A megfelelő autó kiválasztása elvileg a racionalitásról és az alaposságról szólna, de ez messze nem így működik, hiszen emberek vagyunk; érzünk, tapasztalunk, ki vagyunk éhezve az újabb és újabb élményekre, ami egy észérvek alapján kiválasztott, rideg masina megvétele után sok esetben nem adatik meg. A szív útjain haladva viszont az útjelző táblák Lombardia tájaira, az immár 101. évét taposó Alfa Romeo szülőföldjére kalauzolnak minket.
Minden vonal, ív értelmet nyer - galériaHogy egy férfi nem lehet igazán érzelmes? Valótlan állítás… gyakorta mi, férfiak sokkal mélyebb és tartalmasabb érzelmeket táplálunk, mint hölgytársaink. Mi sem bizonyítja jobban eme állítást, mint az, hogy a férfiúi lélek még egy fémből és műanyagokból álló, sok más halandó számára lelketlen tárgynak tekintett autó iránt is képes komoly és igaz érzelmeket táplálni. Az ilyen autóra mondják sokan, hogy lelke van – de csakis azért, mert az említett értékek miatt az emberek felruházzák vele, vágynak rá, fantáziálnak róla, álmokban főszerepet játszik és titkon sóvárognak az általa nyújtott extravagáns hangulatért. Ez az a műfaj, amiben utánozhatatlant képes alkotni az Alfa Romeo.
A szívre, az érzékekre hat, megbabonázza utasát, hogy az aztán a későbbiekben szíve dobbanására hallgatva szemet hunyjon bizonyos hiányosságok felett. A képlet roppant egyszerű: nehéz a fájóan szép vonalakra, a makulátlan vezetési élményre és a tökéletes kivitelezésre 
Bármely procíkája kívánnivaló - galériaegyszerre odafigyelni, sőt, szinte lehetetlen mindhárom témában 100 %-osan alkotni. Az egyik mindig csorbát szenved. Lássuk, az olaszok miként oldották meg a feladatot!
Nehéz szavakkal visszaadni azt az érzést, ami az olasz tervezők tollvonásainak eredményeképp megszületett csodálatos formaterv láttán fogja el az embert. Hiába ölti magára szinte ugyanazt az öltönyt 2005 óta, a 159 ruhája még mindig új szabásúnak tűnik, mi több, talán újabb hat év eleteltével is ugyanilyen kívánatosnak látom majd. Kétségtelen, a 159 sportkombiként (SW) legvonzóbb, az összkép ezzel a karosszériaformával teljes. Az Alfa Romeónál nem ismernek kompromisszumokat a stílus tekintetében, így nem voltak hajlandóak feláldozni a szépséges, de roppant sérülékeny orrot, bizonyos pontokon a praktikumot, és semmi egyebet sem.
A különálló fényszórók, a szigorú tekintet, a tegnap esti lány huncutul hívogató dekoltázsára emlékeztető Alfa-pajzs mind-mind a szív húrjait pendítik meg, a hab a tortán pedig a mesés, ám méregdrága Competizione Rosso speciális fényezés (585.000 Ft), valamint a szívszorítóan szép, hatalmas 19 colos sötétszürke könnyűfém felnigarnitúra. Hátrébb haladva sem csökken az izgalmas részletek száma, az izmosságot hangsúlyozó kerékjáratok, a sokat sejtetően terpeszkedő hátsó futómű sokmindent elárulnak a 159 egyéniségéről.
Kombiban tökéletes az összkép - galériaA stílus, az elegancia és a sportosság kiváló együttállása teszi az Alfa Romeo középkategóriásának látványát feledhetetlenné. Az igazság az, hogy még a "legnémetesebb" érzelmű autósokat is képes gazul elcsábítani a 159. Igaz, ők maguk sosem vallják be, titkon mégis vágynak a birtoklására, legalábbis egy hosszabb próbakörre bizonyosan, ami már önmagában is nagy eredmény, hiszen nem sok autó tudja ilyen módon megbolygatni az emberek lelkivilágát. És ez csupán a kezdet…
Közeledve az autó felé, lágyan belemarkolva a finom rajzolatú krómozott kilincsbe az eddig tartó édes álom hirtelen, egy pillanat leforgása alatt valósággá válik és feltárul az érzelmek szinte kimeríthetetlennek tűnő tárháza. A kellemesen szoros, részben bőrrel, részben Alcantarával borított sportülés mint gyengéd szerető ölel át – nem akar engedni a szorításból. Persze ez a viszony rövid távon zseniális, hosszabb etapok alkalmával viszont már zavaró a túlzó ragaszkodás és bizony 50-60 km után kellemetlen a combtámasz szűkössége; inkább nem gondolok bele, hogy egy nálam "szélesebb" sofőr mennyivel hamarabb érzi kellemetlennek az olaszok sportülését.
A műszerfal csakis a vezetőt szolgálja, minden óra őt figyeli, a jobb oldalon ülőnek csupán a fák suhanásából van esélye arra következtetni, milyen sebességnél járhat a vörös színbe mártott mutató, amely a fordulatszámmérőhöz hasonlóan amolyan sportautósan a föld felé mutatva jelzi a nullás értéket.
A három óra a középkonzol telitalálat - galériaEgyébként szokás mondani a kockaformákat rajzoló tervezőkre, hogy „csak a derékszöget ismerik”; itt pont a fordítottjának lehetünk tanúi: az olaszok kezében mintha egyedül a körsablon járt volna, mindent ez a forma jellemez. Az anyagok ráadásul kellemesen puhák és minőségiek, a karbon-mintázatú betét igényesre sikeredett, amin csak a menet közben szinte minden irányból érkező sziszegés, nyiszogás és egyéb apró zörejek rontanak valamelyest. További ergonómiai baki, hogy a tempomat karja gyakorta útban van a térdnek, amely általában a kuplungolás alkalmával kerül veszélyes közelségbe hozzá.
Az utastér fájó pontja, hogy praktikusabb tárolót nem nagyon találunk, így a szűk ajtózsebek és a kesztyűtartó jelenti az egyetlen megoldást, valamint az ülések között helyet foglaló, rolós rekesz, illetve a könyöklő alatti tároló.
A napfény íze - galéria
Pont ezen apróságok fellett tudunk nyugodt szívvel szemet hunyni, ha a tetszetős műszerekre nézünk, vagy a régi korok stílusát visszahozó kormánykerékre vetünk egy-egy kósza pillantást. Pont erről kell szólnia az Alfázásnak, hogy a szerelem elvakítja a használó objektivitását - persze semlegesen, az érzelmeken túl ítélve ettől még nem lesz jobb a helyzet, de ez nem igazán érdekli a lila ködöt látó tulajdonosokat. Különben hátul is el lehet férni, igaz a kellemesen ívelő tetővonal határt szab a fejtérnek, így 180 centiméter felettieknek bizony már nem lesz kényelmes az utazás, ráadásul a sötétített ablakok és a fekete tetőkárpit a koporsó-érzést is meglehetősen erősíti. Szerencsére a csomagtartó űrméretével sincs gond, sík felületek határolják, így kombisága a kellemesebb külső mellett praktikumbeli előnyöket is hoz a konyhára.
(A következő oldalon fény derül a 170 lóerős dízelmotor, illetve a futómű képességeire.)