Kedves Olvasóink is biztosan olvastak már olyan cikkeket és/vagy láttak olyan felvételeket, amikor szerencsés autóstársaink elhagyatott, poros raktárak, garázsok vagy pajták mélyén különféle egzotikus autócsodákra bukkannak. Erre már külön angol kifejezés is létezik: „barn find", azaz pajtalelet, amely a Wikipédia szócikke alapján „egy klasszikus autó, repülőgép vagy motorkerékpár, amelyet tárolás után újra felfedeztek, gyakran elhagyott állapotban.”

Jómagam gyakran irigykedtem ezekre a szerencsés emberekre, mert bizony melyikünk ne szeretne valamilyen ócska fészerben találni egy szinte gyári állapotú veterán autót, amiben ott a kulcs és csak használni kell? Aztán persze győz a realitás, ilyen kuriózumokra bukkanni szinte lehetetlen. De friss történetünk első epizódja is bizonyítja, hogy léteznek csodák, az pedig, hogy mindez velem – egy valódi autórajongóval – történt meg, már csak hab a tortán.

Mindeddig irigykedve néztem/olvastam, amikor egyesek felleltek 'pajtalelet' autókat – jelentem, engem is elért a szerencse, nagyon boldog vagyok!

Persze szívem mélyén nyilván még jobban örültem volna valami legendás amerikai V8-as izomautónak, egy kékvérű bajornak, esetleg egy tüzes Alfának, de ahogy a címben idézett klasszikus tökéletesen leírja: ez a (narancs)sárga a miénk!

Cikkünk főszereplője, aki egy Škoda 120 L, 1982 végén látta meg a napvilágot Mlada Boleslavban és 1983 ködös februárjában kapott rendszámot a debreceni Merkúrnál. A kocsi első és ez idáig egyetlen (!) tulajdonosa Édesapám unokatestvére volt harminckilenc éven át... Nagyszüleim szomszédjaként a papíron 52 lovas csehszlovák 'villám' egyébként egész gyerekkoromban a szemem előtt volt, néha láttam vele a rokon nénit kocsikázni. Közel negyven évvel később nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán létezik még ez az autó, és nem jutott több tízezer szocialista autótársa sorsára.

Kívül-belül teljesen gyári és újszerű állapotban van a 40 éves Skoda 120 L – galéria

A kitartó Tulajdonos, vagyis a gépészmérnök végzettségű idős Hölgy rokon nem vezet már, és az autó fenntartása is terhet jelentett neki. Ennek következtében nemrégiben kaptam egy telefont a családtól, hogy megnézném-e. Hát persze, miért ne! Lélekben fel voltam készülve egy végtelenségig elhagyott, lelakott és az enyészet végén járó „vízforralóra” – ahogyan sokan emlékeznek a típus legismertebb problémájára még a rendszerváltás előttről.

Örömmel jelentem, nem is csalódhattam volna nagyobbat! Földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam az autót a rozsdás garázsajtót feltárva: de hiszen ez vadonatúj! Na jó, második pillantásra azért nem, de hogy elképesztően szép állapotban van, az biztos. A fényezés gyakorlatilag hibátlan, karcmentes, és a gyors körbenézés után jó eséllyel a karosszéria is teljesen rozsdamentes, ami annyira nem is meglepő, hiszen ez a Škoda hóban talán soha nem ment (és sok esőt sem látott), de az erős nyári UV-fény se sok kárt tett benne, hiszen szinte egész „életét” a sötét garázsban töltötte.

Alig 14 ezer km-t mutat a kilométeróra számlálója, és ez akár valós is lehet... – galéria

A kilométeróra számlálója alig 14 ezer km-t mutat, és nem azért, mert esetleg egyszer már körbeforgott volna: gyermekkori emlékeim alapján ez valós lehet, mert kifejezetten ritkán láttam az autót az utcán. A járműszolgáltatási platform (JSZP) alapján utoljára 2019-ben még műszaki vizsgán is járt. A kellemes meglepetések sora tovább folytatódott az utastérben, ugyanis hamar kiderült, hogy az autó teljes dokumentációja rendelkezésre áll. Egy dossziéban volt az eredeti adásvételi szerződés 1983-ból, mellette a jótállási jegy, a gépkönyv, a megrendelő lap, sőt, a kötelező felelősségbiztosítás szerződése is, amely 1991 óta egyazon biztosítótársaságnál van. Hihetetlen! A két eredeti kulcs megléte szinte már nyilvánvaló volt ezek után.

Ehhez az első, 'beharangozó' cikkhez nehéz volt megfelelő fényképeket készíteni, hiszen a kerekek le voltak eresztve és a 40 éves autót beindítani sem mertem az olaj ismeretlen állapota és mennyisége miatt, bár valószínűleg a lemerült akkumulátor már csírájában elfojtotta volna a próbálkozást. Így az első találkozást követően ottmaradt szépen a helyén – egyelőre. A lényeg, hogy egy rövid családi kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy megtartjuk és ráncba szedjük a 'sárgát', aztán irány a muzeális minősítés! Apró adalék, hogy bárminemű veterános tapasztalat és típusismeret hiányában vágunk bele a kalandba, fejben jó előre felkészülve minden nehézségre – különösen izgalmas út lesz, az fix!

A rendkívül precíz Tulajdonos minden vásárláskori papírt megőrözött az autóról, tényleg minden dokumencációt megkaptunk – hihetetlen!

A közeljövőben, ami jelen esetben a tavaszt jelenti, először elsősegélyben részesítjük és mozgásképessé varázsoljuk a Škodát. Aztán egy alapos állapotfelmérés után majd meglátjuk, hogy meg tudja-e valósítani a kitűzött célt, azaz megszerzi-e az OT-s rendszámot, avagy nem ugorja meg a lécet és marad 'csak' egy szép állapotú családi élményautó, ünnepnapi kocsikázásokhoz. Jövő ilyenkorra ez is kiderül. Ami viszont biztos: Olvasóinknak minden lépésről beszámolunk majd itt, az Autó Pulton.

A csodás állapotú veterán Skoda időközben el is hagyta régi lakhelyét – biztonsági megfontolásból a trélert választottuk...