Ezúttal egy meglehetősen rendhagyó cikkel igyekszünk kedveskedni Olvasóinknak, aminek ötlete egy nyaralás során pattant ki a fejemből. Ráadásul nem akármilyen nyaralás volt ám ez: feleségemmel épp nászutunkat töltöttük Görögország egyik aprócska, Zakynthos nevezetű szigetén, s hogy felfedezzük a látnivalókat, autóbérlésre adtuk a fejünket. És persze a munkai ártalom még ekkor is elkerülhetetlen volt.
A legolcsóbb Hyundai-t teszteltük - külföldönAutótesztelő foglalkozással meglehetősen felszabadultan válogatgattam a kölcsönző kínálatából (családon belül is tapasztalom, hogy sokak érthető módon félnek az autókölcsönzésektől az ismeretlen járgányok révén), s ár/érték arányban úgy döntöttem, hogy a Hyundai i10 mellett teszem le a voksom. Az sem titok, hogy némi alkudozást követően, átszámítva mintegy 25 ezer forintnyi euróért lehetett a mienk 3 napra a kis koreai, ami véleményem szerint abszolút korrekt árnak nevezhető. A legnagyobb meglepetés azonban csak azt követően ért, miután a kedves kölcsönzős srác előállt a paripával: biztos voltam benne, hogy valami régi, leharcolt i10 lesz a társunk, de nem hittem szemeimnek, amikor elénk gurult a vadonatúj, hófehér Hyundai. Olyannyira friss volt a gép, hogy még a bejáratás megtisztelő feladata is rám hárult, órájában alig 300 kilométer volt.
Az új Hyundai i10 kicsiben nagy - alapmotorral és 'fapadosan' is
Gondolhatják, nagy volt az öröm, ugyanis a vadonatúj négykerekű egyben azt is jelenti, hogy a kölcsönzőkre jellemző, lógó belű autóktól, valamint a problémás műszaki állapottól egyáltalán nem kellett tartani. És vélhetően nem lepődnek meg azon, hogy az együtt töltött mintegy 300 kilométer alatt – hiába kellett volna csak a pihenésre és a látnivalókra koncentrálni – mindvégig tesztelői szemmel vizsgáltam a kiskocsit. Sajnos csak azt követően körvonalazódott bennem, hogy cikk fog születni a tapasztalatokból, miután visszaadtuk úti társunkat, így kérem, nézzék el nekem a hiányos, és egyben nem éppen csúcsminőségű képgalériát – a fotókat telefonom memóriájából válogattam össze.
Amint fentebb is említettem, jelenlegi beszámolóm, vagy ha úgy tetszik, kurta kis tesztem inkább rendhagyó lesz, mint „Autó Pult konform”. Ugyanis a lényeg nem az i10 összes képességének nagyítóval történő kielemzésén lesz. Mivel munka helyett nyaraltam, nem vezettem tesztnaplót, nem írtam fel az előírt adatokat, nem volt alkalmam (és nem is akartam) méregetni, így inkább csak autókáztam. És minduntalan egyazon megállapításra jutottam, amit a(z egyre kevésbé) laikus feleségem is többször megállapított: „mennyire jó kis autó ez, és milyen szívesen elhasználnánk a hazai mindennapokban is!”. Márpedig mindkettőnk meglehetősen el van kényeztetve autók tekintetében, így nem lehet azt mondani, hogy ne lenne viszonyítási alapunk.
Nem csak ügyes, még vagányul is néz ki - galéria
Az i10 számomra külön érdekessége, hogy autókölcsönzős gép révén teljesen fapados volt. S hogy mi ebben az érdekes? Az, hogy az importőrök minket rendszerint minden földi jóval megkent, szép nagy alukerekeken gördülő, kiválóan motorizált tesztautókkal kényeztetnek el annak érdekében, hogy kiválóan prezentálhassák büszkeségeik képességeit, mi pedig persze jól is érezzük magunkat a csodajárgányokban, azonban mindebben van egy kis gond. Az, hogy szinte nincs alkalmunk olyan autókat látni, próbálni, amiket a vásárlók vesznek. Ugyanis – főleg ebben a kategóriában – általában nem a csúcsfelszereltségű autók jellemzőek.
Kívül kicsi, belül nagy az i10
Az elején rendkívül furcsa volt egy vadonatúj autón fekete, fényezetlen külső tükröket és kilincseket látni, a viszonylag kis átmérőjű (14 colos) dísztárcsák is furának hatottak, de a legmókásabb számomra a manuális külső tükörállítás volt, amit már évek óta nem láttam. A hátsó ablakokat kurblival lehetett fel/le mozgatni (igaz, mivel ketten voltunk, ennek semmi jelentősége nem volt), a kormány és a váltógomb nem kapott bőrborítást, s a napellenzőkben sem volt sminktükör. Nélkülöznünk kellett a millió színben pompázó, állítható fényerejű belső hangulatvilágításokat és az egyéb puccos, napjainkra jellemző opciókat (így a mindentudó érintőképernyőket is), egy valódi egyszerű autóban ülhettünk. És egyáltalán nem volt ám rossz! Ugyanis ami egyszerű, nem feltétlenül kell, hogy lehangoló legyen.
Egészen Görögországig utaztunk, hogy egy igazi belépő autót próbálhassunk ki
És ez az, amit zseniálisan oldottak meg az i10 tervezői, akik előtt le a kalappal. A legjobban a kétszínű kárpitozásnak és műszerfalnak örültünk, ami a belépőautók kategóriájában valóságos unikum: mind a műszerfal, mind pedig az ülések fekete-bézs tónust kaptak, ami nagyon feldobta a belső hangulatot, és az autó kicsit sem éreztette azt utasaival, hogy egy spórolós közlekedési eszköz lenne. Mindezeken felül igényes volt a fordulatszámmérővel alapáron felszerelt műszerfal, s az összes gomb, kapcsoló működési kultúrája kiemelkedő volt. Még egy fedélzeti számítógép is felkerült a felszereltségek közé, ami áttekinthetően közölte a legfontosabb utazási információkat. És képzeljék, a rádió érintőképernyő és különféle bonyolult vezérlők nélkül is kezelhető volt, mégpedig könnyen! Ráadásul a színes kijelző sem nélkülözhetetlen, ha a cél néhány rövid információ kijelzése...
A csomagtér 252 literes, és mankókerék is vanVéletlenül sem mondom azt, hogy feleslegesek lennének a mai ’puccosabb’ felszereltségek, ugyanis mi különösen nagy örömmel köszöntjük az innovációkat, azonban nem feltétlenül van szükség minden esetben a modern kor vívmányaival. A felszíni csillogásnál azonban biztosan sokkal jobban örül majd a tulajdonos a számos tárolórekesznek, a kiváló összeszerelési minőségnek - még nagyon rossz utakon is csendben suhant a Hyundai -, valamint a bőven kategóriaátlag feletti méretű, alaphelyzetben 252 literes csomagtartónak, hogy a párját ritkító helykínálatról ne is beszéljünk. Jómagam nem tartozom az alacsonyabb emberek közé 193 centis magasságommal, de némi kompromisszumot hozva a rám állított első ülés mögött még be tudtam ülni hátra is, anélkül, hogy kínzó kényelmetlenséget érezzek. 180 centis magasság alatt egyenesen kényelmes hátul is utazni, ráadásul korrekt formázást kaptak az ülések mindenhol, s még a fejtámlák is elegendően magasra emelhetők.
Szériában jár hozzá a kétszínű utastér - szép dolog!
Amikor a szerződés aláírásakor az i10 motorjáról kérdeztem az autókölcsönzős srácot, ő határozottan rávágta, hogy egy 1,1 literes erőforrás dolgozik a motorháztető alatt. Jelentem, jól leátlagolta a kínálatot, ugyanis az i10-hez ilyen nincs: a kínálat egy 1-literes háromhengeres és egy 1,2 literes négyhengeres motorból áll – utóbbit már nekünk is volt alkalmunk tesztelni, a részletes beszámolót ide kattintva olvashatják. A felszereltségből kiindulva fogadásom lett volna rá, hogy a belépő motor dolgozik az i10-ben, s még mielőtt útnak indultam volna, ki is nyitottam a motorháztetőt; persze beigazolódott gondolatom, a három henger a belépő szívre utal. Ahelyett, hogy bánkódnék, inkább örültem a kis ’kávédarálónak’, ugyanis olyan autót kaptunk, amit eddig nem teszteltünk.
Messzemenő következtetéseket nem könnyű levonni a bázisegységről, ugyanis egyrészt a nagyon kevés km miatt a gyengébb és torkosabb volt a gép, mint később lesz, továbbá az alig 40x40 km-es, dimbes-dombos sziget adta lehetőségekből nehéz okosat mondani. Annyi viszont bizonyos, hogy két fővel a rengeteg emelkedő ellenére vígan mozgott az i10, s nem kellett agyonforgatni ahhoz, hogy elegendő teljesítményt bocsásson rendelkezésre. Lefulladási hajlamot egyáltalán nem mutatott a motor, s forgatva is inkább izgalmas, mint erőltetett dallamokat hallatott. Persze teljesítményben nagy a különbség a négyhengereshez viszonyítva: tisztán emlékszem, hogy a 87 lóerős ’egykettessel’ szinte repült a kisautó, a 66 lóerőben pedig érezhetően kevesebb potenciál van. Azonban a ’normális’ közlekedéshez rövidebb távokra így is épp elég a kisebbik szív, ráadásul a jól áttételezett, kiválóan kapcsolható ötfokozatú kézi váltó is támogatta a motort. A fogyasztás végig klímázva 6 liter körül alakult, ami nem nagy csoda, azonban hazai körülmények között az azonos szívvel szerelt 1-literes Kia Picanto tesztautó abszolút meggyőzően fogyasztott, és az i10 is hozza vélhetően a Kia szintjét – a valóság valahol a gyárilag megadott 4,7 és a mi 6 literünk között lehet, valahol félúton.
Tekintsék meg korábbi galériánkat az itthoni tesztautóról is!
Az i10 futóművével viszont nagyon meg voltam elégedve: az alig 3,6 méteres, relatíve rövid tengelytávolságú, könnyű koreai könnyen fordul, meglepően nagy kanyartempókra képes, végig kiszámítható, menetstabilizáló rendszere mindvégig éber, ráadásul rugózási komfortban is többet tud, mint gondolnánk méretei és a kategória alapján. Igazából abszolút felnőttesen viselkedett az autó minden körülmények között, ráadásul a menetzajok is meglepően alacsonyak. Néhány éve ezt a szintet és kiforrottságot még az egy kategóriával magasabbra pozícionált négykerekűek is alig hozták.
2,5 millióért még USB csatlakozó is járÉs épp ez az, ami megdöbbentő, és egyben nagyon örömteli: miközben nagyon sokan szidják az autóipart, valamint a fejlődés irányát, az objektív valóság bizony nem ezt mutatja. Az autók ha hiszik, ha nem, folyamatosan, mégpedig gyorsléptékben fejlődnek, s a technológiai fejlődés kiváló mintapéldája a kis Hyundai, amiből mérete révén talán nem néznénk ki sokat, mégis meglepően jó autó. És még a leggyengébb motorral, extrák nélkül is! Végszóként csak ennyit mondhatok: ha nincs feltétlenül sokmillió forintjuk, de egy fürge kis városi autóra vágynak, mindenképp próbálják ki az i10-et, garantáltan nem fognak csalódni.
Némi alkuval, körülbelül 2,5 millió forintért remek vétel a belépő i10
Én mindenesetre bármikor elfogadnám, még így, fényezetlen, manuális tükrökkel is. Ugyanis (klímával együtt) listaáron 2,7 millió forint ellenében rengeteg értéket kapunk. Azért ne értsenek félre: véletlenül sem állítom azt, hogy ne érné meg 200 ezer forintos felárát az erősebb motor, vagy ne lenne érdemes a jó kis extrák közül csemegézni. Persze, hogy megéri, illetve persze, hogy érdemes. Viszont véletlenül sem nagy kompromisszum beszállni a beszállóba. És higgyék el, ez nagy dolog: örüljünk annak, hogy 2015-ben már a legkisebb autók is ilyen magas szinten vannak!