Egy hiánytalanul felszerelt 5-ös BMW-ből nem is kell akkorát rugaszkodnunk, hogy ebben a 7-esben landoljunk. De belépőmodellként vajon eléri-e azt a szintet a 730d, amivel az élők Valhallájává válhat? S hova lettek a finom benzinmotorok a legfinomabb kategóriából? A frissített BMW 7-es sorozat legújabb szerkesztőségünkhöz gördülő példánya jelenlétével komoly kérdéseket indukál, tekintélyével pedig kitörölhetetlen benyomást tesz.
Magasabbra szökkenve - galériaFejlődés. Amikor úgy gondolnánk, hogy az autóiparban már nincs előrébb, mindig bebizonyosodik, hogy van. Persze ha valaki azt mondja, hogy bizonyos tekintetben visszalépés történik az autóiparban a felhasználók szemszögéből, nem fogok fejcsóválva ellenkezni. De hogy még mindig gombamód burjánzanak a jó ötletek, s lesznek néhány év leforgása alatt egyre jobbak az autók, az kétségtelen.
Alig három év alatt a 40d fejére nőtt
Erre kiváló példát jelent tesztautónk. A frissítésen átesett 7-es a belépő, háromliteres dízelmotorral szinte ugyanúgy megy, közel egy literrel kevesebbet fogyaszt, s ennek tetejében még közel 10 százalékkal olcsóbb is, mint az éppen két éve nálunk járt 740d. Persze még ennél is jóval többet tudnak a BMW zászlóshajójának krémjei, de racionális indokok mentén kinek ne lenne elég például az általunk mért 6,2 másodperces 0-100-as sprint a luxuskategóriában? És minek hagyjunk még a kereskedésben milliókat három turbóért, ha már ez a tudás is olyannyira az átlagos fölé helyez, mint a 7-es bármely egyéb képessége?
A luxus nem követel magyarázatot, rációtAz igazat megvallva van egy indok, mégpedig az, hogy a luxus sokszor irracionális. A túlhalmozás és a többre vágyás az emberi természet egyik részalkotója, amely – legyen tárgya szerelem, hatalom vagy pénz – oly’ göröngyössé tette sokszor utunkat. Társadalmunkra pedig nem a megelégedés, az élet élvezete, hanem a túlhalmozás jellemző. S miért ne vágynánk rá? Megdolgoztunk érte. Megérdemeljük. Hadd legyen a miénk a legjobb. Az autókhoz visszakanyarodva, feltétlenül egy dízelmotor a legjobb alternatíva a luxuskategóriában? Racionálisan nézve, jelen állás szerint igen. De abból a nézőpontból, amiből az autózás ezen szelete fogant, bizony nem.
A start-stop rendszer nehezíti a finom megállást, s a dízelnél nagyobbat ránt
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy a 730d egy kiváló autó. Éppen annyival jobb, mint egy szintén remek 530d, amennyivel drágább nála (a differencia azonos konfigurációban mintegy 5-6 millió forint), s akkor még a presztízst és az előkelőbb osztályhoz való tartozás sugallatát nem is számoltuk hozzá az egyenlethez.
A dízelmotor 258 lóerejét és 560 Nm-ét pompásan osztja be a nyolcfokozatú automataváltó, az összkerékhajtás kiváló tapadást biztosít, miközben kigyorsításnál tökéletes semlegességet szavatol; rendszerek armadája vigyáz ránk vagy éppen kényeztet, miközben már csak a nagy mértetek okán is az élet császárának érezzük magunkat. Más tollával ékeskedni nem ildomos, ám az érzést átérezve én is ellazulva, kisimult arccal szeltem át a sötétség leplébe burkolózott fővárost. Aztán az egyik lámpánál állva begördült mellém egy Alpina B7, s rögtön a nyakamat behúzva, a földre visszazuhanva tisztelegtem az igazi luxusautó méltósága előtt.
Ismerős részletek, fokozott kényeztetéssel. Mert megengedhetjük magunknak
A luxus azért jó, mert megtehetjük. Mert megengedhetjük magunknak, hogy nem kell a 3-5 millióval drágább motor létjogosultságán gondolkoznunk, s nem kell a fogyasztásmérő mutatóján jelen lévő 6-7 literes értékeknek örülnünk. Ha gyakrabban is kell gyakorolni, de azért jól esik a finomabban járó benzinmotoros luxusgépünkkel hangtalanul begördülni a töltőállomáshoz, ahol a tankot megtöltve csillogó szemmel, s némi büszkeséggel fogunk otthagyni 30 ezerforintost. Mert mi így élünk, megtehetjük, s nem utolsó sorban autónk is megérdemli. Aztán a kúttól kikanyarodva szükségtelenül nyomunk egy padlógázt, hogy a távoli kerregős rotyogás helyett dölyfös V6-os vagy V8-as szimfónia üsse meg fülünket, a sebességmérő eszeveszett emelkedése mellett pedig legalább átérezhessük az igazi sportautók gyorsulásának báját.
Túlvilági palota elérhető közelségbenSokáig, sok oldalról és kellően szúrós szívvel kellett kutatnunk ahhoz, hogy megtudjuk, mire nem képes ez a 7-es. Miközben mindent tud, ebben bizony alulmarad. Ő a józan luxusautó, amely hű társként szerethető, kényeztetéséért imádható, de egyúttal nem szedál le a csúcs elérésének nyugtalanságot elűző bájába, hanem néhol finoman, máshol pedig durván érezteti velünk, hogy bizony van ennél is feljebb. Ilyenkor kell azt mondani a bűnös gondolatoknak, hogy nem, köszönjük, ennyi elég. Mert ennyi elég. Nem csak racionális, de irracionális igényeknek is. Ennyi elég kell, hogy legyen mindenkinek – bizonygatjuk.
Az igényeinkre szabhatjuk - ha akarjuk
Bárki boldogan ülne ide - galériaÉs szinte minden szempontból elég: a multimédiás lehetőségek páratlanok. S bár a világ legjobb központi rendszerének navigációja néhol zsákutcába akar vinni, a gyors működés, a folyamatosan egyszerűsödő kezelhetőség, a funkciók széles tárháza mind a csúcsot jelzi. A 19 colos defektmentes abroncsok ellenére is finom rugózás, a magabiztos kanyartulajdonságok, a hangtalan siklás és a stílusos, finom részletek levesznek a lábunkról, hogy az ülések páratlan kényelméről ne is beszéljünk.
Aztán van, ahol nem elég: az összeszerelés és némely anyag minősége hagy kívánnivalót maga után. A hétezer kilométert maga mögött hagyott tesztautóban például halk nyöszörgés érkezett rossz úton a napfénytető irányából, ami most még nem, de a későbbiekben bosszantó zajokat szülhet a jól szigetelt utastérben. 
Lehetnének nagyobb rekeszek és jobb összeszerelésA kormánytól balra lévő tárolórekesz kialakítása felettébb egyszerű, kemény műanyagja pedig még a prémium középkategóriában is bántó lenne, a B-oszlop borításának alsó része (mert máshol nem, de ebben a kategóriában bizony ez is számít) pedig szintúgy kemény anyagból készült. A műanyagok helyenként durva textúrája ízlés kérdése, a műszerfal bőrborítása pedig szintén durva anyagból készült, amely leginkább az opció félmilliós árát elnézve helyteleníthető. Igaz, utóbbi esetekre egy drágább, finomabb Individual bőrkárpit megoldást jelent, de tesztautónkon egyedül az exkluzív, jó megvilágításnál barnába forduló fekete metálfényezés, valamint a belépőküszöb származott az BMW egyedi igényekre szakosodott extrái közül.
Kissé sokat forog és kelletlen a volán - ehhez a modellhez nem elérhető a változó áttételű kormánymű
Megér egy imát - életet menthet a jó fényszóróHa már az opcióknál és a luxus kérdésénél tartunk, az individual fényezés árával (900 e Ft) tűnik ki, miközben az exrták közül például a fantasztikus LED-es adaptív fényszórókat muszáj megemlíteni. A borsos összegért cserébe nem csupán olyan világítótestet kapunk, ami jobban néz ki, izzója sokkal hosszabb élettartammal rendelkezik és a xenonhoz képest feleannyit fogyaszt, de egyben varázslatosan variálja természetesebb, fehér fényét. Nincs is más dolgunk, minthogy bekapcsoljuk az automatikus távolsági fényt, és utazzunk. Ilyenkor lakott területen a fényszórók tompítottként üzemelnek, majd onnan kiérve szinte mindig távolsági fényt adnak. Ha valaki szembejön vagy előttünk halad, az adaptív fényszóró egyszerűen eltolja úgy a kévét, hogy egy középső sötét „foltot” hagyva ne vakítsuk el őt. Így mindig jól látható marad az út jobb-, s legtöbbször a baloldali széle is, ha pedig semmilyen fényforrással nem találkozunk, a rendszer nappali világosságot varázsol elénk. Mindezt további 765 ezerért megkoronázhatjuk éjjellátó funkcióval, amely automatikusan észleli a potenciális veszélyt jelentő élőlényeket és tárgyakat, amelyeket aztán rögtön egy kis spot lámpa segítségével meg is világít nekünk. Parádés – még akkor is, ha erre nem csak a BMW képes.
A következő oldalon kiderül, hogy mennyit kell fizetnünk a kategóriába szóló belépőért, de egyben azt is megtudhatjuk, hogy innen még mekkora áldozatot követel a luxus szemszögéből az abszolút csúcs elérése.