Miközben az utódlás híre már a levegőben kering, a frissített Ford Mondeo egyik legérdekesebb változata járt nálunk. Teljes hibrid kombiból ugyanis meglehetősen keveset találunk a piacon, pláne a középkategóriában, pedig most éppen erről beszélünk. Nézzük, hogy mire képes a modell.

A Mondeo aktuális generációját mindenki ismeri. Bár különböző gyártástechnológiai okok miatt késve érkezett meg hozzánk az Amerikában már két éve futó középkategóriás, kétségtelenül siker lett: nagyon könnyű egy-egy példánnyal összetalálkozni az utcán – főleg cégautó-vásárlók körében népszerű a típus. Legyen is, valljuk, ugyanis akármennyire SUV divat van, nem véletlenül bizonyult évtizedeken át a középkategóriás kombi receptje igazi, univerzális sikernek. Egyszerűen ez az a koncepció, amiből minden tekintetben a legjobbat lehet kihozni – most pedig, hogy az EU ilyen komoran veszi a károsanyag-kibocsátás ügyét, az autógyártók érdeke is, hogy népszerűsítsék a kategóriát.

Bármelyik kompakt SUV helyett inkább

A Ford a hibrid hajtásláncú Mondeo esetében a kevesebb több receptjét követte: kívül csupán az első kerekek mögötti felirat árulkodik arról, hogy itt kétféle erőforrás dolgozik, egyébként pedig (némi megkötéssel) szedán, kombi, puccos Vignale vagy sportos ST-Line kivitelben is rendelhetjük a motorduót.

Középkategóriás kombi 'egyszerű' teljes hibrid hajtáslánccal - jelenleg egyedi a Ford ajánlata

Belül is minden marad a régiben, ami nem feltétlenül baj: a kissé komor, egyhangú utastérben jó anyagokkal, kellemes üléspozícióval, a megszokott kezelhetőséggel és jó helykínálattal találkozunk, a központi rendszeren pedig már az újabb, gyors Sync 3-as rendszer fut, érdemleges hiányosságok nélkül. A hibrid esetében egyediséget itt a műszercsoport kialakítása jelent: a két 4,2 colos színes kijelző csak itt van jelen, illeszkedve a hibrid hajtás komplexebb lehetőségeihez. A megjelenítés szép ugyan, de a nem kifejezetten nagy kijelzőkön néha nehéz a túlbonyolított grafikák leolvasása, ráadásul nincs olyan kijelzés, ami egyszerre jelenítene meg minden menetdinamikailag fontos információt – a sok mérőműszer mellett jó lett volna egy csúszka, ami abban segít, hogy még generátorból visszatöltve tudjunk lassítani a hagyományos hajtásláncú verziókhoz képest kissé megszokást igénylő fékrendszerrel.

Belül csak a műszercsoport árulja el - galéria

Ezúttal viszont a hajtáslánc a teszt főszereplője: a 187 lóerős hibrid rendszer legfontosabb elemei a kétliteres Atkinson-ciklusú benzinmotor 143 lóerővel és 173 Nm nyomatékkal, az elektromotor (120 lóerő, 225 Nm) és az 1,4 kWh teljesítményű lítium-ion akkumulátor, valamint a Ford által kifejlesztett teljesítményelosztó automata sebességváltó, ami a fokozatmentes váltóművekhez hasonló viselkedést kínál. A felállás a Toyota modellekből ismerős, nagyjából a tudás is: teljesen elektromosan városi tempóval érdemes haladni, a teljesen feltöltött akkuból pár kilométer így kifacsarható, a legjobb viszont az egészben, hogy semmivel sem kell foglalkozunk, a rendszer itt is okosan intézi a dolgokat.

Komor, de kényelmes és jó minőségű a beltér

Az elektromotor nagy nyomatékát már álló helyzetből megkapjuk, így normál közlekedésnél nagyjából nem is fogjuk hallani a benzinmotort, aminek egyhangú orgánuma egyedül padlógáznál törekszik be a kategória mércéjével nézve is kifejezetten jól szigetelt utastérbe. Amíg az elektromotor dolgozik (pl. városi tempónál), gyors megugrásokra lehet számítani, de autópályán azért várni kell, amíg a fokozatmentes automata igazán hagyja kibontakozni a 143 benzines lóerőt – szélsőségesen nagy tempónál pedig többre nem is számíthatunk, amit a 187 km/h-s végsebesség is jelez. A menettulajdonságok viszont egészen kellemesek: a 8,9 másodpercre mért 0-100-as sprint még a gyári adatnál is jobb és maximálisan kipipálja az elegendő feliratú dobozkát, ennél több nem igazán kell, hiszen ez a műfaj nem a sportolásról szól.

A menettulajdonságokkal és a hatékonysággal sincs gond: van jobb, de így is rendben van mindkettő

Hanem a spórolásról. Abban pedig ez a hajtáslánc sem teljes rosszul, még akkor sem, ha egyébként a kategóriában vannak nála takarékosabb hibridek. Normál városi körülmények között 6 literes étvággyal számolhatunk, országúton akár még 4-essel kezdődő értékeknek is szemtanúi lehetünk, autópályán pedig a benzinmotor 7,5 l/100 km-es étvágya lesz az osztályrészünk. Nyilván hosszú autópályás menetekre jobb az új kétliteres dízelmotor – de erről később.

A hibrid viszont városba tökéletes, ellentétben például a mai összes modern turbós benzines vagy dízelmotorral – és ezt nem csak a hatékonyságra értjük. Így, ha nem ülünk fel teljesen a fogyasztói társadalom száguldó paripájára, potenciálisan hosszú távon is jól használható, vagy ha mégis, akkor potenciálisan jó értéktartású modellt köszönthetünk a hibrid Mondeo személyében.

Fekete leves van, de nem túl sok: az akkucsomag miatt a hibrid kombi csomagtere a kesztyűtartóig papíron csak 403 literes, a hátsó üléseket teljesen síkba döntve pedig 1508. A normál kivitel bő 100 literje a padlószint megemelésével tűnik el – a csomagtartó elejében azért találunk pár dobozkát és itt van a 12 V-os akkumulátor is.

Sík padló helyett egy 'púp' fogad: alulra az akkuk költöztek

Jó hír, hogy a hibrid hajtáslánc nem nehezebb, mint a dízel, ami teli tankkal, mérve 1700 kilogrammos tömeget jelent. Ezt azért érezni a kanyarokban, de ettől függetlenül is nagyon jónak mondható a Mondeo futóműve, főleg ezekkel a ballonos 16 colos kerekekkel: a nagy úthibákat egészen kiválóan vasalja ki a rugózás, egyedül a kisebb, hirtelenebb egyenetlenségekből enged be többet, mint egy luxusautó, cserébe pedig nagyon jókat lehet autózni vele. Oldaldőléssel persze találkozunk, viszont a futómű egyensúlya kiváló, érezni, hogy a hátsó kerekek is kapaszkodnak, és még jobb az egészben, hogy a menetstabilizáló rendszer integráltsága is kivételes: szinte észrevétlenül avatkozik be és hozza ki a maximumot a Mondeóból csúszós úton is. A kormányzás ráadásul az átlagosnál jobban kommunikál ehhez.

Felszereltségek terén kettős a helyzet: a zajszigetelés a kategória legjobbja, emellett elektromosan állítható kormányoszlopból sem sokat látunk máshol a középkategóriában, de az asszisztens rendszereken már érződik a kor: a szolgáltatások mennyisége és minősége is még az előző generáció megoldásokat idézi.

A zajszigetelés kiváló és a futómű is rendben van

Aki körbenézett már a 2020-as újautó-árakat illetően, az megérti, hogy a listaáron 11-13 milliós hibrid kombi árazását miért mondjuk abszolút reálisnak (sőt, a bőven mért kedvezményeket figyelembe véve akár kedvezőnek is). Ezzel a hibrid hajtáslánc pontosan ugyanannyiba kerül, mint a 190 lóerős dízelmotoros variáció – ez pedig nagyon is csábító alternatívává teszi. Szerencsére mindkét hajtásláncnak megvan a maga szakterülete: akik hosszú távokon sokat autópályáznak, azok a dízellel, akik inkább nyugodtan, országúton és városban és/vagy rövid távokon közlekednek, azok a hibridet válasszák. Ha pedig cégautó: ott a kétliteres dízelmotor 150 lóerős verziója fele akkora cégautó-adóval, 460 ezer forint árelőnnyel.

Reális árazással - galéria

A konkurenseket tekintve a tesztelt hibrid Mondeo némileg különleges helyzetben van. A középkategóriában ugyanis nincsen más hasonló hajtásláncú kombi, viszont, ha egy kicsit kiterjesztjük a keresést, nagyjából bármit tekinthetünk konkurensnek. Szedánként például a Toyota Camry egészen erős konkurenciát jelent, főleg, hogy listaárban is nagyon hasonlóan áll a két modell. Ha már a japán hibridszakértő szóba jött, a puttonyos Corolla említése sem botorság: nagyobb csomagtartó, jobb menetteljesítmények, jobb fogyasztás és ár, valamivel kisebb hátsó sor, valamivel egyszerűbb anyaghasználat és valamivel szerényebb zajszigetelés árán. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy a hagyományosan nagyobb kedvezményeket kiosztó Ford ár-érték aránya is rendben van, a Mondeo pedig így az aktuális generáció végére egy nagyjából hibáktól mentes, érett választás.