Tesztek

200 lóerő, jó futómű, 19 colos kerekek sport abroncsokkal – 10 éve ez még bőven elég lett volna ahhoz, hogy tesztalanyunk jegyet váltson a teljes értékű OPC járművek klubjába. Az Opel sportrészlege mégsem áll a magyar szívvel hajtott Zafira Tourer mögött. Ennyit változtak az idők, vagy ennyit lanyhultak a lóerők?

OPC vagy nem? - galériaHa 2004-ben besétáltunk egy Opel kereskedésbe, a hétszemélyes kompakt buszok sportos császárát vihettük haza. A Zafira OPC kétliteres turbómotorja akkoriban 200 lóerőt és 250 Nm nyomatékot szolgáltatott, ami több mint elég volt az üresen 1440 kilogrammos jármű dinamikus mozgatásához. Ha pedig ma besétálunk ugyanabba a szalonba, szívünknek talán még kedvesebb járműveket találunk. Az új, Szentgotthárdon készülő motorcsalád némi magyaros ízt csempészett a palettába, az 1,6 literes turbómotor csúcsváltozatával pedig ma sem marad szégyenben az időközben Tourer utónévvel némileg feljebb pozícionált mindenes.

A vörös mozdony - 200 lóerő és akár 300 Nm már elég a vérmes színhez

200 lóerő, és már 1650-es fordulattól jelentkező 280 Nm tesztautónk mozgatóerejének sarokpontjai. Hogy mégis miért találjuk akkor rajta az OPC feliratok helyett maximum az OPC Line sportos légterelő csomag logóit? Az ok a tömeg, amely jól felszerelt tesztautónk esetében teljesen üresen is 1,7 tonna fölé rúg. Ez pedig jelentősen mérsékli a dinamikát, a másik oldalon viszont teret ad a finomságoknak.

A világ a feje tetején - egy vicces hibaA Zafira Tourerrel legelőször még a külföldi menetpróbán találkoztam, s azóta a kiváló minőségű tesztautók után a kollégák még a valamivel szerényebben teljesítő hazai példányokat is szép szavakkal méltatták. Legyen az belépő benzines vagy csúcsdízel hajtáslánc, a jó minőségű anyagokból készült beltér, a kiváló futómű, a tágas és jól variálható belső, de akár még a modern formák is okkal váltottak ki elismerést. Már akkor is megmutatkoztak apróbb összeszerelési problémák, de úgy tűnik, a minőségbeli szórás az én esetemben érte el negatív mélypontját, a 170 lóerős benzines tesztjénél. Ezúttal pedig örömmel jelentem, hogy az inga a másik irányba is kilengett: egyetlen apró hibát kivéve teljesen egyben volt a Zafirák csúcsa.

Szellős tér és jó kilátások

A szolgáltatások pedig ügyesen feledtetik az előző tesztautónál gyűjtött negatív élményeket. Az elhúzható roló mögül előbújó panoráma szélvédő magasan lepipálja az összes tetőablakot, a jól variálható központi könyöklő-együttes korlátlan mennyiségben képes apróságokat elnyelni, a sportülések pedig kimagasló kényelmet és jó megtámasztást nyújtanak. A részletekről korábbi tesztjeinkben olvashatnak, a lényeg ezúttal az új erőforrás.

A lényeg ezúttal itt van elöl

A papíron kis ugrás a valóságban óriásiElső randevúnkon nem a legjobb oldalát mutatta az 1,6 literes turbómotor. A hatfokozatú váltó kulisszája ugyanis helyenként megnehezíti az erőforrás dolgoztatását, a korábban teszten járt 170 lóerős verzió pedig sem nyomatékban, sem pedig teljesítményben nem hozta az elvárásokat, miközben hosszú áttételű váltója ellenére is lelkesen kortyolt az üzemanyagból. Ezt már szerencsére elfelejthetjük: a mindössze 50 ezer forinttal drágább 200 lóerős csúcsverzió úgy viselkedik, mintha nem is egy fáról szakították volna őket.

Dinamikus viselkedés tálalvaEmlékezzünk csak vissza egy kicsit: a friss fejlesztésű 1,6 literes benzines gyengébbik kivitele az 1,7 tonnával kissé nyúlósan bánt, és bár azt véletlenül sem mondhatjuk, hogy kimondottan lassú lett volna a tesztautó, a ménes nem tudta hozni az elvárt szintet. Nos, az új verzió papíron teljesen hasonló technikával kecsegtet, de azért az apró változtatások révén az Opel 30 lóerővel magasabb teljesítményt és 20 Nm-rel nagyobb csúcsnyomatékot kommunikál, ami azt jelenti, hogy immár 200 lóerővel és 280, sőt, túltöltés módban 300 Nm-rel gazdálkodhatunk, változatlan tömeg, és mellesleg némileg rövidebb áttételezés mellett. Summa summarum, az általunk korábban mért 0-100 km/h-s sprintidő közel 1,5 másodperccel javult, vagyis immár 9 szekundum alá befért az autó.

Egy kis vörös köd belül is - galériaA legalsó fordulatszám-tartományban továbbra sem váltja meg a világot, ámde a hétköznapi ritmus felvételéhez elegendő mértékben húz a szép hangú és kulturált, közvetlen befecskendezéses SIDI-egység. Ha nem nyúlunk a váltóhoz, akkor a motor a középtartományban magára talál és kifulladásig vígan tol. A csúcsmodell esetében rövidebb áttételezés szintén hibátlanul kiszolgálja a négyhengerest és a mai igényeket egyaránt. Érdekes módon az, hogy azonos tempónál közel 400-zal többet forog a főtengely a 170 lóerős verzióhoz képest, a fogyasztást és a zajszintet sem érintette, ellenben a rugalmasságnak jó tett – ha nem pakoljuk meg, akkor bizony úgy neki tud iramodni a Zafira, hogy kategóriájának sportmodelljének is nevezhetnénk.

Nagy hibát nem vétenénk: a precíz kormányzással ügyesen munkára bírhatjuk a 244 ezer forintért változó lengéscsillapítású futóművet. Utóbbi sport állásban egész jó partnere a tekintélyes méretű Continental sportabroncsoknak. A tömeget és a magas felépítést nem tudja elkendőzni a Zafira, de a tesztautó kombinációja éppen elég ahhoz, hogy a többi egyterűhöz képest kimondottan magabiztosan érezhessük magunkat benne.

Fogyasztani igazán keveset nem fog a modell, viszont a dinamikus teljesítmény, a benzines kulturáltság és a minden földi jóval megtömhető beltér viszonylatában ezt már megbocsáthatjuk. A normakörünkön regisztrált 7,7 literes adat például közel sem olyan magas, hogy egy listaáron 8-10 milliós modell megvásárlásakor ez tántorítson el minket. Autópályán 130-as tempónál 9 literes étvágyra számíthatunk (kisebb kerekekkel ez néhány decivel bizonyára mérsékelhető lenne), s a városi közlekedést ügyesen gangolva hasonló eredménnyel zárhatjuk.

200 lóerő racionális indokokkal?A kétliteres, kissé hangos és durva dízelekkel valóban elspórolhatunk 1-3 litert használattól függően, ám ezért nem csak a járáskultúra, de a költségek terén is kompromisszumot kell kötnünk. A menetteljesítményekben hasonlót nyújtó kétturbós, 195 lóerős öngyulladós ugyanolyan felszereltség mellett közel másfél millió forinttal kóstál többet, amiből bizony jó pár tankolás ára kijön, de még ha az új, magyar 136 lóerős egyhatos dízelt nézzük, akkor is a benzines javára billen a mérleg nyelve, amely 640 ezer forinttal lesz könnyebb.

Ha megnézzük a benzines kínálatot, azt sem nehéz belátni, hogy az elsőre irracionálisnak tűnő legizmosabb változat tulajdonképpen észérvekkel könnyen alátámasztható döntés. A nála alig takarékosabb, ám jóval komótosabb, 140 lóerős 1.4 Turbo mindössze 120 ezer forinttal olcsóbb, amely differenciát már csak azért is megéri kifizetni, hogy ne egy átlagos modellben, hanem egy csúcsverzióban érezhessük sokkal jobban magunkat.

A pénztárcánkat úgysem árt viszonylag tágra nyitni. Ha a listaárakat nézzük, a Zafira Tourer a szegmens drágább képviselői közé tartozik. A kialakítás és a hangulat minőségében joggal - tehetjük hozzá -, de így is kicsit borsosnak tűnik a normafelszereltség szerinti 8,4 milliós listaár. Viszont, ha azt nézzük, hogy ekkora teljesítményt egyetlen konkurens sem kínál, az exkluzivitás miatt egy pontot jóváírhatunk a Zafirának, de így hozzátehetjük, hogy árban a kategória átlaga felett áll, miközben mérsékeltebb dinamikát biztosító konkurenseket hasonló felszereltséggel akciósan már 7 millió alatt megcsíphetünk. Azért némi alkudozás erejéig mindenképp érdemes lehet betérni az Opel szalonba is, mert biztosan nem fogunk csalódni.