Kényelemre hangolt a hajtáslánc is, s ezúttal az autó személyiségéhez legjobban passzoló kétliteres dízelmotor és hatsebességes bolygóműves automataváltó párosát foghattuk vallatóra. A 165 lóerős közös nyomócsöves turbódízel kissé kulturálatlan ugyan, és kerregő hangja is lassan simul ki, ám erejét nem érheti rossz szó, főleg az autó tömegének (1,7 tonna) tudatában. Persze kirobbanó teljesítményt a számok tükrében is hiú ábránd lenne elvárni, a rugalmasság mégis megnyerő, s a felhasználás körülményeihez bőségesen elegendő.
Jut fény mindenkinek - galériaA hatsebességes automata korrektül dolgozik, a váltásokat finoman végzi, nem csúsztat pazarlóan sokat, de a manuális kulissza lehetőségeit kihasználva sincs okunk a panaszra. Ennek ellenére az Opel start-stop rendszerét hiányoljuk az automata és a dízel párosához, hiszen ez esetben alacsonyabb lenne a fogyasztás, miközben a piros lámpáknál nem kellene az öngyulladós tolakodó hangját sem hallgatni.
Az iszákosság tekintetében jobb is lehetne a képlet, ugyanis a 2.0 CDTI 8,1 literes tesztfogyasztással zárta a hetet, ami a viszonylag sok városi használat és az automataváltó ellenére is magas érték egy takarékosnak beharangozott dízelmotortól. Utazni viszont roppant kellemes ezzel a hajtáslánccal. A mérsékelt menetzaj mellett szabályosan közlekedve autópályán sem kér többet 7 liternél az autó, miközben országúton 6 liter alatt is ki lehet jönni. Normafogyasztásunk a gyári, kerek 6 literes értéknél magasabb, 6,6 liter lett, ám erre találunk magyarázatot: a panorámatetővel, hatalmas felnikkel, hét üléssel és gyakorlatilag minden opcióval felszerelt tesztautó bizonyosan jóval 1,7 tonna felett mérlegelne. Mindezek tükrében könnyen elképzelhető, hogy egy józanul felszerelt, kisebb és keskenyebb gumival szerelt változat képes lenne teljesíteni a gyártó által megadott fogyasztási értéket.
A másik sarokban a Volkswagen Sharan
Két dudás egy csárdában - Sharan vs. Zafira Tourer a galériában
Leghátul már szűkebb a Sharan - galériaA teszthét alatt rövid látogatást tett nálunk a szintén hétüléses Volkswagen Sharan is, így egyértelmű volt, hogy egy szorítóba eresztjük a két családi modellt. Noha a Sharan szintén régóta szerepel már a piacon, a Zafira Tourerhez hasonló üdvöskék érkeztével még a papíron eltérő besorolás ellenére sem lesz könnyű dolga. A két modell célja talán közös, ám mindketten eltérő egyéniségek: a Sharan inkább a klasszikus értékeket preferáló, konzervatív és nem mellesleg tehetősebb vásárlókat szólítja meg, míg a Zafira Tourer a fiatalosabb, dinamizmust kedvelő családok számára lehet vonzóbb.
Persze az egyik, ha nem a legfontosabb kérdés a harmadik üléssor és annak kihasználhatósága. Míg az Opelnél leginkább a fejtér korlátozta a férőhelyet a 170-175 centiben, addig a Sharan ugyanilyen beállításokkal fura mód lábtér tekintetében kerül hátrányba, ugyanis a klasszikus tetővonal és a nagyobb magasság miatt itt a fejtérrel nincs gond, viszont három 175-180 centisre nőtt felnőtt már nem fér el kényelmesen egymás mögött.
Hét fővel a Sharannak nagyobb csomagtere maradAmennyiben autóválasztásakor a hét fő számára nyújtott kényelem a szűk keresztmetszet, a Zafira Tourer viszi a prímet, míg a Sharan tolóajtajaival és ügyes automata parkolórendszerével, valamint presztízs, illetve minimálisan a minőség terén szerez jobb pontokat. Az árcédulákat elnézve viszont elvérzik a wolfsburgiak hétülésese, ugyanis jelentősen drágább a hasonló képességeket felmutató Zafira Tourer-nél. Nem százezres, hanem milliós nagyságrendről beszélünk, így például a képeken látható, azonosan luxushangulatot árasztó autók között több mint ötmillió forintos eltérés volt. Hajtásláncukat tekintve versenyzőink kétliteres dízelmotorokkal operálnak, 165 illetve 170 lóerős teljesítményt produkálva. A VW kifinomultabb, az Opel pedig dinamikusabb, még annak ellenére is, hogy a villámost bolygóműves, míg a Sharant hatékonyabb duplakuplungos váltóval szerelték a gyáriak.
Az általunk nyúzott Zafira természetesen tartalmazza a FlexRide elnevezésű állítható futóművet is, és bár a rendszer tényleg jól működik, ebben a kategóriában nem igazán van haszna, úgyis állandóan a kényelemre hangolt Tour módban van értelme közlekedni. Azonban még komfort-orientáltan is meglehetősen dinamikus partner a Tourer, jól és gyorsan kanyarodik, miközben sokáig stabil marad, ezzel végre születhetett egy igazán jól vezethető egyterű a Ford S-Max mellett is. A kormányzás szintúgy rendben van, és a fék adagolhatósága is megelégedettséget szült, a menetstabilizátor pedig szükség esetén finoman és kulturáltan avatkozik be.
A sorok között olvasva bizony kiadós extralistát sejthet a kedves Olvasó, és nem is téved. A listaáron 8,5 millióért elhozható 2.0 CDTI automata Cosmo szintjéhez még számos opciós tételt hozzácsapott az Opel, aminek eredményeképpen – az 550.000 forintos kedvezménnyel számolva – épp 10 millió forintnál állt meg a számolgatás. Ez az összeg abszolút nem kevés, sőt, azonban ha megnézzük, mit kapunk cserébe, jogosnak érezhetjük a vastagon fogó ceruzát.
Az állítható futómű, a panorámatető, a kanyarkövető xenon fényszórók, a 19 hüvelykes felnik, és a navigáció ugyanis máshol sem kapható olcsóbban. Viszont az Opel parkolórendszerén érdemes spórolni, ugyanis annak kihasználhatósága elmarad a konkurensek termékeitől, mivel önmagától képtelen bállni a kijelölt helyre, csak utasításokat ad a kormány állását, illetve az előre- és hátrahaladást illetően, s bár működése pontos, mégis lassú és kelletlen.
Józan választás, ez kétségtelen - galériaPersze józanabb extrázással már barátságosabb összegekkel szembesülhetünk; a szintén bőséges Edition szinten már 7,9 millióból kijöhetünk, amiből még a félmilliós kedvezmény is lejön, tehát az ár mindenképpen versenyképesnek mondható, főként a riválisok listáját mustrálva. 163 lovas dízelmotorral, PowerShift váltóval szerelt Ford Galaxyt például 10,75 milliós ár alatt egyszerűen nem kapunk, tehát a nagy Ford csak akkor ellenfél, ha mindenképpen magas felszereltséget szeretnénk választani, és tudunk is érte sokat áldozni. Talán korrektebb az összehasonlítás az S-Max-szal, de ott is 9,7 milliós indulóárral szembesülünk.
Azonban a Volkswagen háza táján sem rózsásabb a helyzet, a Sharan ugyanis 10,4 millióról indul a 170 lovas kétliteres TDI és a DSG váltó párosával (sőt, a Seat Alhambra is alig olcsóbb). Mindent összevetve tehát a Zafira Tourer remek választás lehet a valóban használható és élhető hétülésest keresők számára. Leginkább talán azoknak tuti tipp, akik a kétliteres dízel és az automataváltó kombinációjával, illetve józan és értelmes extralistával szeretnének autót vásárolni, mert ez utóbbi esetben szinte csak az Opel jelenthet megoldást, méghozzá nem is akármilyet.
Néhány szóban
Ahogy az utóbbi időben megszokhattuk, az Opel ezúttal sem okozott csalódást, sőt, a Zafira Tourer személyében rettentő szimpatikus mindennapi társat ismertünk meg. Remek futómű, korrekt, bár az automatával karöltve kissé iszákos dízelmotor, szuper helykihasználás, ötletes megoldások, dögös forma, és stílusos enteriőr jellemzik az újdonságot. A makulátlan felszereltség és a sok szolgáltatás persze magas vételárral párosul, ám még így a konkurencia alá lőtt az Opel, ami mindenképp dicséretes tény, ráadásul okos extrázással vonzó árat is kimunkáhatunk. Halkan hozzáteszem, hogy kézi váltóval talán egy fokkal még jobb választás, és még takarékosabb is a Zafira Tourer.
Előnyök: Tágas, praktikus, okos és ízléses utastér; Remek futómű és vezethetőség; Kellemes hajtáslánc; Jó ár/érték arány
Hátrányok: Kissé kulturálatlan dízelmotor; Apróbb összeszerelési hiányosságok; Lassú parkolórendszer