A motor csupán egy aprócska része az autó egészének, ám olyannyira nagy jelentőséggel bír, hogy csupán az ő jó vagy épp rossz szereplése képes felemelni vagy romba dönteni az adott modellt. A Chevrolet az Opel erőforrásainak átvételével fontos pillanatot él meg, hiszen az idős szívó 1,8-as leváltása az 1.4 Turbo által már roppant időszerű volt.
A Chevrolet egyre korrektebb modelleket kínál - galériaPersze maga az 1,4 literes, négyhengeres erőforrás sem mai darab, hiszen lassacskán az Opel nyugdíjazza a közvetlen befecskendezéssel, s változatlan teljesítménnyel érkező utód okán, ám a szerethető 140 lóerős motor még sok helyen tehet jó szolgálatot, például a sárga nyakkendősöknél, ahova a Cruze motorházába már tavaly is szerelték, az Orlandó pedig nemrégiben kapta meg a technika mai színvonalának jobban megfelelő erőforrást.
Viszont kétségtelen tények támasztják alá az 1.4 Turbo létjogosultságát kiöregedő 1,8-as testvérével szemben. Egyrészt a takarékosság egyik lépcsőjeként említhető hatfokozatú váltó szól a kisebb lökettérfogatú egység mellett, hiszen az 1,8-as ötsebességes kézi váltóval került összeépítésre, s utóbbival a teljesítményadatok sem kíméletesek.
Míg a turbómotor 140 lóereje már 5000 1/perces főtengelyfordulat alatt rendelkezésre áll, az öblösebb szívó esetében 6200 1/percig kell várni ugyanerre a csúcsteljesítményre, míg nyomatékok tekintetében 1850-nél megjelenő 200 Nm áll szemben a 3800-nál elérhető 176 Nm-rel.
Használható harmadik üléssor - galériaAz elmondottakból egyenesen következik a downsizing jegyében fogant Opel-motor kedvezőbb karakterisztikája, jobb használhatósága, amit ezúttal az Orlando bőrébe bújtatva a gyakorlatban is kipróbáltunk.
Az Orlando külső terének dobozformája előrevetíti a praktikumot, a tömzsibb orron pedig a méretes fényszórók és a nagyra nőtt, klasszikus Chevrolet-stílusban fogant hűtőmaszk eredményez meglehetősen mokány, tekintélyt parancsoló látványt.
Noha a fehér szín és a szimpla formákkal dolgozó ötküllős, 17 hüvelykes felnik még tovább egyszerűsítik az összképet, mégis kellemes, igényes az ötajtós autó összhatása.
Ez a multimédiás rendszer már régies - galériaHogy az Orlando kívülről szépnek mondható-e vagy sem, az teljes mértékben szubjektív: van, aki abszolút nem tudna hozzászokni, és vannak olyanok is, akiknek elnyeri a tetszését az amerikaias bivalyforma. Ez a kettős megítélés viszont szigorúan csak a külsőre igaz, hiszen belül nagyon kellemes - Opeltől érkező - formák fogadják az oda látogatókat: mind a műszerfal, a könyöklők, a középkonzol, valamint a további elemek hívogatóak, a szemünknek egyenesen örömteli látványt nyújtanak.
A különböző nyomógombok és tekerős kapcsolók használatuk közben minőségi benyomást keltenek, funkcióik igénybe vétele során egy csepp bosszúságot sem okoznak. Annyi viszont bizonyos, hogy a Cruze-ban már bemutatott My-Link érintőképernyős multimédiás rendszer további jó hatással lenne az Orlandóról alkotott képre.
Az első üléssor bőséges láb- és fejtérrel kényezteti a sofőrt, valamint utasát, de a helykínálatra nem lehet rossz szavuk a kicsit kényelmetlenebb második sorban tartózkodóknak sem.
Barátságos, de tekintélyes arc - galériaNagy pozitívuma a hét személy befogadására képes Orlandónak, hogy a leghátsó üléseken akár nagyobb távokat is abszolválhatnak olyan utasok, akik kisebbek 180-185 centiméternél. Az említett magasság felett a fejtér ugyanis kezd szűkössé válni, de ezek a méretek igazán tisztességesnek számítanak a kategóriatársak körében. Az ülések síkba döntése jó ötlet, hiszen így nagyobb tárgyakat is könnyedén pakolhatunk az Orlando csomagterébe. A poggyászok számára öt üléssel is bőséges űrtartalom áll rendelkezésre, ám mind a hét ülést kihasználva minimális hely marad a csomagtartóban.
(Lapozva az ár és a motor képességei döntenek az Orlando sorsáról.)