Piszok nehéz napom volt. A munkahelyi rohanás után a késő délutáni órákban még egy vizsgára is be kellett szaladnom az egyetemre. Mire kiléptem a forgóajtón, addigra pedig még az eső is eleredt. Teljesen kifacsarva már nem vágytam másra, csak egy kis békére és nyugalomra, amire akár egy autó elszigetelő burka is megfelelő orvosság lehetne. Mivel a korai regisztrációval járó ingyenes 25 perc még ott volt a telefonomon, megnyitottam a DriveNow alkalmazást és örömmel konstatáltam, hogy a Corvinus melletti egyik keresztutcában ott is áll egy vadonatúj MINI; kellemes klímával, zenével, automata váltóval, navigációval és tulajdonképpen minden olyan kényelmi felszereléssel, amit napjainkban egy jó minőségű és jól felszerelt járműtől elvárunk – s ami sajnos még rengeteg autótulajdonos számára csak vágyálom lehet.

Aztán az autó mellé érve kipillantottam a Közraktár utca felé, amerre az utam vezetne. Ott pedig az esős napok zűrzavarának látványa fogadott, az ilyenkor szokásos zsúfoltsággal, dudaszóval, s a munkahelyi stresszt bődületes energiával egymásra át-átterhelő sofőrökkel. Aztán eszembe ötlött, hogy a belvárosi lakásom háztömbjeiben este hét óra után parkolóhelyet találni már csak életek árán lehetne, ez pedig mégiscsak egy makulátlan, 8-10 millió forint értékű prémium MINI, amit jó lenne épségben és biztonságban letenni, ráadásul lehetőség szerint úgy, hogy a következő felhasználó érkezéséig se essen benne kár. Ezek a gondolatok egy pillanat alatt futottak át rajtam, az autó oltalmazó biztonságérzetének vonzása pedig eltörpült az érzelmi ellenállás mellett. Végül feldobtam a dzsekim kapucniját és lehajtott fejjel, a nap utolsó nehézségével szembenézve elindultam a 2-es villamos kígyózó tömege felé.

A budapesti autózás sem mindig fenékig tejfel - van, amikor a közösségi közlekedés egyszerűen stresszmentesebb

Ezzel pedig azt hiszem, érzékelhetővé válik az autómegosztási lehetőségek legnagyobb buktatója is. Jelesül, hogy tapasztalatom szerint a szolgáltatási terület szűkebb belvárosi körzetében a személyautós eljutási idő jellemzően összemérhető a közösségi közlekedésével, miközben az autó terelgetésével és leparkolásával járó stressz nem feltétlenül kisebb annál, mint amit egy buszon, metrón, villamoson utastársainktól kapunk. Ehhez társul még a magasabb ár nagyobb ellenállása, amivel együtt pedig az autómegosztási szolgáltatásokra irányuló racionális igények számossága igencsak alacsonnyá válik. Olyannyira, hogy bár a bécsi példán már hosszú évekkel ezelőtt látva és közlekedésmérnökként a kezdeményezést végtelenül pártolva várva-vártam a carsharing mozgalom budapesti térnyerését, végül már csak a 25 ajándék perc 1 hónapos szavatosságán túl, egy napsütéses szombat délelőtt vettem rá magamat, hogy céltalanul kabriózzak egyet. És ez – no meg a barátok regisztrációs meghívásával járó újabb ingyenes percek juttatása - kellett hozzá, hogy ledőljenek a falak…

A szolgáltatásról a hazai környezet számtalan negatív tapasztalatával ugyanis nehéz volna nem teljes elégedettséggel szólni. Az első lépés, hogy számoljunk le magunkban minden, a korábbi nemzetközi autóbérléseink során gyűjtött negatív tapasztalattal és sztereotípiával. Nem kell ugyanis kauciót fizetnünk, s az autó felvételekor és leadásakor sem áll senki mellettünk nagyítóval, hogy a kavicsfelverődéseket vizsgálva a hitelkártyánk zárolását visszatartva nyerészkedjen rajtunk. (Bár a számlánkon elvileg lekötésre kerül alkalmanként 7500-8000 Ft közötti óvadék, ennek a mozgása olyannyira gyors, hogy a saját banki kivonatomon nyomát sem láttam.) Egész egyszerűen az alkalmazás letöltése után már a szoftver kísér minket végig a regisztrációs folyamaton, amit a cég még az első ingyenes roham során is alig fél nap alatt igazolt vissza. Jelenleg a DriveNow közösségébe való belépés 9990 Ft-ba kerül, de ezt rögtön 50 ajándék perccel toldja meg a vállalat, tehát a javát rögtön le is autózhatjuk.

Én általában Cabrio-ra, vagy elektromos i3-ra vadászom, de sétatávolságban mindig van egy autó

Innentől pedig minden pofonegyszerűvé válik. Az applikációban megkeressük a hozzánk legközelebb lévő MINI-t vagy BMW-t, amiket akár típus szerint is leszűrhetünk, majd választásunkat 15 perc erejéig foglalhatjuk le – ennyi időnk van odaérni az autóhoz, s tapasztalataink szerint a 240 darabos flotta egyelőre elég nagy is ahhoz, hogy mindig találjunk magunknak járművet a közelünkben a szolgáltatási területen belül. Az alkalmazásban lehetőségünk van még a Casco biztosítás 250 ezer forintos szabványos önrészét 300 forint ellenében 50 ezer forintra csökkenteni (ezt ajánlom, én mindig megteszem), illetve az úti célunkat megadni, amit zseniális figyelmességgel a szoftver rögtön a fedélzeti navigációs rendszerre is továbbít. A gépjármű mellé érve már nincs más dolgunk, mint az autót gyorsan körbejárva megállapítani, hogy van-e rajta korábban nem jelzett sérülés, majd az alkalmazáson keresztül nyithatjuk is az ajtókat. Legyen az MINI vagy BMW, minden jármű elektromos tükörbehajtással rendelkezik, a nyitás és a zárás megtörténtét tehát a visszapillantók mozgása is mindig szemléletesen nyugtázza. Ezután beüthetjük regisztrációs kódunkat úgy az autó fedélzeti rendszerén, mint a telefonunkon – s újabb figyelmességként érzékelővel rendelkező mobilokon ujjlenyomat leolvasásával is – s már indulhatunk is. Nem is akármikkel!

A flottát vaskosan felszerelt három- és ötajtós MINI Cooper, néhány Cabrio, no meg BMW X1, X2, 2-es Active Tourer, valamint a tortán cseresznyeként díszelegve teljesen elektromos BMW i3 modellek képezik. Jóllehet, az autók futásteljesítménye egyelőre meglehetősen szerény, alig néhány 100 és alig néhány 1000 km között szór, de így bennük makulátlan tisztaság van és a szalonból frissen kihozott új járművek illata terjeng. Meglepetésünkre az autókon semmilyen funkció nincsen korlátozva, jól kihasználhatók tehát, akár a sportos vezetési élménytől sem kell feltétlenül elzárkóznunk – ennek leginkább csak a BMW költségmegtakarítási szempontból hadrendbe állított, padlógázra rendkívül lusta duplakuplungos váltója szab gátat. Mindenesetre a BMW i3 széles rétegek előtt megnyíló vezetési lehetőségét minden elektromos járművektől berzenkedő autósnak ajánlom figyelmébe, rövid próbatétele is jó alkalom az innovatív hajtásláncok előnyeinek megtapasztalására.

Tesztvezetők kíméljenek? - Mégsem kell félni, az autók köszönik, jól vannak!

Őszintén szólva éppen a tesztvezetők miatt is rendkívül féltettem az üzemeltető Wallis-os kollégákat attól, hogy a budapesti közösség nincs megérve ilyen minőségű autók értő használatára, de szerencsére jelenleg úgy néz ki, hogy tévedtem. A flotta egyedeinek túlnyomó hányada pillanatnyilag is teljesen hibátlan, s az autók még annak ellenére is jól tartják magukat, hogy éjjel-nappal a zsúfolt belváros utcáin parkolnak, azokat tehát úgy a felhasználók, mind az üzemeltető munkatársai igen jól kezelik és tartják karban. Viszonylag sokat látott autós újságíróként is élmény tehát a divatos prémium autók életérzésével használni őket, ráadásul a típustól függően 99 és 129 Ft/km-es átalánydíjaikkal akár diákok pénztárcájától sem áll távol az, hogy élvezhessék őket.

Félreértés ne essék, a gyakorlatban ezek a percdíjak nem fognak bagatell összegekként jelentkezni a bankszámlánkon, egy-egy belvároson belüli rövid út is könnyedén néhány ezer forintra halmozódik, tehát racionálisan mérlegelve a taxizás és alacsony futásteljesítmény mellett a saját autó birtoklásának – vagy parkolási díjakkal is kalkulálva annak használatának - alternatívája az autómegosztási szolgáltatás.

Az élmény immár könnyen elérhető, de olcsónak nem nevezhető - tudnunk kell jó helyre tenni a lelkünkben

Részletes TCO (összegzett birtoklási költség) kalkulációba most nem bocsátkoznánk, mivel a matematika törvényei alapján a megtérülés leginkább hasonló árkategóriájú, s bizony igencsak kiváló járművek birtoklásával szemben jelentkezne, alacsony éves futásteljesítményt feltételezve. Csakhogy az új és drága autók funkcionális helyettesítő terméke egy olcsóbb használt jármű is, amivel a társadalmilag és lelkileg nehezen levetkőzhető birtoklási vágy kielégítésén túl mást is kapunk; szélesebb látókörű bevezető cikkünk feltételezésével ellentmondva még nagyobb szabadságot.

Bár a DriveNow a szolgáltatók közül egyedüliként kínálja a tartós napi bérlet lehetőségét, a napi 40-50 ezer forintos díjak nem azt a nagyságrendet képviselik, amit az ember fia akár egy balatoni hétvégén úgy tud eltenni a lelkében, mint egy saját jármű tulajdonlásának ésszerű alternatíváját. Persze, egy 10-15 milliós autónak csak az éves amortizációja elvisz a hátán akár 10 hosszú hétvégét is úgy, hogy közben sem az üzemanyagra, sem a biztosításokra, sem a tárolásra, sem a szervizekre nincsen gondunk, de hagyományos társadalmi beágyazódásként a saját tulajdonhoz való ragaszkodás sokszor felülemelkedik a gazdasági racionalitáson. És persze nincs feltétlenül szükségünk prémium autókra sem, mert bizony az Autó Pult több száz autó tesztelésével is megerősített, alig meghazudtolható dogmája az, hogy a bekerülési ár növekedése még véletlenül sem egyenesen arányos a vezetési élmények burjánzásával.

A prémium életérzést nem csak az autók adják - az ügyfélszolgálat is ennek megfelelően dolgozik

Az „A-ból B-be” való eljutás lecsupaszított funkcionális lehetőségét a fővárosban persze már két szolgáltató is olcsóbban kínálja, de a DriveNow ezt mással kompenzálja: a prémium életérzés szélesebb körben való elérhetőségével. Ez a kitüntetett figyelem pedig nem csak az autókon érzékelhető, de a szolgáltatás minőségében is. Az ügyfélszolgálatot hideg megkereséseinkkel több ízben is próbára tettük, tapasztalatunk szerint pedig a telefonos elérhetőségek reakciói azonnaliak, s a közösségi médián keresztül is már 30-90 percen belül konkrét válaszokat és megoldásokat kapunk a felmerülő problémáinkra.

A DriveNow további előnye még, hogy fő konkurensével szemben a reptér megcélzása nem jár a percdíjakon felüli plusz költséggel, azt pedig, hogy transzferekkel járó ügyintézés terheit végre levetkőzhetjük magunkról, nem lehet eléggé megköszönni. Biztosak vagyunk abban, hogy az autómegosztó szolgáltatók taxis lobbival szembeni ütközete nem volt áldozatok nélküli, így ehhez a sikerhez ezúton is gratulálunk!

Vajon nem rúg öngólt az ipar és a kereskedelem? Hosszú távon reális kockázat a gazdaság lassulása

A kérdés már csak az, hogy a járműgyártók kezdeményezéseinek gyökeret verése nem jelent-e öngólt az ipar szereplői számára? A megosztási szolgáltatások térnyerésével ugyanis a személyautók eddigi meddő birtoklási ideje kiaknázásra kerül, következményképpen pedig a gyártási volumen a kihasználtsági mutatók javulásával csökkenhet. Hosszú és izgalmas kötéltánc vette tehát kezdetét, amiben a városi és kormányzati döntéshozók, valamint a nem kis gazdasági befolyással rendelkező, jelentős munkáltatói szerepet betöltő autógyártók keresnek majd optimumpontokat a sürgős megoldásokért kiáltó környezetvédelem, a törtetésével folyamatos fejlődést követelő gazdaság, illetve a növekvő mobilitási igények sokszor egymásnak ellentmondó követelményei között.

Nem kétséges, hogy az egyéni autózás igényének tobzódása elé gátat kell vetni

Ahhoz, hogy a személyautók egyéni használatának korlátozására szükség van, kérdés sem fűződhet. Keleti nagyvárosok példái hűen szemléltetik, hogy a véges területi korlátokon határok nélkül magának teret nyerő egyéni közlekedés milyen káros hatásokkal is jár. A közlekedőkre jellemző kreativitás, a forgalmi áramlatok legkisebb ellenállás felé történő gáttörése, illetve a valós idejű navigációs megoldások időszakos placebo orvossága miatt a közlekedési rendszerek zsákutcája sajnos nagyon sokáig nem kényszeríti a döntéshozókat közvetlen beavatkozásra; egészen a maszkos, szmogtól szédülős, robogós zsúfoltság negatív fejlődési fokáig.

A megoldás tehát a közösségi közlekedés fejlesztésében és a magasabb igények kiszolgálására a megosztási szolgáltatások együttes előre mozdításában keresendő, amely alternatívák a már élő megoldások próbatétele alapján sem kívánnak majd nagyobb megalkuvást a fogyasztók részéről. Nekünk pedig, benzinvérű dinoszauruszoknak megmaradhatnak a magunk örömei: garázsainkban dicső korszakunk mementójaként ápolhatjuk majd a V8-as Mustangot, a V12-es sportautót, és mindazt, ami az elmúlt évtizedekben az autók világában magához láncolt minket.

Önmagában új élmény, hogy rengeteg 'slusszkulcs' van a zsebünkben

De ne féljünk a jövőtől sem! A sportkocsikat reggeliző elektromos kisautó is tartogat még szép élményeket akkor is, ha az nem miénk. Jelenleg természetesen egyik szolgáltatás igénybevétele sem tökéletes alternatívája a saját autó birtoklásának, de a BKV bérlet, a családi négykerekű és a megosztásos szolgáltatások élethelyzettől függő kombinációjával Budapesten már ma is sokat tehetünk a helyváltoztatás szabadságának mértéktartó megőrzéséért. Legyünk tehát nyitottak, öleljük keblünkre a nagyvárosok kapuit döngető problémákra nagy részben megoldást hozó carsharing szolgáltatókat – már csak azért is, mert önmagában hihetetlenül nagy élmény az, hogy a város minden pontján van egy autónk, amihez a kulcs egész egyszerűen a telefonunkon lapulva várja, hogy útnak induljunk.

Cikksorozatunk zárásaként sorra vizsgáljuk a szolgáltatókat, s tanácsot adunk arra vonatkozólag, hogy adott szempontok és szituációk mellett melyik lesz az ideális választás...