„Az ég kék, a fű zöld, a Volkswagen modelljei a legjobbak a maguk kategóriájában” – tartják sokan, és valljuk be, az ilyen, ez esetben pozitív sztereotípiáknak azért általában van igazságalapja. Persze mi, akik az objektivitás zászlaját tűztük az Autó Pult várára, nem adunk ezeknek automatikusan hitelt, hanem minden egyes tesztet tiszta lappal kezdünk, és így tettünk a frissített Volkswagen Passat esetében is. Ugyanakkor a nap végén mindig érdekes visszatérni az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekhez, hogy bebizonyosodjon, vajon mennyi valóságalapjuk van.

A Volkswagen kapcsán egyébként a Polo-Golf-Passat tengely az, aminek hatására megszületett ez a megállapítás, és még akkor is, ha csak az Autó Pult 10 éves történetét vesszük alapul, be kell látnunk, hogy van benne igazság. Ez a három típus hagyományosan nagyon jól szerepel a teszteken, és általában kategóriájuk referenciáját szolgáltatják – sokszor még modellciklusuk végén is. Ezúttal a Passat legfrissebb verziója járt nálunk, hogy bizonyítsa, ma is igaz az, hogy a Volkswagen jó példával jár elöl.

Ebben az összeállításban nem unalmas - galéria

A német márka ellendrukkerei számára általában kiváló támadási felület szokott lenni a megjelenés: hiába szubjektív dolog, szeretnek azzal érvelni, hogy a Volkswagen autói sótlanok, semmi izgalom nincs bennük. Ebben azért van valami, még ha ez tudatos is a gyáriak részéről, ugyanakkor azért az élénk kék színben pompázó, R-Line csomaggal és IQ.Light névre keresztelt, egyébként kiváló, adaptív LED-mátrixos fényszóróval felszerelt kombira nehéz lenne rásütni az unalmas jelzőt.

Igaz, csak ez a három opció máris 1,85 millió forintos felárat jelent, de a gyáriak mentségére legyen szólva, hogy az R-Line csomaghoz nem csak az agresszívabb, fekete betétekkel – és messziről mutatós, de közelebbről azért már kínosabb kamukipufogókkal – ellátott lökhárítók járnak, hanem kiváló kényelmet nyújtó és mutatós Nappa bőrülések, sportkormány és látványos betétek is.

Kiválók a fényszórók - galéria

Az ár azonban maradjon a végére, és térjünk vissza az autóhoz: a Lapiz-kék (ne kérdezzék, hogy ez mit jelent) Passat Variant igazi tekintetmágnes, és bár az R-Line csomag, a látványos LED lámpák és a mutatós szín nélkül valóban unalmasabb a Passat megjelenése, az alapformák is kellemesek. A frissítéssel egyébként nem sokat változott az autó megjelenése: az immár alapáron LED-es fényszórók grafikája és a lökhárítók újultak meg, ami valamivel modernebb és elegánsabb összképet eredményez.

Az utastérben szintén nem a látványos változásoké a főszerep. A fanyalgók továbbra is azt mondhatják, semmi izgalom nincs a Passatban, és a műszerfal tetején az utas előtt összekötött légbefúvókon kívül valóban nem sok a látványos elem. Ez azonban egy pillanatig sem fog zavarni minket, ugyanis a Passatba legelőször beülve is olyan érzésünk lehet, mintha hazaérkeztünk volna. Ebben persze van szerepe a látványos, karbon mintázatú, Nappa bőr üléseknek és a nagyon finom fogású kormánynak is, amelyek azért felárasak, de az ergonómia már önmagában is egészen kiváló.

Egyszerű, de nagyszerű - galéria

Mindent elsőre megtalálunk, jó helyen vannak a könyöklők – a középső ráadásul hosszában és magasságában is nagy tartományban állítható –, könnyen elérhetők a kezelőszervek, és még sorolhatnám. Egyedül a legfejlettebb multimédiás fejegységről hiányoljuk a fizikai hangerőállítás lehetőségét, de a kormányról ez is könnyen megoldható. Az anyagminőség és az összeszerelés szintén példás. Tesztautónk fekete utastere ugyan kissé komor lehet, de ez egyben sportos hangulatot is teremt. Nincs minden bőrrel bevarrva, de mégis puha, finom tapintású anyagokkal találkozhatunk mindenfelé, a műszerfal alumíniumhatású betétei pedig szintén figyelemre méltók.

Azt egy kicsit sajnáljuk, hogy a középkonzol tetejéről eltűnt az analóg óra és helyette egy Passat feliratot kaptunk, de ez legyen a legnagyobb gondunk. A modernitást az alaposan személyre szabható digitális műszeregység fokozza, és természetesen technológia terén is mindent megkapunk. Van vezeték nélküli mobiltöltési lehetőség, a gyorsan és logikusan működő központi rendszer minden kapcsolódási formát ismer, a fejlett vezetéstámogató rendszerek pedig intuitívan és finoman működnek.

Bőven van lehetőség - galéria

A távolságkövető tempomat nem fékez nagyokat, a sávtartó nem rángatja a kormányt indokolatlanul, és nem kikapcsol, ha azt érzékeli, hogy 10 másodpercig nem fogjuk a kormányt, hanem lassan állóra fékezi az autót, ezzel megelőzve egy esetleges rosszullétből fakadó balesetet. Az a trend azonban a Volkswagen konszernt is elérte, hogy csak USB-C típusú csatlakozó van, ilyen kábelt pedig egyelőre nem kapunk mobil eszközeinkhez alapból, így vagy egy új kábelt, vagy egy átalakítót nekünk kell pluszban beszereznünk. Említésre méltó még a Volkswagen konszern start-stop rendszere, ami nagyon okosan nem csak akkor indítja újra a motort, ha felengedjük a féket, hanem akkor is, ha az előttünk álló autó távolodni kezd, ezzel jelezve, hogy megindult a sor.

Itt azért már érezhetjük, hogy van alapja a bevezetőben említett pozitív sztereotípiának, legalábbis az objektív képességek tekintetében biztosan. A helykínálat pedig még csak most jön: mondanunk sem kell, a kényelmes ülésekben elöl és hátul egyaránt hatalmas tér fogad bennünket minden irányban. A hátul ülőket légbefúvók, külön klímazóna és hatalmas, nyitható panorámatető kényezteti még tovább. Ilyenkor sokan a tenyerüket dörzsölgetve hozzák fel a Superbet, ami még nagyobb lábtérrel kecsegtet, de itt azért csalóka a helyzet: bár valóban nagyobb valamivel a lábtér, de nem annyival, mint amennyivel első ránézésre tűnhet, ugyanis a Passat ülőlapjai hosszabbak, emiatt pedig kényelmesebbek is, ráadásul így is bőven elegendő a hely.

Hatalmas és praktikus - galéria

A csomagtér már más tészta, ott a nyers számok egy fokkal többet jelentenek, habár a pakolhatóság és a praktikus megoldások itt is bőven csavarhatnak a helyzeten. Utóbbiak szempontjából kiváló a Passat, mindent megkapunk, amit csak kívánhatunk egy családi kombitól, kezdve az akasztóktól, a rögzítőgyűrűkön és a 12 Voltos csatlakozón át a csomagtérből dönthető hátsó üléstámlákig. A 650 literes tér – ami bővítve akár 1780 liter is lehet – pedig több mint elegendő mindenre.

Az egyik kedvenc részletem a fix sínben csúszkáló rolós kalaptartó, ami középállásban is rögzíthető, hogy ne kelljen mindig mélyre hajolni a puttonyban, eltüntetése pedig egy egyszerű mozdulattal megoldható, de a csomagtérajtó nyitásakor automatikusan középállásba csúszik – elég fárasztó tud lenni, amikor csomagokkal a kezünkben azon kell ügyeskedni, hogy beletaláljunk a sínbe vagy éppen be/ki tudjuk akasztani a kalaptartót. Ráadásul, ha éppen nincs szükségünk a kalaptartóra, akkor nem kell otthon hagynunk, ugyanis van hely számára a padló alatt.

A képességeit meg kell fizetni - galéria

A motortérben lényegi változások nem igazán történtek a frissítéssel, és a tesztautóban megbújó kétliteres, 190 lóerős négyhengeres dízelhez már többször is volt szerencsénk. Az impozáns ménes mellé 400 Nm-es csúcsnyomaték párosul, amit a Volkswagen hétfokozatú, duplakuplungos DSG automata váltója juttat el az első kerekekhez – és a 190 lovas kivitel esetében nincs is lehetőség manuális váltó választására. Mondanunk sem kell, ez a teljesítmény a hétköznapokban bőven elegendő, és az automata váltó is kényelmes társ tud lenni, noha elindulásnál azért hozza a duplakuplungos váltók szokásos kis hibáit. Hajlamos totojázni, és még nagy gázra sem lódul meg rögtön – igaz, ezen a váltó sport üzemmódja segít valamelyest –, de egyébként finoman dolgozik.

A Volkswagen dízelmotorja nem a legszebb orgánumú gázolajos a piacon, de a Passatban kiválóan van szigetelve zajok és vibrációk szempontjából is, így ez egyáltalán nem okoz problémát, magasabb sebességnél sem. A hangszigetelés egyébként is jól sikerült, nem csak a motor, hanem a futómű felől sem érkeznek zavaró neszek. Ha már itt tartunk: a futómű hangolása kifejezetten jó. A Passat kellően stabil, nem áll ellen a tempósabb haladásnak sem, kiszámíthatóan és ügyesen viselkedik minden helyzetben, miközben az úthibákon is elegánsan lép át. A kormányzás ugyanígy az arany középutat képviseli, hiszen városban is jól manőverezhető az autó, és a szerpentinen terelgetve is kellően pontosan tudjuk irányítani a Passatot.

A R-Line csomag sokat dob rajta - galéria

A kétliteres dízelmotor hatékonyság terén sem vall szégyent: a 6,3 literes tesztátlag teljesen reális használati körülmények között született, sőt, tulajdonképpen nagyobb részben autópályán és városban teljesített szolgálatot az autó – igaz, nagyobb dugókba nem keveredtünk. Bizonyára ki lehet csikarni ennél többet is az autóból, de ez egy teljesen valós érték olykor kihasználva az autó viszonylag nagy teljesítményét is. A normakör pedig még ennél is jóval kedvezőbbre jött ki, hiszen a 6,5-7 literes városi, a 6 liter körüli autópályás és az akár 5 liter alatti országúti fogyasztásnak köszönhetően nagyjából 5,5 literre adódott.

A Passat tehát objektív képességei tekintetében valóban kiemelkedő tud lenni a kategóriájában, de ennek persze megvan az ára. Tesztautónk 19,46 milliós listaára – igaz, egy 1,5 milliós kedvezményt már a konfigurátor is felkínál, ami ebben még nincs benne, és egyedileg még jobb akciókat harcolhatunk ki – bizony már bőven a prémiumok vadászterületén van. Ennyiért az Audi A4, 3-as BMW, Mercedes-Benz C-osztály hármasból is kapunk hasonló teljesítményszintű, hasonló felszereltségű példányt – ezek pedig már méretben kisebbek, finomságban azért bőven a Volkswagen modellje fölé tudnak kerekedni, még ha objektív tulajdonságaikat tekintve nincs is lényeges különbség köztük. A 190 lovas, csak DSG-vel elérhető Passat esetében egyébként már az alapár is 13 millió.

Semmi "extra", mégis nagyon szerettünk benne ülni - galéria

A modell kapcsán az általában bőkezűen mért egyedi árkedvezmények mellett azt is érdemes kiemelni, hogy a 150 lóerős verzióval máris 550 ezer forintot spórolhatunk, amin azért érdemes elgondolkodni. A DSG váltó felára pedig 710 ezer forint a 150 lovas dízelnél, így erről is lemondva máris 1,26 milliót spórolhatunk. Van benzines verzió is, de az csak alapból gyengébb felszereltséggel érhető el, ellenben kézi váltóval alapáron már 10,7 millióért elhozhatjuk, míg automatával 11,62 millióba kerül. Az 1,5 literes, 150 lóerős TSI verziót tesztautónk szintjére felszerelve körülbelül 1,5 millióval járhatunk jobban. A 190 lóerős verziót egyébként normaáron „már” 14,2 millióért is hazavihetjük – bár ebből rögtön lejön még a már említett 1,5 millió forint.

Mivel a Passatot gyakorlatilag egy árszinten emlegethetjük a prémiumokkal, nem nehéz kitalálni, hogy szinte minden konkurense többé-kevésbé olcsóbb nála. A legközelebb talán a konszerntárs Škoda Superb áll, ami alig néhány százalékkal olcsóbb hasonló felszereltség mellett ugyanezzel a hajtáslánccal – ráadásul az alapból járó kedvezmény is 600 ezerrel kevesebb esetében. A legtöbb ellenlábas milliókkal tud a Passat alatt maradni hasonló teljesítménnyel és felszereltséggel, bár minden kedvezményt latba vetve azért általában valamivel lejjebb szoríthatók ezek a különbségek. Az azonban kétségtelen, hogy kizárólag az objektív képességeket vizsgálva a Volkswagen középkategóriása magas ára ellenére sincs a legrosszabbak között. Bár mi továbbra sem fogunk általánosítani, és ragaszkodunk az objektív szempontrendszerhez és egyedi teszteléshez, ezúttal képes volt megerősíteni a Passat a bevezetőben emlegetett pozitív sztereotípiát.

Kiemelkedik a mezőnyből - árban is