Tesztek

Hát, akkor indulás! Az 1,6 TDCi erősebbik változata hajtja az autónkat, 115 lóerővel és 270 Nm nyomatékkal, amivel meglepő módon a legerősebb erőforrás a típus palettáján. Lehetne feljebb: a lefulladásra hajlamos erőforrás még üresen is nehézkesen mozgatja a több mint 1,5 tonnás kasznit, ami megpakolva egyenesen szenvedésbe megy át. Az 1750-nél hirtelen jelentkező kis tolás hamar el is illan, így a 13,8 másodperces gyári 0-100-as adat nem is érződik jobbnak. Öröm az ürömben, hogy a motor hangja nem túl tolakodó, sőt ha be van kapcsolva a Bluetooth-on, USB-n, vagy AUX bementen keresztül is megszólaltatható hangrendszer, akkor egészen kellemes az utazás.

Erről a komfortról egyébként nem csak a kulturált erőforrás, hanem a jól hangolt futómű is gondoskodik, ami amellett, hogy stabilan tartja az autót az úton, könnyedén lépi át az úthibákat. A számomra kissé vékony kormánykarimát megragadva jól súlyozott szervóval és kategóriájához mérten pontos kormányzással találkozhatunk. Ez a kellemes felfüggesztéssel kézen fogva – ami még a tempósabb kanyarokban sem enged veszélyes oldaldőlést – akár még egy kis sportosságot is engedne a sofőrnek, ha a lomha erőforrás nem szólna közbe, ezzel megelőzve Bodza sérüléseit és a hátul ülők rosszalló pillantásait.

Hátulra nem sok izgalom jutott - galériaHa már a sportosságról le kell mondanunk, akkor élvezhetnénk a táj szépségeit és a kellemes fogyasztást, azonban míg előbbit gond nélkül megkapunk, addig utóbbi homlokráncolásra adhat okot. A kissé hosszú úton, de kellemesen kapcsolható, hosszú áttételekkel rendelkező hatfokozatú váltó és a mérsékelt tempó sem elég ahhoz, hogy a központi rendszer által kezdetben mutatott igen magas értékeket úgy istenigazából lefaragjuk. Ugyan nagyrészt országúton és városban közlekedve megelégedett 6,9 literrel, autópályás szakaszokkal tarkított normakörünkön 7 liter fölé csúszott az érték egyetlen utassal is, ami a hatalmas homlokfelület és a nagy súly miatt érthető lenne, de manapság mégis jobb eredményt várnánk egy 1,6 literes dízeltől, tetemes tömeg ide vagy oda.

Több mint 2,4 köbméter - galériaFőleg, ha megnézzük, hogy mennyit is kell otthagynunk a kereskedésben az autóért. A legolcsóbb, Ambiente felszereltségi szinttel és az – általunk nem ajánlott – egyliteres, 100 lóerős benzinessel ellátva 5.190.000 ezer forintot kell fizetnünk a Tourneo Connectért, ami önmagában sem kevés. Ha azonban dízelmotort szeretnénk tisztességesebb felszereltséggel, ami kihangosítót, USB és AUX bemenetet, 4 irányban állítható vezetőülést és deréktámaszt takar többek között, akkor bizony már 5.940.000 forintot kell leszurkolnunk, mindezt pedig 95 lóerőért és ötsebességes váltóért cserébe. Ha tesztautónkhoz hasonlóan jó felszereltséget szeretnénk, akkor a Titanium szintet kell választanunk, amihez már CD lejátszó, automata ablakemelők, a fej feletti tároló, kartámasz, deréktámasz és egyéb nyalánkságok is járnak. Mindez a 115 lóerős 1,6 literes dízellel fűszerezve már 6.970.000, amit tovább növelhetünk a 342.900 forintos navigációval, a 203.200 forintos tolatókamerával vagy a 44.450 forintos első és hátsó tolatóradarral.

Ezek az összegek pedig elég ijesztőek tudnak lenni, főleg ha egy olyan autóról beszélünk, aminek nemrég még az áruszállítás volt a fő funkciója, még akkor is, ha a jelenlegi generációval rengeteget fejlődött komfortban és minőségben. A kissé puritánabb közvetlen konkurensek ugyanakkor szinte ugyanezt tudják nyújtani, azonban jóformán minden esetben alacsonyabb áron. A Citroën Berlingo például már 6 millió forintért elviszi a családot bárhová, méghozzá sok extrával fűszerezve, de a Dacia Dokker – amit ugyan minden tekintetben felülmúl a Connect – akár már 3,5 millió forintért hazavihető érintőképernyős navigációval. De a Ford árkategóriájában már a klasszikus, jobb minőséget és nagyobb komfortot nyújtó egyterűek is szóba jönnek, hiszen még a drágának számító Volkswagen Touran is elérhető nem sokkal 7 millió forint felett - igaz benzinmotorral, de nem sokkal rosszabb fogyasztási adatokkal.

Mire mindezen átrágtuk magunkat, lassan, de biztosan meg is érkezett a család a tervezett úticélhoz, ahol kipihenve indulhattunk neki a kis kirándulásunknak, habár míg a hátul ülők kényelmesen elkártyáztak az első ülések háttámlájából felhajtható asztalkán, addig számomra okozott némi fejtörést a fogyasztási értékek leszorítása és dinamika szinte teljes hiánya. Mindezek ellenére azonban megállapíthatjuk, hogy a Tourneo Connect rengeteget fejlődött elődjéhez képest, és dobozos konkurenseivel szemben egy újabb minőségi szintre lépett, ami sajnos az árán is meglátszik.