Tesztek

A tesztautóban egy BOSE hifi – a még mindig borzalmas Blue&Me rendszerrel karöltve – szolgáltatta a kellemes dallamokat a kormány tekergetése közben, ami valljuk be, egy dízelmotoros, de egyébként sportos karakterű autónál el is kél. Hiába az Alfa elragadó hangulata, ha Létezik ennél szebb kombi fenék? - galériaalapjáraton a Cuore Sportivo (sportszív) roppant nagyokat dobban. Bár fordulaton kisimul, méréseink is alátámasztják, hogy a 159 nem épp egy csendes autó, sőt. Viszont ami érdekes, hogy hiába hangos, nem túl tolakodóan, nem túl zavaróan adja tudtunkra működését.

Mindenesetre a 170 lóerő és a hozzá társuló combos, 350 Nm-es csúcsnyomaték kellemes párost alkot, és az általunk mért alig 8,2 szekundumos 0-100 km/h-s sprintidő (a gyári adat sokkal rosszabb: kereken 9 másodperc) is szépen mutatja, hogy az Alfa 159 az izmosabbik kétliteres dízellel bizony fickós jószág. Az alul "halott" motor ereje 1500-nál kezd megmutatkozni, de igazán csak 1800 környékén áll neki húzni, ahonnan 4000-4200-as percenkénti főtengelyfordulatig nincs megállás - itt viszont lassan már váltani érdemes, mert hirtelen kihuny a láng. Fogyasztásban már sajnos nem lesz bajnok a vörös démon: hiába a modern dízelmotor, hiába a hosszú váltóáttételek. Bár a hajszoltabb tempót, fotózást és sok egyebet is tartalmazó tesztfogyasztás bőven 8 liter alatt maradt, sajnos normakörünkön a gyári vegyes értéket (5,3 liter/100km) nem tudtuk hozni.

Ennek oka egyrészt a számos opciós tétel okozta plusz tömeg lehet, valamint a nagy és nehéz, széles kerekek is a csekély étvágy ellen dolgoznak. De ha nem az egyenesben, akkor vajon hol érzi magát igazán otthon a 159-es? Hát persze, a szerpentineken! A TI csomag többek között ültetett sportfutóművel is szolgál, ami roppant ígéretes produkciót sejtet. Igaz, a hétköznapok során zavaró lehet a keményre hangolt felfüggesztés, cserébe viszont minden kanyar elébe bátran tekintünk, igazi sínautóval van dolgunk. És egyáltalán nem vészes a rugózási kényelem, ennyit gond nélkül fel lehet áldozni a dinamikus viselkedésért.

Óriás fékek és felnik a TI csomagban - galériaA vezetési élmény pedig pont olyan, mint amilyennek vártuk egy ilyen kaliberű autótól: a váltó közepesen úton jár, ám pontos és kellő erőt igényel a mozgatása, a fék harapós és jól adagolható, a csodás, pontos és precíz, közvetlen (2,35-öt fordul) kormánynál pedig már csak a futómű pazarabb. Visszatérve szenvedélyes történetünkhöz képzeljük el, ahogy kanyarról kanyarra fűzve egy-egy vaskos könnycsepp gördül le mosolygó orcánkon… nem is tudni pontosan, miért. Talán az elsőkerekesektől szokatlan, pompás vezetési élmény, a ragyogó kanyarodási képességek okozta örömök miatt, de talán a keserűség miatt, hogy tudat alatt forog a visszaszámláló kereke: minden egyes kanyarból kigyorsítva eggyel kevesebb ív áll már csupán előttünk.

Mindeközben kompromisszumot nem tűrve tapadnak - legfőképp konstans íven haladva - a Continental SportContact3-asok, impozáns kanyartempót lehetővé téve, de a játék sem maradhat ki a képletből – a gázpedálról hirtelen lelépve a két hátsó már kúszik, vidám játékba lendítve a csodás tomport, ami a vigyázó menetstabilizátor kiiktatásával még markánsabban történik meg. Zseniális, hogy a kanyarvétel egyszerre lehet roppant gyors és élvezetes. Egy pillanatig sem inog meg bizalmunk frissen hozzánk szegődött csábítónk irányába, nagyon komoly stabilitást mutat egészen addig, amíg mi szeretnénk.

Az olaszok mindent a csodás vonalaknak, illetve a vezetési élménynek rendeltek alá, és milyen jól tették. A szenvedélyes külső-belső formatervhez, az érzelmi szálakon vidám szimfóniákat játszó forró hangulathoz ez passzol legjobban. Az árcédulát is a 159 által közvetített különleges, exkluzív értékekhez igazították, azaz nem mondható kevésnek a 170 lovas kétliteres kombi 9.310.000 forintos alapára, azonban az ezzel járó Distinctive felszereltség sok mKombisága azért praktikus is - galériaindent lefed. A sportosabb zakót jelentő TI csomagot majd’ 800 ezerért húzhatjuk a 159-re, míg a tesztautó szinte maradéktalan extrázása már a 12 milliót súrolgató összeggel riogat. Bizony nem kevés összeg egy középkategóriás autóért.

Alternatíva lehet a szebben szóló és jobb menettulajdonságokkal rendelkező 200 lóerős benzines, a 1750 TBi választása, amelyért pontosan ugyanannyit kér az Alfa, mint a legerősebb dízelmotoros modellért. Igazi konkurenciát más márkától nem tudunk felhozni. Persze dobálózhatnánk Passatokkal, Mondeókkal, de stílus tekintetében ők csak jelenthetnek az Alfa Romeo középkategóriásának, ugyanúgy, ahogy konzervativizmusban és összeszerelési minőségben, valamint értéktartásban az olaszok kombija marad alul a csatában. A legközelebbi konkurens talán a BMW 3-as sorozata lenne, amely objektíven nézve sokkal jobb autó (főleg a napokban bemutatott vadonatúj modell), de a bajor rivális egyrészt más vevőkörnek szól, másrészt pedig hasonló felszereltséggel jóval többet kóstál az olasz csődörnél.

Egyedüli esélye talán a Renault Lagunának lehet, hiszen a 4Control névre keresztelt négykerékkormányzással is felvértezett futómű igazi ínyencfalat, ráadásul a franciák kétliteres dízele 10 toMély érzelmek, szenvedélyek kelnek útra - galériavábbi paripával (180 LE) kéreti magát, méghozzá bőven alacsonyabb áron a 159-nél, ám stílusban ő is messze elmarad. Természetesen nem feledkezhetünk meg a verdikt esetében a hiányosságokról, ergonómiai bakikról és az összeszerelési minőség tökéletlenségeiről sem, de a 159 esetében messze nem pro-kontra listáról és alaposan átgondolt döntésekről van szó.

A szerelem ugyanis vak és útjai kifürkészhetetlenek, ezt el kell fogadni, mint alapvetést, triviális igazságot vagy dogmát. Aki szenvedélyes kilométerek után áhítozik, szeret lejárni a garázsba, hogy megsimogassa kedvencét, beülni még este, lefekvés előtt, hogy érezze a sportülés ölelését, mielőtt párja karjaiban köt ki, úgysem hallgat racionális érvekre, csakis saját szívére… és ez így tökéletesen rendjén is van, elvégre emberek vagyunk, érzelmekkel, könnyekkel, szerelemmel, keserűséggel.