A hibridek legkedveltebb terepe általában nem az autópálya, de az Autó Pult csapata kedveli a kihívásokat, így 2016-es kalandunk után idén is egy hibriddel vágtunk neki a Genfi Autószalonra tartó utunknak, ráadásul ismét egy Toyotával tehettük meg a nagyjából 2600 kilométeres utat. A korábbi Auris Touring Sports Hybrid után ezúttal egy Prius Plug-in volt hű társunk, és bár nem akarom előre lelőni a poént, de új rekord született – méghozzá nem is kicsi.

Az eredményeinket 2014 óta tartjuk számon, amikor is a Mazda3 kétliteres szívómotorja egészen kiváló, 6,3 literes nagy átlagot produkált a szinte végig autópályázásból álló utunk során. A következő évben egy Kia Cee’d kombi volt hű társunk, egy 1,6 literes dízelmotorral, ami nem meglepő módon valamivel jobb eredményeket tudott produkálni, mint a benzines japán – de az 5,8 literes átlag azért közel sem volt lenyűgöző.

Hatékonyságát már tesztünkön is bizonyította - kattintásra el is érhetik azt

2016-ot írtunk, amikor a Toyota jóvoltából először vállalkoztunk hibrid kalandra, méghozzá a már említett Auris Touring Sports Hybrid volánja mögött, amelynek talán minden korábbinál több viszontagságot kellett kiállnia a 2600 kilométeres utunk során – bár érdemes megjegyezni, hogy sosem úsztuk meg kiadós esők vagy éppen hó nélkül a kalandot –, így nem volt meglepő, hogy az általa kevésbé kedvelt autópályázást végül 6,7 literes átlaggal zárta. Az időjárási körülmények mellett persze azt sem érdemes elhallgatni, hogy míg a Mazdával hárman, a Kiával pedig ketten, addig a Toyotával négyen tudtuk le a hosszú utat, ami azért szintén nem elhanyagolható.

Ennyire nem volt rázós, de erős szél és eső ezúttal is nehezítette az utat

Két év kihagyás után pedig idén ismét a Toyota segítségével juthattunk el a Genfi Autószalonra. Amikor megtudtuk, hogy hű társunk egy Prius Plug-in lesz, rögtön arra gondoltunk, hogy új rekord születhet, hiszen bár közel sem hibátlan autó a Prius, a hatékonyságát tekintve bizony nem nagyon akad párja – még úgy sem, hogy a konnektoros töltési lehetőséget ezúttal nem tudtuk igazán kiaknázni, így pedig inkább csak cipeltük a nagyobb akkuk plusz súlyát. Ez azonban nem jelentett gondot az autónak, és így is egészen kiváló átlaggal sikerült abszolválnunk az utat.

A napelemeknek ezúttal sajnos nem sok hasznát vettük - galéria

A Prius formái kétségtelenül megosztók lehetnek, de attól az érdemtől nem foszthatjuk meg a japán tervezőket, hogy a hatékonyság szinte páratlan. Ehhez persze az 1,8 literes, Atkinson-ciklusú szívó benzinmotor is hozzájárul a hozzá csatlakoztatott elektromotorral karöltve. A 122 lóerős összteljesítmény bizony nem eget verő – ami az órán 172, a valóságban pedig inkább 160-165 km/h-nál korlátozott végsebességben is megmutatkozik –, de az kétségtelen, hogy a rendszer képes a lehető legkevesebb üzemanyagot felhasználni.

Ennyivel csukott szemmel is - vicces pillanatkép a limitált végsebességről, ami a valóságban 165 km/h-nak felel meg

Nem is csigáznám tovább a nagyérdeműt: a Prius Plug-in 5,2 literes nagy átlaggal tudta le a genfi túrát, amiben bizony jócskán vannak korlátozás nélküli, német autópályás szakaszok is – az autó kijelzője ugyan 5 litert mutatott, de a tankolások alapján 5,2 lett a végleges eredmény.

Ezúttal egyébként hárman vágtunk neki a nagy útnak, és bár odafele minden eddiginél tisztább utunk volt – bár a szélirány nem igazán nekünk kedvezett –, visszafele gyakorlatilag végig zuhogó esővel kellett megküzdenie az autónak. Mivel oda és vissza is egyben tudtuk le az utat, így töltögetni sajnos nem volt időnk megállni, ráadásul az 1,1 millió forintba kerülő napelemes tetőpanel sem tudott minket igazán segíteni a visszaúton – a nagyobb akkut tehát csak cipeltük magunkkal, ami arra engedett következtetni, hogy egy normál Prius még ennél is hatékonyabb tudott volna lenni.

A fedélzeti szerint 5, számításaink szerint 5,2 liter volt az átlagunk

A kiemelkedő hatékonyság mellett persze volt néhány kisebb hátrány is, mint például az aprócska csomagtér: a gyári 359 literes értékben mi kételkedünk, de hármunk négy napi csomagja azért így is befért, felhasználva az üresen maradó negyedik ülést is. A második sorban a kellemesen kiképzett ülések mellett legfeljebb a fejtér adhatott okot aggodalomra, de 185 centiig igazából ezzel sincs gond, és mivel hármunkból ketten sem érjük el ezt a magasságot, így ez nem jelentett problémát.

A svájci házigazdánknál azért egyszer feltöltöttük - ő egyébként egy Renault Twizy-t etet a konnektorból

Mi tagadás, a lendület sem árt a Priusszal való közlekedéshez, de a hétköznapokra így is bőven elegendő teljesítményt nyújt az autó, ráadásul a számára legkedvesebb terep a város, ahol a villanymotor azonnal ébredő nyomatéka nagyban megkönnyíti a dolgunkat – autópályán azért már magasan kell tartania a fordulatot, és nem is fürge, de így is hozza a kötelezőt és fix tempónál kellően kulturált is.

A csomagtér azért nem volt meggyőző - galéria

Voltak izgalmas pillanataink is: szinte minden évben célul tűzzük ki, hogy a határátkelő előtt Ausztriában tankolva egy szusszal járjuk meg oda-vissza a svájci oldalt, ami körülbelül 790 km. Mondanom sem kell, ez eddig egyszer sem sikerült, és bár ezúttal minden számításunk alapján lehetséges lett volna megvalósítani, sajnos idő előtt megremegett a lábunk, ugyanis a Priusban még azok után is legalább 50-70 kilométernyi nafta maradt, hogy az autó már minden lehetséges módon arra szólított fel minket, hogy azonnal álljunk meg tankolni.

A 800 km-es hatótáv valós. Csak bátorság kell kiautózni, benzin hiányában ugyanis elektromosan sem megy

Ez pedig még a magabiztos számításaink ellenére is sok volt, és egymást elbizonytalanítva végül nagyjából 30 kilométerrel a határ előtt megálltunk, hogy a tankolás után mosolyogva konstatáljuk, hogy bizony nem az autónak, hanem nekünk volt igazunk, és ha nem téved a katalógus a 43 literes üzemanyagtankkal kapcsolatban, akkor még majd’ 5 liter bújt meg benne. A Prius tehát könnyűszerrel teljesítette volna a feladatot, de ezúttal nem bíztunk eléggé magunkban – talán majd legközelebb. Voltak mókás pillanatok: nagyot koppant, amikor végre leesett nekünk, hogy miért is néznek ránk úgy külföldön az autóban, mint a marslakókra, hiszen máshol is kapható a Prius Plug-in. Igen ám, de zöld rendszám máshol nincs, és erre csodálkozott rá szinte mindenki, aki rápillantott a fehér autón szinte világító azonosítóra.

Kellemes, modern környezetben utazhattunk - galéria

A Prius Plug-in tehát meggyőző teljesítményt nyújtott, habár tesztautónk közel 14 milliós ára azért árnyalja némileg ezt a rekorddöntést. A részletes beszámolóért azonban érdemes elolvasni korábbi tesztünket, ahol kiveséztük a modell teljesítményét. Az idei kirándulásunk is igazán izgalmas volt tehát, és persze nem csak az út miatt: a Genfi Autószalonon is számtalan érdekességet láttunk, a szokásos újdonságokon felül is. A kiváló hangulatot múlt heti galériánkkal igyekeztünk visszaadni míg tegnapi cikkünkben a feltörekvő új márkákkal foglalkoztunk.

Vajon eljön majd az idő, hogy tisztán elektromos modellel vágjunk neki az útnak?

Azt egyelőre nem tudhatjuk, hogy jövőre mivel vágunk majd neki a genfi utunknak, de mindenképpen vannak érdekes kérdések. Vajon sikerül-megdönteni majd a Prius által felállított 5,2 literes rekordot? Ha igen, akkor milyen autóval? Dízellel, benzinessel vagy éppen hibriddel? És ha jövőre még nem is, vajon eljön majd az idő, amikor bátran vágunk majd neki egy elektromos autóval is az oda-vissza 2600 kilométeres útnak? Higgyék el, mi nem fogunk megijedni semmilyen kihívástól, és ha már tartjuk ezt az autós hagyományt – hiszen autós újságíróként miért is választanánk a repülőt –, a későbbiekben sem fogunk visszakozni. Alig várjuk már a következő kalandot!