A címben szereplő szófordulat a lila ködben úszó párok egyik kedvenc közhelye, s mint minden elcsépelt szólás-mondás, nem alaptalan. Vannak pontosan olyan szituációk, amikre mindez tökéletesen igaz, s kicsit előre lelőve a poént a Mazda esetében pontosan ide illőnek bizonyult. A japánok kompaktját fogtuk ezúttal vallatóra, méghozzá a közepes teljesítményű benzinmotorral.
Kár is belekezdeni, hogy milyen sokszínű manapság a gyártók kompaktjainak kínálata, ahogy az is bizonyos, hogy nagyon mellényúlni már egyikkel sem lehet. A temérdek korrekt választás között azonban kiemelkedhetnek azok a típusok, amelyekben van egy kis plusz, egy kis érzelem, egy kis csavar, amivel kívánatosabbnak hatnak társaiknál. És pont ez az a kis többlet, ami miatt valahogy hozzájuk mégiscsak jobban húz a szív.
A formatervezők szinte tökéletes munkát végeztek, ez nem is vitás
A Mazda pedig kétségkívül nagyot durrantott a 3-as szériájával (is), legyen szó akár a 2013-es harmadik generációról vagy a nemrégiben megjelent négyes sorozatról. Amikor a jelenleg futó új modell megjelent, gyakorlatilag minden újságíró két dolgot ragadott ki: a pazar formavilágot és a hátsó futómű papíron jóval gyengébb képességű konstrukcióra való „visszafejlődését”. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, a 3-as ugyanis ennél jóval többet tud és jóval többet ad, nem csupán a felsorolt két, egyébként tényleg fontos pontból áll a világ.
Ha már közhellyel indítottunk, itt egy újabb: autós berkekben gyakori a mondás, hogy ha kiszállsz az autódból, bezárod, és tőle távolodva nem nézel vissza, akkor rosszul választottál. Na most akárhogy is vesszük, ledobva az objektivitás béklyóját, azt kell mondanom, hogy a Mazda3 tényleg egy piszok jól kinéző kompakt. Egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni az új 3-as formaterve mellett, miközben a beltartalom néhány pillanatra csak másodlagosság válik.
Kicsit hirtelen ér véget az autó a csepp alakú hátsóban végződve
Kis túlzással azt mondhatom, hogy egy koncepcióautó (2017 – Kai) az utakon, s valóban, a japán fémszobrászok még a végleges verzió esetében sem riadtak vissza a merész vonalaktól, bár ehhez a lehengerlő összképhez kell ám a Mazda remek mély bársonyvörös fényezése is, ez sem titok. A motorháztető az elődnél hosszabb és méretesebb, a fényszórók mélyen ülnek, lehetőséget adva az ugyancsak megnőtt hűtőmaszkkal való érintkezésnél egy kis formai játékra.
A megnyúlt orr után magas övvonal és kompakt utascella következik, s aztán egy csepp formában hirtelen véget ér az egész autó. Az élesre húzott hátsó lámpák oldják valahogy ezt a hamar véget érő autó okozta feszültséget, de jómagam inkább a szebben és stílusosabban befejeződő szedánt választanám, ott valahogy még komplexebb, még tökéletesebb a harmónia és az összkép. Ezúttal nem csupán hangzatos marketing maszlag dinamikusnak és atletikusnak nevezni a látottakat, itt valóban lehengerlő formatervről van szó.
A beltér igényes és minőségi, már-már prémium színvonalú
Mindemellett a Mazda3 ugyan a kategória egyik legnyúlánkabb képviselője 446 cm-es hosszával, ráadásul 2725 mm-es tengelytávolsága is a legnagyobbak közé sorolható, a gyártó kompromisszumot kötött. A tágas helykínálatot sejtő számokon túlnézve a dinamikus vonalak miatt nem tudták jól kihasználni a rendelkezésre álló helyet. Elöl persze bőven elégséges a helykínálat és az ülések is kimondottan kényelmesek, hátul viszont közepes (alatti) a lábtér, szűkebb a fejtér, a kis ajtónyílás miatt nehézkes a be-/kiszállás, a magas övvonal és a nagy fém/üveg arány miatt pedig kicsit bezártságérzetük van az utasoknak. A csomagoknak alaphelyzetben 327 liter jut, ami a kompakt szegmensben bizony talán még átlagosnak sem mondható.
Utóbbira szerencsére orvosságot is kínál a Mazda, hiszen akik teljesen beleszerettek az új 3-as vonalvezetésébe, de nagyobb csomagtérre vágynak, a szedán karosszériával boldogulhatnak, hiszen kombit a japánok továbbra sem kínálnak. Általam a forma miatt is preferált lépcsőshátú karosszériaváltozat 20 centivel hosszabb, ráadásul mintegy 120 liternyi többletet kínál a csomagtérben, a hátsó tér jobb hozzáférhetőségéről nem is beszélve. Ráadásul további pozitívum, hogy azonos konfigurációban megegyezik a két változat ára.
Sportos, de közben az elegancia sem áll távol tőle
A lehengerlő formaterv és a kategória mai állásához képest kicsit szűkösebb helykínálat mellé azonban ugyancsak roppant pozitív érzéseket ébresztő beltér társul. Noha másokkal ellentétben a Mazda nem próbálja marketingben prémiumnak reklámozni a terméket, mégis, minden porcikáján azt érzem, hogy egy A-osztály vagy épp egy 1-es BMW ellenében minőséget és kidolgozást tekintve abszolút megállná a helyét.
A műszerfal, az ajtókárpitok és úgy minden odabenn egyszerre minőségi, letisztult, ergonomikus, és modern, miközben a dizájn is abszolút passzol a külsőhöz. Kifejezetten jó érzés helyet foglalni a kényelmes és közben egy kis oldaltartással is bíró ülésben, beállítani a tökéletes vezetési pozíciót és megfogni az egyik legfontosabb kezelőszervet, vagyis a kormánykereket. A volán egyébként filigrán, méretét, illetve fogását tekintve tökéletes, számos sportosabb ambícióval rendelkező konkurens is megirigyelné. A váltógombot szintén élmény megfogni, ráadásul ilyen remekül kapcsolható váltóval manapság már nagyon ritkán van dolgunk sajnos.
A műszerfal a külsőhöz hasonlóan nagyon pozitív
A vízszintes tagolású műszerfalon fokozza a minőségérzetet a légbeömlők kialakítása, illetve a mélyebb, sötétebb króm betétek igényes és visszafogott jelenléte. A tetszetős formai megoldások ellenére tárolórekeszből bőven elég akad a fedélzeten, az anyagok kifejezetten jók, az összeszerelés pedig szintén példás – ezt nem is lehet vitatni. További hatalmas piros pont jár a javarészt csak prémiumoknál alkalmazott vetített kijelző (más nevén HUD) miatt, amely szériában jár az összes új 3-ashoz, ráadásul nem az olcsóbb, plexire vetített megoldásról van szó, a szélvédőre vetít az eszköz.
A vetített műszercsoport szintén friss hozomány, amit emellett szerencsére nem is játszottak túl a japánok: számos fontos adatot képes megjeleníteni, de maga a dizájn klasszikusan visszafogott. A multimédiás rendszer szintén korrekt darab: szép és nagy felbontású a kijelző, a menü logikus és esztétikus elemekből épül, és természetesen nem maradhatott el az Apple CarPlay/Android Auto funkció sem. A rendszer a tárcsával kényelmesen vezérelhető, s noha kicsit messze, a szélvédő alatt kapott helyet a kijelző, a navigáció esetében ergonómiailag kifejezetten jó helyet kapott.
A hajtáslánc szofisztikált, kellemesen dinamikus és takarékos
A sportos gének ma már fogyóban vannak, s ez a Mazdára is igaz, az MX-5 mellett ugyanis már sportosabb modellt hiába keresünk a japánok palettáján, az MPS verziók sajnos egyenlőek a múlttal. Ennek ellenére az új 3-as esetében a gyártó nem rejti véka alá, hogy cél volt a formák mellett a menet közbeni dinamizmus, a sportos karakter. Ahogy már fentebb említésre került, remek az üléspozíció, pazar a váltó és a műszerfal is sportautósan igyekszik a sofőrt körbeölelni, a motor pedig további adalék ehhez a valóban sportos karakterhez.
Amíg mások a köbcentik csökkentésén dolgoznak, hengereket „hajítanak ki” és szépen hizlalják a turbógyártók profitját, a Mazda szinte egyedüliként, dicséretesen és mint azt látni fogjuk, nem alaptalanul tart ki a szívómotor technológia mellett. A japánok már régóta reszelgetik a kétliteres blokkjukat, ami a legújabb normák megjelenése előtt mindig is pozitív csalódást okozott, s most szintén ebbe az irányba billen a mérleg nyelve. A 122 és 150 lóerős szinten kapható Skyactiv-G erőforrás már az előző generációban is bizonyított, s persze ezúttal sem vallott szégyent.
Egyedül a zongoralakk betétekbe lehet(ne) belekötni
Az erőforrás különlegessége, hogy a japán gyártó addig dolgozott a technikán a közvetlen befecskendezéssel, hogy végül sikerült a konkurensek által szinte kivétel nélkül alkalmazott benzines részecskeszűrő nélkül teljesítenie az aktuális, Euro 6d-TEMP környezetvédelmi normákat. A kétliteres, négyhengeres erőforrás a Mazdától megszokott módon magas, 13:1 kompresszióviszonyú 6000/percnél 150 lóerőt képes leadni, maximális forgatónyomatéka pedig 213 Nm, 4000/percnél.
Ennek megfelelően klasszikusan szívómotoros karakterrel van dolgunk, ami sokak számára jelent pozitívumot, főleg annak tudatában, hogy nem kihegyezett a motor, épp ezért az alsóbb tartományokban is meglepően szépen dolgozik a négyhengeres és jól használható is a mindennapokban, hiszen nem igényli a forgatást - persze nem turbós szemmel nézve. Ha dinamikusabban támad kedvünk autózni, az sincs ellenére, ugyanakkor a legfelső tartományokban már nem érdemes túl nagy tűzijátékra számítani. A precízen, rövid utakon kapcsolható és kiválóan áttételezett hatfokozatú kézi váltóval párosítva pedig így is minden egyes megtett méter élményszámba megy az autóval.
Ha ránézek, az jut eszembe: miért akarnék én másmilyen kompaktot?
Cserébe viszont a G150 fogyasztása szinte hihetetlennek mondható, már-már dízelmotoros: józanul közlekedve vegyes üzemben alig lépi át az étvágy a 6 litert. Városban 7, míg országúton akár 5 liter alatt lehet eljárni vele, autópályán, szabályos sebességgel pedig 6,2-6,3 l/100 km körül kortyol. Ehhez kis mértékben hozzájárul az M Hybrid technológia is, ami egy, a hajtásba is besegítő indítómotor-generátor valamint egy kis akku 48 Volton történő összjátékával és egy hatékony start/stop rendszerrel igyekszik mérsékelni a pazarlásba menő energiát, s akkor az aktív redőnyös hűtőmaszk mögötti elemről, illetve a jól és takarékosan működő hengerlekapcsolási funkcióról nem is beszéltünk.
A dinamizmus pedig futómű beállításban is tükröződik: a japánok kifejezetten feszesre, de nem túlságosan kellemetlenül keményre hangolták a felfüggesztést, így tényleg igazán kellemes a 3-assal sportosan autózni. Egyedül a hátsó futómű rondít bele a képbe, hiszen a csatolt lengőkaros egység érezhetően kisebb tudású az elődben szereplő multilink rendszerű elemnél. Tehát a komfortja közel sem elviselhetetlen, aránylag semlegesen, gyorsan fordul, ám gázelvételre táncba hozható a feneke. Vonzó benne a közvetlensége, épp ezért azok számára, akik szeretnek vezetni, bőven megér ennyi kényelmet feláldozni a dinamika oltárán. Mindemellett a zajszigetelés remek.
Az utastérben is mindenütt tetten érhető a szép és minőségi tervezés
S noha az alapárak első blikkre ijesztően magasnak hatnak, cserébe nagyon is komoly technikát, komplex tudást és magas minőséget kapunk. Ráadásul a konkurensekkel egy szintre hozva, azonos extrázással már eltűnnek a különbségek, köszönhetően a japán modell alaphelyzetben is gazdag felszereltségének. A Mazda ezúttal úgy döntött, hogy nem kíván teljesen alapfelszereltségű, azaz belépő 3-ast piacra dobni.
Például a Mazda minden új 3-ashoz szériában kínálja a modern vezetőt támogató rendszerek teljes arzenálját, ami egyebek mellett városi vészfékasszisztenst, (keresztirányú forgalomfigyelővel kiegészített) holttérfigyelőt, sávtartó automatikát, adaptív tempomatot (!), táblafelismerőt is tartalmaz. Továbbá alapból jár a 8 hangszórós, bluetooth-os és Apple Carplay-képes multimédia navigációval és digitális (DAB) rádiótunerrel, az alufelni készlet, a LED-es főfényszórók és hátsó lámpák, a vetített kijelző, az elektromos tükörbehajtás, a bőrborítású kezelőszervek és még hosszasan sorolhatnánk.
Az igényesség és a szofisztikáltság abszolút jellemző minden porcikájára
Felszereltségi szintből kettő, opciós csomagból pedig négy van, illetve az automata váltó választási lehetősége. A 150 lovas tesztalanyunk jelenleg csak az egy szinttel magasabb, Plus felszereltséggel érhető el, ami továbbá kétzónás, dicséretes módon fizikai gombokkal vezérelhető klímát, ülés- és kormányfűtést, kulcsnélküli rendszert, automatikusan sötétedő külső-belső tükröket és tolatókamerát kapott. Ehhez jön még a 12 hangszórós BOSE hificsomag, illetve az adaptív fényszórókat és néhány további apróságot tartalmazó Style csomag.
A 150 lovas ötajtós így felszerelve 8.949.900 Ft-ot kóstál, ennél olcsóbban ez a teljesítmény nem érhető el, viszont ennyiért ténylegesen csúcsra szerelt verziót kapunk, amit csak a borsos, 750.000 Ft felárú automatával duzzaszthatunk még tovább. Hátrány ez tehát, hiszen ez a motor tényleg szinte csak makulátlanul csúcsra felszerelve érhető el, aki szerényebb verzióra vágyik, annak bizony a 122 lovas kétliteres lehet gyógyír, noha az ezúttal felül érezhetően gyengébbik verzió csupán 300.000-rel olcsóbb azonos extrázással. Aki a csúcsra pályázik, annak pedig nem sokkal drágábban ott a 180 lovas, világújdonság technológiát felvonultató Skyactiv-X motor, kétes előnyökkel.
A futómű feszes, a váltó parádés... kell enneél több? Igen, például a remek kétliteres szívó
Így nézve listaáron kilencmillióért már egyáltalán nem túlzó a kétliteres benzinmotorral szerelt G150 kivitel, persze ügyféloldalról az is fontos kérdés, hogy a különböző modelleknél a listaárak és az alku utáni ajánlati árak miként viszonyulnak egymáshoz, hiszen minden márkánál, illetve minden kereskedésnél eltérő kedvezményeket lehet kicsikarni és a különböző ügyfelek számos tényező alapján.
Az etalont jelentő Volkswagen Golf 1.5 TSI (150 LE) hasonló felszereltséggel már átlépi a 10 milliós határt, ráadásul esetében a márkacsoportnál megszokott magas kedvezmény a modell újdonsága miatt még nem feltétlenül érvényesíthető. De ott van például az ugyancsak 1,5-ös turbós, lágyhibriddel 160 lőerős, ropogós, új Hyundai i30, ám érdekes, hogy listaáron a Mazda szintjére hozva szinte pontosan ugyanazt az összeget kapjuk.
Nem kérdés: a piac egyik legjobb ár/érték arányú kompaktja a 3-as Mazda
A sportos hangolású Honda Civic 182 lóerős 1.5 VTEC Turbóval ugyancsak alulról karcolja a 9 milliót, ám esetében a nagyobb teljesítmény mellé szerényebb extrázás társul. A Ford sem tud jobb ajánlatot adni a Focus esetében, hiszen a kék oválosok kompaktja a 155 lovas 1.0 EcoBoost motorral hasonlóan jól felszerelve már a 9 milliós határt is átlépi. Ugyanígy ezen az árszínvonalon mozog a Renault Mégane is 140 lóerős 1.33-as turbómotorjával. Folytathatnánk a sort, ám felesleges. A látszólag drága, már alapesetben is csúcsra szerelt 150 lovas Mazda3 egy borzasztóan jó ár/érték arányú autó, s lenyelve a békát a kevésbé ügyes hátsó futómű és az ötajtósként szerényebb helykínálat okán, műszakilag és minőséget tekintve talán az egyik legjobb kompaktot kapjuk meg személyében.
Néhány szóban
A Mazda3 nagyon sokat tud, és azt jól is tudja. Külső-belső formák tekintetében ott van a szeren, ahogy párját ritkítja a hatékony, mégis dinamikus és közben csendes, szofisztikált hajtáslánca is. Kompromisszumot is kell kötni, hiszen a futómű hangolása sportos, ezért az autó kevésbé kényelmes, ráadásul a csatolt lengőkaros hátsó megoldás nem a legügyesebb. Ezeket, valamint az átlagos helykínálatot és a kisebb csomagtartót le kell nyelni, cserébe viszont a szegmensben egyértelműen vezető anyag- és összeszerelési minőséget kapunk. Ugyanígy műszaki oldalról is piszkosul igényes, elég csak a szériában járó, szélvédőre vetítő HUD-ra gondolni. Ellenben nincs alapváltozat, csakis extrákkal tömött verziókat nyújtanak a japánok, ami egyrészt jó, másrészt a szűkebb büdzséből gazdálkodók miatt nem feltétlenül szerencsés. Egy biztos, ár/érték arányban, minőségben és egyediségben nagyon példás a Mazda3 teljesítménye, ahogy a kétliteres szívómotor miatt is jár a dicséret.
Előnyök: Lehengerlő, sportos formaterv; A külsőre rímelő, kiváló minőségű beltér; Jó ergonómia és kezelhetőség; Kiváló (széria) multimédiás rendszer; Sok tároló; Remek kezelőszervek; Szofisztikált, csendes szívómotor; Kis étvágy; Patent váltó; Dinamikus viselkedés; Bőséges alapfelszereltség; Jó ár/érték arány
Hátrányok: Hátul átlagos lábtér, korlátozott fejtér; A szűk hátsó ajtónyílás miatt nehéz ki-/beszállás; A kategóriában kicsinek számító csomagtér; Korlátozott körkilátás; Dinamikus futómű - kevésbé komfortos; Nincs alapváltozat