Tesztek

Már alig vártuk, hogy kezeink közé kerülhessen a Ford Focus vadonatúj, harmadik felvonása, hiszen a kölniek büszkesége 1998-as megjelenése óta alapjaiban felforgatta a népes kompaktok táborát. Nincs is mit hosszasan mellébeszélni: a típusnak mind a kategóriareformáló első, mind a jóval konzervatívabb második generációja kasszasiker lett, így a gyártó mérnökeinek szép nagy teherrel a vállukon kellett belevágniuk az új modell tervezésébe.

A világ minden táján meg kell állnia helyét - galériaErős nyomás alatt bizony nem könnyű dolgozni, ráadásul további nehezítő tényezőként szerepelt az a tény, hogy a gyáriak az új Focust a Fiestához hasonlóan világautónak szánják, tehát a földkerekség minden táján szinte módosítások nélkül szeretnék árulni. És egyvalami biztos: egyszerűen lehetetlen olyan portékát a világra hozni, amely a kínaiak vagy az indiaiak ízléstől kezdve az amerikaiakén át az európaiakéig mindenkinek elnyerje tetszését, arról nem is beszélve, hogy tényleg millió és egy, egymástól teljesen eltérő kritériumnak kell megfelelnie az autónak. A remek 1,6 literes dízelmotorral hajtott négyajtós tesztautóval töltött egy hét után már most a közepébe vágva elárulom, hogy bár az ezüst szedán kitűnően muzsikált, csodák ezúttal sincsenek és a Focus távol áll a tökéletestől - de egy szerethető, számos téren kiváló négykerekű született meg személyében.

A szedán Focus sikkesebb lett, mint az ötajtósA gyártó különben ezúttal egy picit visszanyúlt a típus gyökereihez, és a második generáció semleges formái helyett inkább az első változat reformvonalait választották. Hogy jól tették-e, majd néhány éven belül, a világszerte mutatott eladási számok kivizsgálását követően kiderül, de az biztos, hogy (egyelőre) üde színfoltként tisztelhetjük az utakon; legalábbis az elegáns négyajtóst illetve az egyszerűbb kombit – az ötajtós kivitel aránytalanul nagy lámpák által „díszített” nehézkes hátsó traktusán bizony még dolgozhattak volna a formatervezők. Elölről nézve semmi rosszat nem szólhatunk, sőt, véleményem szerint nagyon vagány és sportos a korábbi sportmodellekére emlékeztető trapéz alakú óriási „száj”, valamint az elhúzott lámpatestek, melyekkel úgy lapít az új Focus, akár egy rája.

Sok helyet elrabol a hasznos teljes értékű pótkerékA limuzin magasan hordja érdekes sziluettű puttonyát (ez persze zavarja a hátralátást, de a tömzsi alak/vaskos oszlopok miatt igazából az egész autó átláthatósága nem az igazi), a csomagtérajtó felnyitását követően pedig máris kisebb csalódás ért. A helyrabló és (törékeny) csomaggyilkos lengőzsanéros megoldást egyrészt 2011-ben már elegánsabbra lehetett volna cserélni, másrészt a nyílás még szedán viszonylatban is szűk, a csomagtér pedig lapos, és 372 literes térfogata is kevéske. Utóbbin szerencsére lehet javítani: a puttony csak a 15 ezer forintba kerülő, és egyébként hasznos teljes értékű pótkerék megrendelése esetén ekkora; mankókerekekkel már nyerhetünk 50 litert és néhány centi plusz magasságot, ha pedig megelégszünk a defektjavító készlettel, további 54 liter a jutalmunk, így már összesen korrekt 475-el gazdálkodhatunk, amit aztán bővíteni is tudunk. Csak becsukni megy nehézkesen, ugyanis a tervezésből érthetetlen módon kimaradt a belső fogantyú, így kénytelenek vagyunk a fedél zárásához a kezünket és autónkat összepiszkítva kívülről próbálkozni.

Szépek a műszerek és ügyes az osztható kijelzőAz utastér érdekesre sikeredett: egyértelműen látszik, hogy inkább a fiatal(os) vásárlókat részesítették előnyben a tervezők a konzervatívabb emberekkel szemben – így nem hoztak létre egy konzervatív "Jetta 2"-t, hanem egyedi utat járnak, folytatva a Fiestával elkezdett és a Focus-család egyterű változataival továbbvitt irányvonalat. A formák szerintem jól sikerültek, a kezelhetőséggel pedig rövid tanulási időt követően szintén nincs baj. A babakék mutatókkal díszelgő műszerfal könnyen leolvasható, és manapság már sajnos külön dicsérettel kell illetnünk a meglévő vízhőfok-mérőt. A kissé megfontolt tempójú fedélzeti számítógép kezelése szintén megszokást igényel, ám a színes kijelzőn sok mindent tudunk állítani, és szuper a megosztható kijelző – így egyszerre négy adatot nyomon tudunk követni.

Ergonómiailag nem tökéletes a túlzsúfolt kormányA (túl)méretes, kicsit túlzsúfolt és nem is túl kényelmes kormánykerék jobboldali felső gombcsoportjáról a középkonzol tetején trónoló multimédiás rendszert tudjuk vezérelni – innen (is) kezelhetjük a 155 ezer forintba kerülő és egészen okos, ám a kis képernyő miatt gyengébben látóknak inkább csak egérmoziként funkcionáló navigációs rendszert, a bluetooth-os telefon-kihangosítót és a gyönyörűen szóló, telt hangú hifit. Az igényes kivitelezésnek, a kellemes anyagoknak, a kényelmes üléseknek és a sok-sok szellőzőrostélynak különben felettébb örültünk (a színében változtatható belső hangulatvilágítás már csak hab a tortán), ám a nagyon széles és az utas lábterét erősen beszűkítő középkonzolnak, a szűkös hátsó lábtérnek/mérsékelt fejtérnek, a rosszul (a kesztyűtartó mélyén) elhelyezett USB-csatlakozónak már nem annyira. Egyébként jó a Focusban ücsörögni, de néhány ponton lehettek volna körültekintőbbek a tervezők.

(Lapozzanak a következő oldalra, és megismerhetik a Focus igazán jó oldalát is.)