Tesztek

Hosszas gondolkodást illetve várakozást követően a Lexus úgy döntött, hogy nem hagyja ki piaci jelenlétét a közepes méretű prémium crossoverek szegmensében és egy vadonatúj fejlesztésű modellel kívánja megtörni a kategóriában a német és svéd gyártók egyeduralmát. A sikeres RX-sorozat kistestvérét NX típusjelzéssel hozták ki a japánok, s a tesztautó máris megjárta az Autó Pult szerkesztőségét. Az együtt töltött egy hét és mintegy 800 km után megállapíthatjuk, hogy a márka újdonságának egészen jól áll a szekere rúdja, s ügyes utat választottak a fejlesztők: az NX úgy tud mind külső-belső formatervét, mind pedig viselkedését tekintve más lenni, mint a többiek, hogy közben ugyanúgy erős csomagot képez.

A nagybetűs újdonság: turbómotor az orrbanA Lexustól megszokott módon a hajtásláncok kínálata igencsak szerény; kezdjük ott, hogy a manuális váltás lehetősége egyetlen verzióban sem adott, igaz, ezzel nincs is semmi probléma, hiszen sem a márka által képviselt stílushoz, sem pedig egy prémium crossoverhez nem igazán passzol a kézi váltás és a kuplungolás. Dízelmotorról szintúgy hiába álmodozunk, a japánok nem pártolják a környezetszennyező technikát, helyette egy, a Lexusnál kötelezőnek számító, és jórészt az IS300h-tól örökölt hibridhajtás (300h), valamint egy izmos benzinmotor (200t) áll a vásárlók rendelkezésére. Mindkét erőforráshoz akad első- és összkerékhajtás a kínálatban, azonban hazánkban az importőr a drágább benzineshez nem, csupán a hibridhez enged elsőkerékhajtást társítani. Nekünk a 12 millió forinttól startoló összkerekes benzineshez volt szerencsénk, aminek mi nagyon örültünk.

V6 hang nincs, de cserébe takarékosabbHogy miért? Mert egy friss fejlesztésű benzines szív dolgozik az NX200t-ben, aminek érdekessége, hogy a Toyota/Lexus korábbi filozófiájának ellentmondva, és ezzel egyidejűleg az aktuális járműipari trendeket (igaz, jókora késéssel) követve egy, a downsizing elvét követő kétliteres, turbós négyhengeresről beszélhetünk, aminek tudása megfelel egy korábbi 3-literes szívómotorénak, papíron jóval alacsonyabb vegyes fogyasztás és széndioxid-kibocsátás mellett. Mindez számokban kifejezve 238 lóerőt, 350 Nm-es csúcsnyomatékot, és az NX-ben alig több mint 8-literes gyári vegyes fogyasztást jelent. Utóbbi érték a gyorsan fejlődő kategóriában nem kiemelkedő, de annak tükrében jól hangzik, hogy a modern motorhoz – ami részterhelésnél Atkinson-ciklusban is képes dolgozni – sajnos egy kissé elavultnak tekinthető hatfokozatú bolygóműves automatát társítottak a mérnökök, ami például start/stop rendszert és vitorlázás funkciót sem támogat.

Még régi iskolás automatának parancsolunkEgyvalamit azonban a régi vágású automata is tud: finoman dolgozni és egész jól együttműködni a motorral. Márpedig alapvetően ez a lényeg. És lehet, hogy az öregebb technika mondjuk egy literrel magasabb fogyasztáshoz vezet, de kiforrottsága révén egyrészt jó megbízhatóságot ígér, másrészt pedig a konfigurációtól függően 12-18 milliós árkategóriában, egy erős benzinmotorral szerelt SUV-nál néhány deci, vagy netalántán 1 liter benzin 100 km-enként vélhetően szinte teljesen mindegy az ügyfélkörnek. Ettől függetlenül, összességében például a kategóriát uraló Volvo XC60 vagy a BMW X3/X4 modern nyolcfokozatú automatája sokkal jobb a sokat csúsztató Lexus-automatánál, ráadásul a plusz két fokozat és a modern vezérlés nem csak az alacsonyabb étvágyat szolgálja, de a motorok teljesítményét is ügyesebben ki tudja használni.

A hibrid alternatívánál jóval gyorsabbAz NX200t esetében szerencsére van lehetőség némi ’pazarlásra’, ugyanis az új kétliteres turbó erejét még így is sikerül ügyesen átadni az útra. A 7,4 másodpercre mért 0-100 km/h-s sprintidő jól mutatja, hogy milyen szépen boldogul az NX, sőt, ha az automataváltó kicsit agresszívebb rajtot tenne lehetővé és gyorsabban váltana, akkor ennél akár 0,5-0,7 másodperccel gyorsabb lenne az autó. A végsebesség ’csak’ 200 km/h, ami a konkurensekhez képest karcsú érték, de egyrészt ez nem a fizika által meghatározott, hanem elektronikusan limitált, másrészt pedig ennél gyorsabban vélhetően senki nem szívesen száguldozik egy ilyen felépítésű négykerekűvel. Pedig nagy sebességeknél az NX annyira csendes, hogy észre sem vennénk benne a nagy tempót, de erre kicsit később visszatérünk.

Felül indul meg igazán - galériaA motorra visszatérve, a 238 lóerő és a 350 Nm minden helyzetben és sebességtartományban bőven elég, és hogy a finoman kapcsoló és remekül áttételezett automatáról jót is szóljunk, megemlíthetjük, hogy a váltó némi ’csúsztatással’ ügyesen kompenzálja a motor alacsony fordulatszámokon mutatott, turbós felépítéséhez képest viszonylagos nyomatékszegénységét. Igen, az ellenfelek ilyen kaliberű 2-literes négyhengeresei 2000/perc alatt érezhetően izmosabbak. Erőhiányról persze nincs szó, de  - főleg a négyállású (Eco, Comfort, Sport, Sport+) üzemmód- választó Eco állásában – egy-egy nagyobb autópályás emelkedőn mélyre kell nyomni a gázpedált, hogy tartsuk a beállított sebességet. Normál üzemmódban használva érezhetően erőteljesebben, kellemesebben dolgozik az autó. Ráadásul mivel a részterheléses Atkinson-cikluson kívül nincsenek egyéb komolyabb takarékossági intézkedések, ezért alig fogyaszt kevesebbet Eco-ban az NX, vagyis nem feltétlenül érdemes így használni.

Normakörünk során az autó hozta a gyár által megadott vegyes értéket, ami ritka dolog, de a másik oldalról nézve ez azért is van így, mert a papíron szereplő számok a konkurensekénél optimistábbak. Vannak takarékosabbak, de ő sem szomjasLényeg a lényeg, épeszűen közlekedve vegyesben 9-10 literrel lehet eljárni a turbós NX-szel, ami nem hangzik kevésnek, de egyrészt egy szívó 3-literes V6-ossal 2 literrel többet nyakalna be az autó, másrészt pedig ez sem sok egy 1,8 tonnás, összkerekes, automataváltós, 240 lóerős benzines hobbiterepjárótól. Az iszonyatos hőség miatt végig klímázva országúton nálunk 7-7,5 liter körül, autópályán, szabályosan közlekedve 8,5-9 liter között, városban pedig – ahol nagyon hiányzott a start/stop – 11 litert evett a modell. Egyedül az zavaró, hogy a 60 literes tankkal pesszimistán bánik a fedélzeti számítógép, és már akkor ’sír’ tankolásért, amikor alig 45 litert tudunk belepréselni, így jellemzően 450-500 km-es hatótávokkal számolhatunk, ami már zavaróan kevés.

Élvezetes és csendes - galériaAz NX nem csak a hajtáslánc tekintetében sikerült jól, de vezetni is élmény. Mindenekelőtt pontos, tökéletesen súlyozott, közvetlen kormányzását említeném meg, amihez hasonlóan jót a Porsche Macant leszámítva nem találunk a SUV szegmensben. Menet közben a második élmény a Lexus csendessége: a 100 km/h-s tempónál mért 62, valamint a 130 km/h-nál regisztrált 65 decibeles zajszint szintén egyedülálló, ami egyben azt jelenti, hogy nagyon pihentető az autópályázás a Lexus utasterében, továbbá a szépen szóló hifirendszernek is könnyebb dolga van. Mindemellett az összeszerelés minősége a felhasznált anyagokhoz hasonlóan kiváló, így nem kívánatos neszektől mentes a beltér, egyedül a csomagtérből, a kalaptartó felől szűrődik be úthibákon némi cicergés.

A drága, testvéreinél dinamikusabb hangolású, és egyben számos sportos optikai kiegészítőt tartalmazó F-Sport felszereltségű tesztautó futóművétől, pontosabban fogalmazva annak túlzott feszességétől sajnos nem voltunk elájulva, pedig ez a szint már állítható lengéscsillapítást is tartalmaz. Sport, de ennyire talán nem illeneHozzátesszük, még rossz abroncsválasztás sem befolyásolta negatívan a rugózás kényelmét, hiszen az egészen ballonos, 225/60 R18 méretű, ráadásul nem is defektmentes papucsok a barátságos választásnak számítanak. Viszont a crossover még komfort beállítással is ideges kissé, nagyobb úthibákon gyakran felüt és kanyarban elpattogásra hajlamos, vagyis a hangolás nem éppen ’lexusos’. A másik oldalról nézve viszont az F-Sport NX támogatja a dinamikus vezetést, Sport állásban stabil, nem billeg, kiszámítható és biztonságosan fordul – igaz, a csökkentett gördülési ellenállású abroncsokon gyorsnak nem túl gyors kanyarokban. A teljes örömhöz kerékcserét javaslunk.

A vadonatúj hajtáslánc hevében kissé fejtetőre állítottam a tesztjeink szokásos felépítését, de természetesen a karosszéria-utastér témaköre sem marad el. A megjelenéssel szokás szerint nem ingünk foglalkozni, de annyi bizonyos, hogy az NX eléggé megosztja a ’nézőközönséget’: sokan nagyon odavoltak a konvenciókkal főleg elölnézetből teljes mértékben szakító, agresszívan éles formákért, a konzervatívabbak viszont élből elutasították a formatervet. Nekem személy szerint tetszik az autó, de jómagam is kíváncsi vagyok arra, hogy mondjuk 10 év múlva mennyire lesznek elavultak a merész vonalak. Viszont minden tiszteletünk a japánoké, hogy az NX-et ilyen formában sorozatgyártásba merték küldeni, ugyanis a crossover úgy néz ki, mintha egy koncepció lenne.

A méretek már beleilleszkednek a közepes méretű prémium SUV-k átlagába: az NX kicsit több mint 4,6 méter hosszú, tengelytávja közel 2,7 méteres, magassága pedig inkább személyautós, mint terepjárós, így megfelel a divatnak. Testeseknek fenékben szűkös, egyébként kiváló ülésekMár megszoktuk, hogy ez a kategória kényelmes, ideális méretű utas- és csomagteret kínál, amely tapasztalat itt is érvényes: öt főnek persze szűk, de négynek remek az utastér, s a katalógus szerint 580 literes csomagtartó szintúgy nagyvonalú. Azt azért hozzátennénk, hogy bár az állítható dőlésszögű hátsó üléstámlák jó szolgálatot tesznek, a hátsó fejtér lehetne egy fokkal bőségesebb, továbbá megfelelő alkat esetén hiába nagyon kényelmesek a finom bőrrel borított első fotelok, a teltebbeknek fenékben szűkek, így ebben az esetben érdemes lemondani az F-Sport csomagról és inkább a kevésbé sportos üléseket tartalmazó egyéb felszereltségi szintek közül javallott válogatni – a fokozott dinamikáról lemondóknak ráadásul harmonikusabb futómű is jár.

A belső formaterv szintén ízlés kérdése, azonban kétségtelenül harmonizál a külső ívekkel, az ergonómia pedig nem szenved csorbát, könnyű kezelni a Lexust, a kapcsolók/gombok pedig jó minőséget sugallnak. Két részben, de nagyvonalúA csomagtartó nagyon érdekes: bár a ’főrész’ felülete tisztességes, magassága pici, így nagyobb dolgokat nem könnyű szállítani az NX-ben, ráadásul látványra az 580 liter biztosan közel sincs meg. A csel azonban a padló alatt rejtőzik, ugyanis ott egy akkora, széles és mély rekeszt találunk, hogy egy átlagos kisautó puttonya nem tűnik nagyobbnak nála. A praktikum így a nagyobb tárgyak nehezebb szállítása miatt egyrészt megkérdőjelezhető, de a másik oldalról nézve szuper dolog, hogy a padló alá rengeteget pakolhatunk, hiszen így nem gond a törékeny pakkokra történő rápakolás. Ehhez a szinthez elektromos csomagtér ajtó jár, ami eléggé lassú, ráadásul a lecsukási parancs elindítását követően nem hajlandó zárni az autó, csak miután végzett a művelettel, így sokszor hosszú másodperceket kell az autó mellett állva várakoznunk.

Az utastérben nagyobb ellenvetésünk a navigációs/multimédiás rendszerrel akadt. Az NX-ben a Lexus a „hanyattegeres” kezelhetőség helyett egy ügyesen megoldott, visszacsatolásra is képes érintőpad segítségével ügyeskedhetünk. Kissé lassú, és nem is szép, de okosA ’tapipadot’ viszonylag könnyen meg lehet szokni, a rendszer prémiumtermékhez képest mutatott egyszerű grafikáját, lassúságát, akadozását és színvilágát viszont nem. Nem szívesen írjuk le, de a Land Rover leköszönő multimédiájával egyetemben a kategória legkevésbé jól sikerült multimédiás/navigációs rendszerét kínálja a Lexus, ami nem méltó az autó általánosan magas színvonalához. A felépítés különben átgondolt és némi tanulást követően könnyen elboldogulhatunk a sokat tudó menüben, de ez a grafika és működési sebesség már a múlté – inkább erre kellett volna koncentráljanak a fejlesztők, mint a vezeték nélküli, indukciós mobiltöltőhöz, ami szellemes dolog, de a kartámasz alatt sok helyet foglal és ugyanezt a funkciót tudja egy egyszerű, rövidke kábel.

Mókás tükröcske, rengeteg tárolóApropó, különleges extrák: az autóipar számomra egyik legviccesebb extráját kínálta az NX, az első könyöktámasz előtti, bőrözött, és kis bőr fogantyúval kiemelhető tükröcskével. A termék haszna kérdéses, ugyanis jó nagyok a napellenzők tükrei, de ha egy hátul utazó feltétlenül gyönyörködni szeretne magában, szuperül jön a tükröcske. Tárolókból különben nincs hiány, az extrákat tekintve pedig az új crossover mindent tud, amit csak elvárhatunk.

Ennyi pénzért tudhat is, mondták utasaim, amikor „Mennyibe kerül ez az autó?” kérdésükre 18 millió forint volt válaszom, azonban hozzátennénk, hogy a német prémiumtrió hasonlóan felszerelve és ilyen kaliberű hajtáslánccal ennél is jóval drágább, így az NX200t ár/érték arányát nem szidhatjuk. A 11,9 millió forintos alapár például egyenesen kedvező, ha hozzátesszük, hogy egy hasonló hajtáslánccal szerelt (28i xDrive Aut.) BMW X3 14 milliótól, egy X4 pedig 15,3 milliótól indul, ráadásul utóbbiak alapfelszereltsége szerényebb is – igaz, technikájuk fejlettebb, gyorsabbak és hatékonyabbak. Valójában annyira korrekt az alapfelszereltség, hogy ha eltekintünk a bőrülésektől és néhány egyéb komfortpluszról, akkor bőven boldogok leszünk a bázisverzióval, amely ár/érték arányban a kínálat legjobbja, és még a tesztautó legnagyobb hiányosságait is ’megússzuk’, vagyis a prémiumszinten gyenge navigációs rendszert és a túl kemény futóművet.

Gazdag alapfelszereltség, kedvező alapárÁltalánosságban kijelenthetjük, hogy a csomagok ellenére az extrákat nem méri olcsón a Lexus, a legjobban talán a ’legkisebb’, 2,15 milliós Comfort&Navigation csomag éri meg, ami számos pluszt kínál. A legdrágább NX (Luxury) metálfénnyel együtt egyébként nem kerülhet többe 18,8 millió forintnál, ami a hasonlóan felszerelt konkurensekkel összehasonlítva tényleg jó árnak számít. Mindent összefoglalva, tapasztalataink szerint egyáltalán nem tesz rossz lóra, aki a Lexus NX200t-re teszi voksát, ugyanis ár/érték arányban egy finom, temérdek luxust kínáló, erősen motorizált prémium crossovert birtokolhat, azonban az autó összeállítására érdemes vigyázni: néha a kevesebb több lehet, F-Sport csomag nélkül minden bizonnyal kicsit harmonikusabb a típus.