Vásárláskor kiváltképp örök kérdés, hogy milyen motorral rendeljük meg kívánt modellünket. Természetesen vannak, akik a kezdetektől fogva csakis gázolajosokat keresnek, de nincs hiány benzinpártiakban sem. Ezúttal a Mazda garázsában álló 6-osokat mustráltuk, hogy kiderítsük, milyet érdemes inkább elhozni a kereskedésből.
_article.JPG "Érett, komoly küldső, amilyen a beltartalom is")
Érett, komoly küldső, amilyen a beltartalom isAzt hiszem, magát a Mazda6-ot már aligha kell bemutatnom a kedves Olvasóknak, hiszen a típus járt már szerkesztőségünknél, nem is egy ízben. Manapság a középkategóriában nem is igazán találunk rossz vételt; az alsó-középkategóriához hasonlóan roppant erős lett ez a szegmens, ami nem is csoda, hiszen a verseny kiélezett, és minden egyes vásárló számít. A japánok épp ezért olyan összállítást tálalnak elénk, amely nem csupán egyszerűen látja el feladatát a mindennapokban, hanem mellé valamilyen szinten érzelmesebb, vezethetőbb, dinamikusabb imázst társít.
Akárhogy is nézzük, nyilván közel sem sportautóval van dolgunk, mégis csipetnyivel több adrenalin szabadul fel bennünk a Mazda6 volánja mögött, mint mondjuk egy unalmasabb kategóriatárs esetében. Köszönhető ez például a lendületes, abszolút japános formavilágnak, de főképp a kormányzásnak és a remekbe szabott futóműnek.
Még mindig a D-szegmens egyik legsportosabbjaIgaz, a legutóbbi ráncfelvarrás alkalmával a mérnökök puhítottak a típuson valamelyest, ám az szerencsére mégsem vesztette el karakterét, amiért továbbra is vonzónak találjuk. A futómű áthangolásának köszönhetően komfortosabb lett a 6-os, cserébe a kanyarokban persze kicsit hamarabb eléri képességei határát.
A dinamizmus nem csupán a jellegzetes külsőről jut eszünkbe, az utastérben is jó néhány elem összjátéka teremti meg a fent említett légkört. Az egyszerű, csőbe húzott órák, a vörös háttérvilágítás, a jó oldaltartású és kényelmes ülések, a kiváló vezetési pozíció mind-mind azért vannak, hogy úgy érezzük magunkat, nem egy hétköznapi középkategóriásban ülünk, hanem olyan négykerekűben, ami ennél valamivel többet nyújt. Azonban a negatívumok mellett sem mehetünk el szó nélkül.
_medium.JPG)
Korrekt műszerfal, apró bakival - galériaAz ülésfűtés kapcsolóit egyszerűen nem tudom máshoz hasonlítani: olyanok, mintha az Ikarus gyárból szereztek volna belőlük egy konténernyit a japánok. Igaz, működés szempontjából nem kifogásolható a megoldás, de egy kellemes formatervű műszerfalba építve finoman szólva is diszharmonikus.
A mai kor színvonalát szintén nem tudja tartani az autó azzal, hogy USB port nincs benne, és nem is kérhető hozzá, furcsamód csupán a 129 lovas dízel GT Edition kiadás kapja meg a hasznos csatlakozót. Emellett a prémiumként titulált Bose hifi nem teljesít kiemelkedően, egy, a kategóriában átlagosnak számító audiorendszer szintjét hozza. Továbbá ezúttal is morgolódtunk a hátsó légbeömlők hiánya miatt, melyek lassan már egy kategóriával lejjebb is kötelezőnek számítanak. Ezek persze apróságok, ám amennyiben nem kevés időt töltünk szeretett autónkban, azért felerősödik a negatív hatás, a D-szegmens mércéje pedig minden téren igen magas.
Summa summarum, összességében rendben van a tágas belső, ahogy a méretes csomagtér, illetve az igényes és finom részletekben gazdag küllem is, a tisztességes futómű-kormányzás páros mellé pedig már csak egyetlen fűszerre van szükség, amelyen állhat vagy bukhat az egész vacsora: a motorra.
(A második oldalon szembeállítjuk Otto és Diesel Urak vívmányait: lássuk, ki viszi a prímet!)