a rendszer, hogy a fékezéskor nyert energiával a gyorsításokat „segíti elő” vagy kiterjedt start-stop funkciót tesz lehetővé, amely már üresben kb. 15 km/h alatt lelövi a motort, ha a feltételek teljesülnek. A 48 V-os rendszer hasonló, csak éppen erőteljesebb hatással. Ne feledkezzünk meg róla: ugyanis a 12 V-os egység ki fog kopni a Swift-ből, a tavasztól már az ő esetében is megjelenik a nagytesók 48 V-os megoldása, ami már tényleges előnyöket hozhat, drágábban.

Hibridnek nevezni erős, de más túlzás nem lengi körül

A 12 V-os történet egyébként nem újdonság a Suzukinál, csak a Swift esetében teszteltük már az egyliteres, turbómotoros hajtáslánccal, de a jelenlegi négyhengeres 1,2-essel is, összkerékhajtással. 2020-tól azonban tekinthetjük úgy, hogy a Swift felfrissült: ezt jelzi a némileg új ábrázat is, amelyet könnyű kiszúrni a méhsejtmintás, krómmal megspékelt hűtőrácsról. Az egyliteres turbómotor eltűnt, a remek 1,25 literes négyhengeres pedig megmaradt, ami továbbra is ideális kísérője a kisautónak, főleg egy olyan világban, ahol már egyre több helyen találunk háromhengeres turbómotort.

A Swift nagyszerűsége pedig viszonylagos egyszerűségében rejlik. Tudják, hogy mi a varázsereje? Hogy még a tesztelt csúcsverzió is csupán 900 kilogrammot nyom a mérlegen – teli tankkal. Ezt aztán nem csoda, hogy lazán mozgatja a 90 lóerő és a 120 Nm (erről később), de egyben most hozzátennénk, hogy nem érezni, hogy egy elspórolt, végletekig könnyített dobozkában ülünk, a Swift igenis minőségi érzetet kelt belül. Persze vannak kemény anyagok, de vannak jó szövetek is, került az ajtóra is belőle, ahol számít, ott rendben van a minőség, jutottak díszkeretek ide, díszbetétek oda. A Japánban összeszerelt autó pedig úgy van összeszerelve, ahogyan azt egy Japánban összeszerelt autótól várjuk.

Tisztességes belső tér, jó összeszereléssel és átláthatósággal

A külső méretek igazi kisautót írnak körbe, de hát a Swift erőssége (könnyűsége, azaz fürgesége és hatékonysága) abban (is) rejlik, hogy nem nagy. A 3,84 méteres hosszúságon azért megfért egy olyan utastér, ahol négy átlagos termetű felnőtt vígan helyet kap, a csomagtartó pedig a kategória mai trendjeinek fényében tűnik kicsinek, egyébként a 265 liter elegendő, ha nem családi feladatokat akarunk megoldani a modellel – de azért érdemes megemlíteni, hogy ilyen tekintetben csak nagyobbakat találunk.

Egy kicsit túlzás itt az állandó vörös megvilágítás

Lényegi dolgok nem változtak, így inkább átpörgetünk az érdekességekhez. Hihetetlen, hogy erre tart a világ, de a négyhengeres motort már így kell kezelnünk. Az 1,2-es pedig továbbra is kulturált és egészen elemében van. Habár a hozzá társított ötfokozatú kézi váltó egy kicsit akadós (főleg a második fokozat), ez inkább csak akkor tűnik fel, ha finomkodunk, ugyanis meglepően jól bírja az egység a kemény használatot – sőt, még a kuplung is igényesen tűri, ha tempós munkát követelnek tőle.

A csúcsverzióhoz ilyen szép szövet is jár

Nincs tehát akadálya annak, hogy kihasználjuk a 90 lóerőt, amely, ha a pilótával együtt egy tonna alatti tömeggel párosul, bizony olyan dolgok történhetnek, mint a gyorsulásmérőnk által regisztrált 9,2 másodperces 0-100-as sprint. Ez bizony nem akármilyen képesség, főleg a gyári 11,9 másodperces adat tükrében, de azért érdemes hozzátennünk, hogy a mindennapokban ilyen izmosnak nem fog érződni a Swift. Egyrészt csak felül húz igazán (ami felettébb mókás tulajdonság), alul azért a viszonylag mérsékelt a rugalmassága (ezt mutatja a negyedik fokozatban bő 10 másodpercig tartó 60-100-as gyorsulás is), másrészt pedig a jó gyorsulást mind a futómű és a jó minőségű abroncs tapadási képessége, mind a gyors váltásokat tűrő hajtáslánc elősegítette – nem erőből, hanem ügyességből született meg az igencsak pozitív adat. Ez persze bizonyos tekintetben nem változtat a tényeken.

A 90 lóerőhöz mérten szinte repült a tesztautónk

Ráadásként pedig a kulturált négyhengeres továbbra is rém hatékony. Még 130-as tempónál sem kortyol vészesen sokat, pedig ott az ötfokozatú váltó okkal rövid felső áttétele (ilyenkor 3500-at forog) már hátrányosan érintheti az egységet, mégis 6 literhez közelít ilyenkor is az étvágy. Városban is ez a helyzet, ha nem dugóban ülünk, országúton pedig 5 liter alá is bemehetünk. A 12 V-os rendszer nem segít ebben sokat, persze dugóban a fokozott start-stop miatt látványosabb adatok születhetnek, de ez nem éri meg szerintünk a plusz macerát és a 200 ezres felárat. Persze mostanában már nincs választási lehetőség: Swift csak hibridként van, hamarosan pedig megint változik a rendszer és a kisautó is megkapja a nagytestvérekben bemutatkozó 48 V-os hibridet. Ez már valós előnyöket is hoz, valós hátrányokkal együtt: drágább és nehezebb lesz a kisautó.

Sajnos már most sem tud az aktuális szabályozások miatt olyan kedvező lenni a Swift, mint korábban. Ez pedig mutatja, hogy nem feltétlenül átgondolt az EU rendszere, hiszen egy olyan kisautót büntet, ami valóban hatékony (előállítási szempontból is), a teljes életciklusát tekintve pedig koránt sem biztos, hogy környezetkímélőbb a 12 V-os és 48 V-os lágy hibrid rendszerekkel. De ha így, akkor így, lássuk az árakat!

Az új modellév újdonsága a méhsejtes, krómkeretes hűtőrács

A kötelező Hybrid kivitel a szokásos háromféle felszereltségi szinten elérhető. A még tűrhető GL kedvezményesen 3,39 millió, a már egészen finom GL+ 3,69 millió, a kissé túl korán figyelmeztető asszisztensekkel felszerelt tesztelt csúcsverzió, a GLX pedig már 4,14 millió forint – akciósan. Utóbbit pedig tipikus Suzuki módon kell értelmezni: konkrétan jelen esetben 730 ezer forintos engedményről van szó, de még akkor sem rossz a helyzet, ha az abszolút csúcsra szerelt, metálfényezésű Swift ötmilliós árszintjét nézzük – végtére is pont ez a fapados Volkswagen Polo alapára.

Maradva a négyhengeres szívómotornál, a Kia Rio (és a hamarosan érkező új Hyundai i20) még kapható hasonló felállásban, az esetükben pedig listaáron közel hasonló számokkal találkozhatunk, csak éppen a kedvezmények mértéke eltérő. Vannak persze nagyobb négyhengeres szívómotorral szerelt kisautók is, de ők már drágábbak, eltérő előnyökkel és hátrányokkal. Azért a Honda Jazz-t még megemlítjük, különösen, hogy összehasonlító tesztünk is van vele és a Swifttel.

Hamarosan tovább drágul, de állítólag hatékonyabb és gyorsabb lesz - kíváncsian várjuk