Noha a Mini sosem a praktikumról szólt, ezúttal talán mégis azt mondhatjuk, hogy a legjobban használható verziót bocsátotta rendelkezésünkre az importőr. Az 5 ajtós Coopes SD után ezúttal a Clubman Cooper S tette tiszteletét az Autó Pult szerkesztőségének garázsában, megmutatva, hogy a Mini akár maxi is tud lenni.

A brit kultuszmodell gyártója folyamatosan gyarapítja palettáját, amire minden oka megvan, hisz a Minik jól fogynak, a vásárlók igényei egyre nagyobbak, a moduláris platformok pedig mindemellett költséghatékony terjeszkedést engednek. Ennek szüleménye, hogy a klasszikus, háromajtós karosszéria mellett ötajtós, és a stílusosan oldalra nyíló csomagtérajtóval rendelkező Clubman is a kínálat részévé vált, amelyet most Cooper S kiadásban teszteltünk, méghozzá a hétfokozatú duplakuplungos automata váltó személyében újdonságot is magában hordozó kétliteres turbómotoros hajtáslánccal.

Ideális arányok, furcsa hátsó lámpa és praktikus kialakítás

Hogy kinek való tesztalanyunk? Nyilvánvalóan a fókuszban a stílusos kompakt modellt keresők állnak, akiknek a BMW 1-es szériája vagy épp az A-osztályú Mercedes-Benz mondjuk külcsín tekintetében, kicsit túlozva, de középszerű választás, és azoknál valami izgalmasabbat (nem feltétlen csak a vezetési élményre gondolva), egyedibbet szeretnének a garázsukban tudni. Erre az ötajtós Cooper nem feltétlenül alkalmas, hiszen összességében valamivel szerényebb méretekkel tántorítja el a vásárlástól a praktikumot előtérbe helyező vevőket, ám a Countryman hosszabb alapjait (BMW UKL2 platform) használó Clubman, a MINI egyik legnagyobb modellje már nagyobb eséllyel száll ringbe az ő kegyeikért.

Az autó (egyik) különlegessége a csomagtérajtó, amely a Clubman szériához méltóan nem felfelé, hanem kettéosztva oldalra nyílik. A megoldásnak az egyediség mellett az előnye is megvan, hiszen jól használható, és a kisebb csomagok akár csak egy ajtó nyitásával is beszuszakolhatóak a poggyásztérbe.

Stílust tekintve továbbra is nyerő a MINI

A Clubman tehát már nem kis MINI, tengelytávja 2,67 méter, hossza pedig 4,2 méter felett van egy kicsivel, ami már sejteti, hogy helykínálat és praktikum szempontjából potensebb modellel van dolgunk. Persze a külső sok újdonságot nem takar, a tipikus MINI stílusjegyekből építkezik a Clubman is, aminek egyedül a hátsó lámpája hoz némi újdonságot a klasszikusan felépített összképbe, cserébe a már frissített kisebb modelleknél megkapott, UnionJack mintájú búrát el kell felejtenünk, legalábbis a Clubman ráncfelvarrásáig. Az egyediség temérdek lehetőséggel fokozható, a különféle felnik mellett matricák sokasága és színkombinációk tengere áll rendelkezésre, aminek következtében borítékolható, hogy még egy hasonló nem fog szembejönni az utcán.

Az ajtó kinyitását követően folytatódik a külső jegyekre rímelő stílusvilág, és egyúttal érthetővé válik, miért nem olyan nagy baj, hogy ezt a karosszériaformát hoztuk el: noha a klasszikus MINI forma tekintetében áldozunk valamicskét a dizájn oltárán, ám cserébe égy, akár 185 cm magas felnőtt kényelmesen elfér a négyméteres autóban. Már egyáltalán nem mini tehát a MINI, a Clubman kivitel bőven hozza a kompakt szegmens átlagos hátsó helykínálatát.

Minőségi anyagok, cserébe kevésbé jó összeszerelés

Széltében persze a kategóriatársakhoz hasonlóan öt személy számára kevés a hely, de ha kell, rövid távra be lehet szuszakolni három személyt a második sorba, ami gyakran jöhet jól, s ilyenkor inkább a praktikum, mint a kényelem a lényeg. A 360 literes csomagtartó ugyancsak hozza a C-szegmens szintjét, a használhatóságot pedig praktikus dupla padló fokozza. Az anyagminőség kifejezetten jó, az összeszerelésé kevésbé – a kárpitok itt-ott, főleg a hátsó traktusban hajlamosak kelletlen hanggal tudtunkra adni létezésüket, mi több, a bal első ajtó folyamatos nyiszogása ugyancsak alátámasztotta az összeszerelési minőséggel kapcsolatos tézisünket.

Az utastérben persze további izgalmas és igényes részletek sora fogadja az embert, kezdve a megszokott, körkörös műszerektől egészen az egyedi, retro stílusú kapcsolókig. Újdonság, hogy a központi rendszer immáron érintőképernyős (is), tehát mozdulatokkal is vezérelhető, azonban a jól megszokott, a BMW-khez képest fordított irányban működő tárcsa és a gombok logikus működése miatt nem igazán szükséges azt tapogatni. A feláras Harman/Kardon hifirendszer kristálytisztán és egyértelműen tisztességesen szól.

Egyedien nyílik, de meglepően jól hansználható a mindennapokban

A változtatható színű hangulatfény ehhez az autóhoz ugyancsak telitalálat, ahogy az ebbe a csomagba tartozó központi karima is. A kijelző köré fonódó gyűrű világíthat a menükben való lépkedésnek megfelelően, a hangulatfény aktuális árnyalatához igazodva, vagy épp a fordulatszámot idéző csík is szaladgálhat rajta.

Sajnos a méretnövekedésnek egy hátránya is van, mégpedig a majdnem 1,5 tonnás tömeg, amely ráadásul a dízel verzió esetében túl is szárnyalja az említett értéket. A Cooper S hajtáslánc pedig ide vagy oda, a jelentős teher bizony már látatlanban is ront a dinamikán. Az S-ben a kétliteres, 192 lóerős turbómotort találjuk a lemezek alatt, amely egész nagy tartományban adja le csúcsteljesítményét (5000-6000/perc között), valamint 280 Nm-es nyomatékát (1250-4600 fordulat között) is elég hosszú fennsíkon képes megmutatni. Beleszólásunk csak abba lehet, hogy hatfokozatú kézi vagy ezúttal az Minikhez kapható új, hétfokozatú duplakuplungos automatával kerüljön összeállításra az autó. Az automataváltó rendelése nagyjából 700 ezer forint ellenében valósulhat meg.

Ez az automata bizony nem lett a kedvencünk

A választási lehetőség különbséget leginkább a fogyasztásban eredményez (értelemszerűen a hosszabb áttételű automataváltó a takarékosabb, gyári adatok szerint 4 decivel), minden másban megegyeznek az adatok. Mi a fokozott élmények jegyében a kézi váltót ajánljuk, már csak azért is, mert a motor karakterisztikája kiválóan támogatja a kevés visszakapcsolással is gyors közlekedést, ráadásul a duplakuplungos, új automata szerkezet sem áll mindig a helyzet magaslatán.

Olykor hajlamos a hétgangos váltó csipkerózsika álomba szenderedni, hiszen nyugalmas haladás közben kövér padlógázra bizony hosszú késedelemmel reagál, illetve produkálja a szokásos duplakuplungos automatás jelenséget, a kis tempónál érezhető bizonytalanságot is. Ellenben tud vitorlázó funkciót és minden más esetben szépen teszi a dolgát.

A Cooper S dinamikus, de nem szélsőséges

A kétliteres motor 192 lovas teljesítménye egyébként igazán korrekt dinamizmust eredményez, hiszen tesztalanyunk márásünk szerint 7 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a rugalmassága pedig kifejezetten példás, már csak a széles tartományban elérhető nyomatékmaximum miatt is. A fogyasztás már kevésbé baráti, hiszen a teljesítmény miatt bizony az étvágy sem kicsi: pályán 7,5 liter körül alakul a fogyasztás, városban hasonlóképp, lakott területen kívül azonban ügyesen tud takarékoskodni.

A futómű a defekttűrő abroncsokkal együtt meglehetősen feszes, keménykés beállítású, emiatt sok komfortra nem érdemes számítani. Minderre orvosság lehet a jó áron mért, opcionális adaptív futómű, amely nyilvánvalóan puhább hangolásra is képes, ezáltal univerzálisabb lehet az autó. A kormányzás, illetve annak rásegítése kissé kemény és átlagos kommunikációt teremt a vezetővel, összességében pontos, mégis inkább sterilnek nevezhető… persze gázelvételre azért ügyesen játékba vihetjük a fart is. Mindez kellően sportos, de a nagy tömegtől sújtva nem kimondottan gyors végeredményt eredményez.

Az ötajtósnál jobban használható, igazi kompakt a Clubman

A kétliteres erőforrás egyébként nem hibáztatható az elmaradó élességért, ő minden tőle telhetőt megtesz, ha nem is éppen egy kihegyezett turbómotorról beszélünk. A hangaláfestés pedig például tökéletesen alátámasztja a sportos ambíciókat. Élményben tehát a Clubman is hozza azt, amit a Cooper S modellektől megszoktunk, ha pedig odafigyelünk a konfigurációra, egészen kellemes társat kapunk. A 192 lovas, sportos verzió 8,4 milliótól indul, ami az automatával megfűszerezve már 9 millió forint fölé kúszik. A normafelszereltséget megadó szintet ellenben már 10 millió alatt kicsivel megkaparinthatjuk.

A MINI egyébként egész korrekt ajánlatot nyújt ezzel, hiszen a BMW 120i például hasonlóan szerelve 4-6%-kal kerül többe, a Mercedes-Benz A220 pedig még ennél is borsosabb áron hozható el, hiszen 10 millió felett indul a kínálat. Persze, ha nem ragaszkodik az ember feltétlenül a prémium miliőhöz és a stílusos megjelenéshez, akkor bizony messze költséghatékonyabb megoldásokat is találhatunk, azonban a MINI-re pont a stílusa miatt csapnak le.