Az autózás modernkori történelmében talán nem is találunk olyan szegmenst, amely nagyobbat fejlődött volna, mint az alsó-középkategória. Ez első pillantásra tetten érhető már csupán a méretgyarapodáson is, amit persze az árcédulák hízása is tükröz; de így is egyértelmű: egy átlagos igényekkel megáldott családot tökéletesen kiszolgál egy ilyen modell – pláne, ha puttony is jár hozzá.
Megnyújtva - közel 10 centiméter a pluszEbbe a miliőbe, no és a válság által átitatott környezetbe csöppent bele a Jetta immár hatodik generációja is, melynek megépítéséhez a Volkswagen a meglévő elemekből táplálkozott. Egy alaposabb kivizsgálás centivel a kézben azért megmutatja, hogy a helyzet nem teljesen így van. Az újdonság ugyanis a Golf moduláris padlólemezének hosszított verzióját kapja, így az autó tengelytávja az elődhöz képest mintegy 7 centiméterrel, hossza pedig kilenccel növekedett - és a változások bizony a beltérben is tetten érhetőek.
Konzervatív a formavilág, de ezt várják a vásárlók.
Mielőtt azonban ekkorát ugranánk, nem árt egy kicsit a külsőnél maradni. Elődjeihez hasonlóan az új generáció sem ad okot heves szívdobogásra, de ezt pontosan így várják el a vásárlók. Viszont a komoly arculat így is újdonságként hat, főleg a Golf-orrot cipelő elődhöz képest.
Ennek egyik oka a Jetta globális jellege, aminek következtében a formaterv néhány eleme is inkább a tengerentúli, mintsem az európai Passattól érkezik. Épp úgy, mint maga a Jetta, amelyet ezúttal is a mexikói gyár készít. Igen, ez már az előd esetében is így volt, igaz, a végső összeszerelést az egyes elemek meghajóztatása után Afrikában és Ázsiában is végezték – egyébként már ’84 óta érkeznek Jetták Pueblából.
Határozott vonalak, vegyes érzelmek a minőség terén.
A kartámasz hátul van, de egyébként kellemes az üléspozícióAz erős élekkel határolt, konzervatív külsőre rímel a belső tér kialakítása: itt is józan, német tollvonások rajzoltak. Viszont a minőség terén ezúttal a makulátlan jelzőt nem használhatjuk: míg előrefelé tapogatózva valóban remek, puha anyagokat találunk, az ajtó sivár, kemény műanyagtengere némileg csorbítja a hangulatot. Ráadásul (a tesztautó esetében) menet közben néha halk percegés is társunkká szegődött – a forgalmazó elmondása szerint ez szokatlan jelenség, amit mi betudunk a korai gyártásból való származásnak.
Egyébként is meglágyul a szív, ha a szokásos Volkswagenes szolgáltatásokat nézzük: minden egyértelmű és átgondolt, ráadásul olyan részletekre is figyeltek a tervezők, mint például tudathatjuk az autó 
Ügyes és jól szól az érintőképernyős audiorendszer.vezérlésével, hogy téli gumit használunk. Az akciós „Multi” csomag révén 266.250 forintért már elegendő luxust is csempészhetünk a fedélzetre, melyből a lényegesebb tételek az ügyes automata klíma, az érintőképrenyős, nyolchangszórós audiorendszer CD-váltóval, az első/hátsó parkolóradar és a fűthető első ülések voltak. Ezen felül már csak bőr kezelőszervek és egy-két apróság volt tesztautónk fedélzetén, vagyis a felszereltség józan, kelendőbb verziót tükrözött. Így például megtudhattuk, hogy az egyébként kényelmes alapülésekhez a gerinctámasz ajánlott extra, de a mindössze 92.500 forintért kínált kulcsnélküli nyitást és az 55 ezres tempomatot is bűn otthagyni.
Így pedig már komoly hiányunk nem is lehet – helyben sem. A szellős első térhez ugyanis hasonlóan bőséges hátsó helykínálat tartozik: a láb- és fejtér nagyvonalúsága körülbelül 1,95 méteres magasságig abszolút nem késztet kompromisszumra. Az 510 literes csomagtartó szintén jól használható, melyet a kisméretű zsanérok engedelmes szolgálóként gombnyomásra maguktól szélesre tárnak.
Ideje hát egy kört menni. Dízelmotoros autónál sokat elárul az első hidegindítás: itt csak enyhe rázkódást és már ilyenkor is viszonylag elfojtott, magas motorhangot tapasztalunk, amely melegen szépen kisimul, és némi rádiószó a tökéletesen tompított állapotba csalja. A 105 lóerős, közvetlen befecskendezéses 1,6 literes dízel a papíron szintén ilyen erőben lévő benzines 1.2 TSI-vel a Jetta alapmotorját adja, ennek ellenére meggyőző dinamikát biztosít az üresen 1,3 tonnás szedánnak. Teszi ezt annak ellenére, hogy a tervezők csak ötsebességes váltót párosítottak hozzá – kellően hosszú ötödikkel, viszont ennek megfelelően viszonylag kövér áttétel-lépcsőkkel az egyes fokozatok között. Szerencsére ezek leküzdésében partner az öngyulladós egység, amely már alapjárattól kezdve elfogadható dinamikával és durvább vibrációk nélkül küzdi fel a fordulatszámmérő mutatóját. 1500-as fordulattól szépen egyenletesen megérkezik a teljesítmény, amely 4500-ig ki is tart, vagyis kellően széles hasznos fordulatszám-tartomány áll rendelkezésünkre.
Alapvetően kényelemre hangolták a futóművet.Tesztautónkkal ezt, és az egyébként könnyedén, ám precíz kulisszában, 'sportos megvezetéssel járó' ötfokozatú váltó gyorsaságát kihasználva álló helyzetből már 11,4 másodperc alatt elérhettük a 100 km/h-t, három tizedet verve a gyári adatra. Viszont a korán érkező nyomaték miatt (maximálisan 250 Nm) a hétköznapokban ezen átlagosnak hangzó adatnál erősebbnek érezzük a Jettát a hosszú fokozatok ellenére is. És kimondottan csendesnek, amelyben a jól szigetelt szélvédőnek is nagy szerepe van, így a motor- és szélzaj helyett inkább a futómű felől érkező hangok tűnnek fel. Apropó, futómű: csakúgy, mint a nagytestvér Passat esetében, a Jetta beállítása is inkább a komfortot részesíti előnyben – ez manapság ritkának mondható, de a puha rugózásban és a jó fogyasztásban az épeszű méretű, 205/55 R16-os gumik is kivették részüket.
Ennek ellenére a Passat rugózása azért harmonikusabb volt – a Jetta a rövid keresztbordákon hozzá képest enyhe zavart mutat; cserébe kanyarvételkor jámbor, mint a ma született bárány. Erre egyébként szükség is van, ugyanis a kormány pontossága, közvetlensége hagy kívánnivalót maga után. A szervorásegítés nagyvonalúságát meg lehet szokni, de az erre fogékonyaknak a volán „halottsága” zavaró lehet.
(Cikkünk a következő oldalon folytatódik.)