Hujber Zita tanárnőnk már akkor trendi volt, amikor még ezzel a fogalommal csak ismerkedett az ország. Persze, ha valakinek, akkor neki illett is annak lennie, végtére is turizmus tantárgyunk tanítójaként pont egy olyan szakágat képviselt, amely bizonyos tekintetben a látványról szól. Egy 2002-es évjáratú Volkswagen Polót használt, tudják, a dupla körlámpásat. Méghozzá lila színűt, mert hát – ahogyan azt mindig kihangsúlyozta – az jól megy a lila kabátjához.

Alighanem egykori tanárnőnk csuklással töltötte azt a hetet, amit én a felfrissült Volkswagen Polóval. A közös vonatkozást a nyitókép alapján már kitalálták: a megújulással visszatért az (ikonikus?) lila szín a kínálatba, tesztautónkra ránézve pedig így nem tudtak nem eszembe jutni középiskolás korszakom mosolygósabb emlékei (a borongósakat jól elzárva tartom).

Fényben mérik sok új karaktervonását

Magát a ráncfelvarrást egyébként nem aprózta el a Volkswagen: a kissé talán túl konzervatív, letisztult megjelenést a Golfnál látott részletekkel dobták fel. Hangsúlyosabb például az első lökhárító és nagyobbak, izgalmasabban íveltek a lámpatestek, ami főleg hátul tűnne fel, de az opcionális (illetve némely verziónál széria) mátrix LED-es lámpák esetén elöl végifutó fénycsík a frontnak is jellegzetes karaktert ad. A Polo felirat középre, az embléma alá került – és már helyben is vagyunk.

Az izgalmasabb külsőhöz társuló lila színárnyalat egyébként meglepően sokakban váltott ki pozitív elismerést, érdekes módon még a férfiközönség is elismeréssel nyilatkozott róla – persze a mintavétel koránt sem volt reprezentatív.

Szinte mindenki szereti a színeket, de szinte senki sem meri venni

Belül ugyanakkor már nem találunk semmit, ami esetleg egy kicsit is megosztó lenne: a jól megszokott konzervatív, ám minőségi elemekből építkezik a friss Polo is. A minőséget azért a kisautó kategória keretein belül kell kezelni: az ajtók műanyaga már kemény, kopogós, igaz, ezt a jellegű olcsósítást legalább a megjelenése nem árulja el. Máshol azonban nehéz fogást találni, sőt, az összeszerelési minőség is korrekt, egyedül az idejekorán nyikorgó ablaktörlőért érheti kritika a beszállítót.

Komoly enteriőr, fokozott digitális tartalommal

A kellően tágas térben a műszerpult egészen magasra emelkedik és képernyőkkel von minket körbe. Szériában 8 colos digitális műszercsoportot és 6,5 colos központi kijelzőt kapunk, a tesztautónkban viszont a másik véglet volt jelen, 10,25 és 9,2 collal. A kijelzők szépek, gyorsan reagálnak és kellő mértékben személyre szabhatók. A rádiónak is akad dedikált kezelőszerve, a kulcs nélküli indítást pedig a váltó előválasztó karjának tövében intézhetjük. A kormányon elhelyezett milliónyi gombot már megszokhattuk korábbról, az érintéssel vezérelhető klímapanel viszont új – tény, hogy a kezelése nem ördöngösség, de csak le kell nézni hozzá, így mi továbbra is a klasszikus analóg tekerős megoldást preferálnánk.

Analóg műszercsoport már nincs is a Polóhoz, csak egy kisebb és egy nagyobb képernyő (utóbbi látható a képen)

Más dolgokba sem lehet különösebben belekötni: a helykínálat pont olyan, mint amit egy nagyra nőtt, jó helykihasználású kisautótól várnánk, vagyis négy 1,8 méteres felnőtt számára is elegendő, amihez egy kellemesen öblös, papíron 355 literes csomagtartó társul. Mindez kisebb családok számára is megteszi, de azért egy Golf érthető módon tágasabb (ami nem nagy csoda, hiszen jó 20 centiméterrel hosszabb is).

Kivételesen jó helykihasználás Golf módra

A hajtáslánci választékra túl sok szót nem lehet szaporítani: egyelőre kizárólag az egyliteres, háromhengeres turbómotorral kapható a típus, 95 lóerős kiadásban ötfokozatú kézi vagy bő 610 ezer forint ellenében hétfokozatú, szárazkuplungos duplakuplungos automata váltóval, valamint 110 lóerővel, automatával. Ennél a konszerntárs Seat Ibiza és az új Škoda Fabia kínálata gazdagabb, de nem kizárt, hogy ide is befut majd egy szívó alapmotor és a 150 lóerős négyhengeres turbómotor.

Felfelé kacsint: jelenleg több az automata váltós hajtáslánc, mint a kézis

Egyelőre azonban tesztautónk jelenti a csúcsot, ami forintban, listaáron 450 ezer pluszt jelent, de ezért nem csak 15 lóerő és 25 Nm plusz a jussunk, de kapunk rögtön hátra is tárcsaféket. Azért ez így sem kevés, mégis érdemes az izmosabb hajtáslánc mellett dönteni (ha már automatázunk), ugyanis az emissziós normák szigorodásával mintha kicsit vesztett volna erejéből az 1.0 TSI. Ezt persze a papírformán is tetten érhetjük, hiszen pár éve még ugyanezt 115 lóerővel kaptuk, de a 110 lóerő és a 2000-es fordulattól ébredő 200 Nm sem olyan kirobbanó, mint vártuk.

Korábban nem volt ritka a 9 másodperc körüli 0-100-as sprint (sőt, két éve az előző Fabiában kézi váltóval 8,6-os gyorsulást mértünk ehhez a hajtáslánchoz), most azonban a gyári 10,4 másodperces 0-100-as adat mérésünkön is helytállónak bizonyult (na jó, végül ott 10,3 szekundum lett az eredmény). Nem rossz ez, csak a kirobbanó forma oda.

Fényívvel már nem tör olyan vehemensen előre

Cserébe a hétfokozatú duplakuplungos automata alapvetően jól teszi a dolgát. Manőverezésnél szépen adagolható, jól használja a motor nyomatékát és optimálisan váltogat felfelé, ha pedig menni kell, S módban a fordulatszámot sem spórolja el. A kettő közötti átmenet azért helyenként időigényes – vagyis nyugodt közlekedésről sportosra váltva, hirtelen kiugrásnál kell azért várni, mire megugrik az autót.

A hajtáslánc ezt leszámítva kellemes társ, a vibrációi elenyészőek – szinte nem is érezhetjük, hogy csak három hengerrel van dolgunk. A zajszigetelés a mérésünk alapján egy leheletnyit javult – így a kategória élvonalában maradt a Polo. Ugyan takarékosabb nem lett az évek múlásával a motor, az 5,4 l/100 km-es normafogyasztás, a 6,6 literes tesztfogyasztás és a 6,4 literes 130-as autópályás fogyasztás sem olyan adatok, amikre egy picit is panaszkodni lehet. Persze városban lehet 8-9 litert etetni vele, de minden mással is, ami nem hibrid vagy elektromos.

Szokványos alkotóelemekből hozták ki a maximumot

Még mindig jót kapunk, csak nem jobbat, sőt, bizonyos tekintetben kevesebbet: kár, hogy padlógázra nem hozza a korábbi pluszt a hajtáslánc.

A futómű az arany középutat képviseli: jól csillapít, kanyarodáskor pedig meglehetősen stabil, és még a viszonylag peres, 17-es kerekek sem estek a nehezére. Látszik rajta, hogy sokat dolgoztak a mérnökök az optimális munkán – ilyen tekintetben a Polo és társai a kategória legjobbjai közé tartoznak. A kormányzás középállásban kissé érzéketlen, de kanyarodáskor az átlagnál közvetlenebb.

A futómű tökéletes összhangot biztosít még a peres gumikkal is

Nézegették mostanában az autók árait? Akkor talán nem éri Önöket hidegzuhanyként a következő fejezet. Jönnek az árak. Automata váltós Polo nincs 7 millió forint alatt, sőt, jól felszerelve a gyengébb motorral is legalább 7,4 millióval számolhatunk. Tesztautónk 9 milliója még mindig nem a csúcsot jelképezi, de mielőtt nagyon kiakadunk, érdemes megemlíteni, hogy ezek listaárak, és hogy itt még lehet alkudni. Máshol már azt se. Ha egyáltalán van autó.

7-9 millió - így áll most az automatás kisautó kategória

Ugyan a világ számos táján továbbra is a kisautók a legnépszerűbbek, felénk kezdhetjük a kategória zsugorodását feltételezni. A beszálló árak ugyanis elkezdenek szép lassan olyan szintet felvenni, amiről elrugaszkodva már sokak számára imponálóbb egy tágasabb és műszakilag igényesebb kompakt autó. Egy Golf például innen azonos felszereltséggel úgy is csak bő 900 ezres ugrás, hogy ott már az a széria enyhe hibrid rendszer is növeli az árakat, ami lassan a kiskategóriában is megkerülhetetlen árfokozó tényező lesz. Ahol pedig akad 8 millió egy új autóra, ott még beleférhet 8,8 millió is egy minden tekintetben jobb új autóra.

Apró, finom részleteket is találunk

Teljesen azért még nem tartunk itt, amit az új Fabia is bizonyít. A Škoda kisautója ugyanis rendelhető az egyliteres szívó, egészen pontosan 80 lóerős kivitelével, ami józan felszereltséggel 5,2 millióért egy egész jó kis szaladgálós mindenest takar. Persze ott is el lehet szállni, de általánosságban elmondható, hogy a Fabia felszereltségtől függően kb. 0,2-0,7 millióval olcsóbb tud lenni, mint a Polo. Vagy másképpen fogalmazva: a Polo árában tágasabb, sok tekintetben minőségibb Scalát is kapunk. Igaz, az sosem fog úgy passzolni a lila kabáthoz.