Manapság kissé – talán indokolatlanul – mellőzött szegmenssé vált a miniautók kategóriája, holott a metropoliszokban egyre nagyobb igény volna picike, fürge és takarékos rohangálós eszközökre. A Toyota erre kínál választ immáron 13 éve a PSA konszern segítségével kifejlesztett Aygo képében, amelynek legfrissebb verzióját fogtuk nemrégiben vallatóra.

Annak ellenére, hogy a divatos crossoverek és SUV-k árnyékában a jópofa törpék kissé háttérbe kerültek, a kategória közel sem szürkült be, mi több, igazán izgalmas pillanatokat is megélhettünk a szegmenst illetően, elég csak a hátsókerekes Renault Twingo érkezésére gondolni, ami aztán mégsem váltotta be annyira a hozzá fűzött reményeket: papíron jól hangzik, a valóságban viszont sajnos a manapság elvárt szint alatt van az autó produktuma.

Küllemet tekintve a Toyota továbbra is igyekszik egyedit, színeset alkotni

Amikor a Toyota 2005-ben bemutatta az első generációs Aygót, az elvárások igencsak magasak voltak. Nem csak azért, mert ez volt a Toyota első modellje a városi kisautók kategóriájában (az A-szegmensben), hanem azért is, mert azt a PSA csoporttal kötött, új vegyes vállalkozás keretében fejlesztették kifejezetten az európai piacra, és a csehországi Kolin városában működő TPCA (Toyota Peugeot Citroën Automobile) üzemben kezdték gyártani.

Az Aygo legfontosabb feladata az volt, hogy fiatal, városi ügyfeleket hódítson meg, és emellett érzelmekkel, fokozott játékossággal gazdagítsa a Toyota márka arculatát. Az Aygo egyik eltagadhatatlan jellegzetessége, hogy időről időre új színekkel jelentkezik, valamint kétszer, 2008-ban és 2012-ben, valamint nemrégiben is átesett egy alapvető modellfrissítésen, így modellciklusa legvégéig fiatalos maradhat. Az évek során eladott darabszámok, illetve az „A” szegmens átlagát messze meghaladó ügyfélhódítási, illetve márkahűség-mutatók arra engednek következtetni, hogy az eredeti Aygo rendkívül jól teljesített, és képes volt megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.

A kék betétek feldobják a jellegzetesen kisautós műszerfalat

A legfrissebb generáció esetében kiemelt hangsúly került a látványosságra és a személyre szabhatóságra, ami a kívül-belül egyaránt felbukkanó, élénk színekben is tükröződik. Így lett tesztpéldányunk a fekete-babakék összeállítás, amely a pontosság kedvéért egy limitált x-treme kivitel. Az ajtókon kiabáló felirat persze csak gyári reklám, de a felniken, az övvonalon és az utastérben is visszaköszönő babakék szín teljesen jó és vidám, még bőven az ízléshatáron innen lévő kontrasztot alkot.

Egyébként kívül immáron vadabb ledes nappali menetfény is felbukkan, az egyetlen üveglapból álló csomagtérajtó pedig ritka és emiatt látványosabb megoldásnak számít, miközben a praktikumon nem változtat semmilyen irányba. Az utastér egyébként például éppen, hogy elég helyet teremt négy felnőttnek, igaz, a 168 literes hátsó puttony a csomagjaiknak már kevés. A körpanoráma a vezetőülésből inkább átlagos, hátul pedig kissé sötétnek mondható az autó. A klausztrofóbiát fokozza az itt csak kibillenthető ablak, amelynek mechanizmusa bezáráskor sikeresen festi kékre ujjunkat egy erős koppintással – erre már láttunk jobb megoldást.

Morcos, mégis nehéz komolyan venni a kis Aygót

A korábbi modellekhez képest a leginkább szembeötlő újdonság a Toyota x-touch nevű multimédia-rendszer 7 hüvelykes érintőképernyővel és MirrorLink okostelefon-csatlakoztathatósággal, illetve Apple CarPlay és AndroidAuto is rendelkezésre áll. Ennek eredménye, hogy navigációval és remek zenei alkalmazásokkal ruházzuk fel az amúgy sem rossz rendszert. Utóbbi gyors és megbízható működésével tökéletes partnernek bizonyult, ráadásul a hozzá kapcsolódó audiorendszer a kategóriához képest jó hangzással ajándékoz meg minket.

Minden autóban megtalálható az audiorendszer, USB és AUX csatlakozóval, a ledes nappali világítás, ledes hátsó lámpák, a menetstabilizátor és a hegymeneti elindulássegéd, felár ellenében pedig tolatókamera, sebességhatároló, vagy a már említett érintős multimédiás rendszer érhető el. Előbbi tényleg hasznos a korlátozott hátralátás miatt, még akkor is, ha csak a körülnézéshez és a tereptárgyak felfedezéséhez nyújt segítséget – a parkolóvonalak hiányában manőverezéshez nem.

Elöl körrekt a helykínálat és az egybeépített fejtámla sem zavaró

Minőséget tekintve korrekt kisautóval van dolgunk, hiszen az Aygo nagyon egyben van, ezt mindenféle körülmények között tudja. A 830 kilós tömeg vezethetőség és a motorizáltság szempontjából egyaránt abszolút kellemes, miközben a futóműre sem lehet szavunk. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés ritkán üt fel, ráadásul mindeközben komfortos és stabil is tud lenni, noha természetesen nem célja kis tesztalanyunknak a kanyarvadászat. A könnyű tömeg révén az Aygo azonban még így is stabilan a helyén marad akkor is, ha egyébként a hirtelen átbillenés miatt nem túl jól eső terhelésváltási manőverbe visszük. A hangszigetelés a kategória átlagát nyújtja, vagyis a javításnak helyet találunk, ám kimondottan zavarónak már nem nevezhető a z érezhető zaj.

A kezelőszervek jó minőség érzetét keltve működnek

A picike motorháztető alá könnyedén bezsúfolható volt az egyliteres VVT-i motor, amely ezúttal a korábbi verzióhoz képest tovább izmosodva már 72 lóerő leadására képes. A kis háromhengeres még mindig kategóriájának egyik legkönnyebbje, amely ugyancsak hozzájárul a könnyű végeredményhez. A paripák száma persze nem hat túl soknak, de szerencsére kellően nyomatékos és az alsó tartományokban is jól használható az erőforrás.

Mindemellé a vártnál hosszabb váltóáttételezés társul, ám szerencsére ennek ellenére is fürge jószág a literes Aygo, miközben például a célterületének abszolút nem nevezhető autópályán is abszolút tolerálható marad a fordulatszám és ezáltal a hangfekvés. Az alul kulturáltan viselkedő háromhengeres felül jellegzetes, sőt, sportos hangon kürtöli világra ügyködését. Mindez pedig a sportos vezetés szerelmeseinek már önmagában olyan élvezetet ad, amelynek hatására nem kívánnának az autó orrába erősebb és még kulturáltabb négyhengerest.

A csomagtartó és a hátsó sor már szűkös, már csak a méretből adódóan is

Noha a gyártó 15 szekundumra adja meg a 0-100-as sprintet, az autó ennél fürgébbnek érződik, amit a ráncfelvarrás előtti verzió esetében méréseink is bizonyítottak. Ráadásul ehhez korrekt étvágy is társul: az Aygo literes szíve bármilyen körülmények között elvan 5 literből, de természetesen ez a plafon, ennél például országúton a 4 liter alatti étvágyával még takarékosabb, miközben városban és pályázáskor sem kér többet 4,5-5 liternél. Az ötgangos váltó legtöbbször a barátunk lesz, igaz, néha tapasztalhatunk enyhébb fokú akadást a fokozatok között. A kuplung teljes érzéketlenségén azonban lehetett volna dolgozni: elsőre így bizony az átlagosnál több szokást igényel a típus. A fogyasztási normakörünkön elért 4,1 literes eredmény kiváló a maga nemében – ne feledjük, benzinmotorról beszélünk.

Látványos elemekkel is csábít, manapság ez már kötelező

Összességében kétség sem fér hozzá, hogy a Toyota egy remek csomagot pakolt össze a friss Aygo képében, hiszen motorikusan és minőségérzetet tekintve a kategória élét képviseli, miközben az élet többi területén sem vall szégyent. Bátran ajánljuk azoknak, akik megbízható, picike és takarékos társat keresnek a mindennapokra.

Az Aygo szerencsére ár tekintetében nem kíméletlen, hiszen akár 3 ajtósként, klíma nélkül 2,7 millió Ft-tól elhozható az autó alapfelszereltséggel és a 72 lovas literes benzines. Motorok tekintetében választék nincs, azonban az erőforrás kvalitásainak ismeretében nem is igazán volna szükség más alternatívára. A józannak tekinthető felszereltséggel a vételár 3,5 millió Ft-ra kúszik fel, ami még mindig emészthető kategóriát képvisel. A tesztautó már mindennel felszerelve, divatos gúnyában természetesen túllépte a 4 milliós küszöböt.

A minik kategóriájában jó és megfontolandó vétel

A konkurenciát tekintve a farmotoros Renault Twingo jelen pillanatban nem elérhető (a WLTP normák miatt), ahogy a PSA-s testvérek sem, azonban az ötajtós Volkswagen up! már szívesen kiáll tesztalanyunk ellenében, noha hasonló szintre szerelve a német már túllép a 3,7 millión. Érdekes lehet még a Hyundai i10, amely a literes, 60 lovas benzinessel olcsóbban jön ki, míg a 87 lovas 1,25-össel hasonló áron kapható tesztalanyunkhoz viszonyítva.