Tesztek

Dinoszauruszokról szól most a történet. Óriásokról, akik fittyet hánynak az idő múlására. Hiszen manapság elektromos autózásról, 4-5 literes fogyasztással is dinamikus négykerekűekről, sőt, 8 litert kortyoló sportautókról beszélünk. Ennek fényében mit kell tudnia egy négykerekűnek, amely nem is gyors, mégis a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül gurít le torkán 10 liter gázolajat? Mindent.

Nosztalgikus óriások a galériábanNem is a külső méretek azok, amik a Toyota Land Cruisert és a Land Rover Discoveryt naggyá teszik, sőt, még a legendás neveket is megvonhatnánk tőlük, akkor is csak vállat rántva tennék a dolgukat. Tudásuk magáért beszél: hét személyt ekkora kényelemben, terepen és közúton egyaránt szinte egyetlen másik modell sem képes szállítani még nagyobb testvéreiken kívül.

De mi történik, ha egymásnak feszülnek? Hasadjon hát az univerzum, nézzük a modern szemmel groteszk gigászok csatáját!

Minden időben - szinte minden célra megfelel.

Többcélú térfoglalók – a külső és a belső

Mindkét márka terepjárós múltja már több mint fél évszázadra gyűrűzik vissza, és bár a Toyota Land Cruiser és a Land Rover egyes modelljei időnként mindig összecsaptak, mégis teljesen más filozófia szerint fejlődtek az idők múlásával. A brit gyártónál a kemény vonalat a változatlan A Toyota tűnik nagyobbnak, becsapja az érzékeketformában tovább vitt Defender képviseli, a tejben-vajban fürösztő luxust a Range Rover nagy és kisebb kiadása kínálja, míg a Discovery valahol az arany középúton jár, a praktikumot csúcsra járatva.

Ezzel szemben a Land Cruiser fejlődése során félig levetkőzte a kompromisszum-mentes kis terepjáró mivoltot. Bár háromajtós verzióban továbbra is elérhető, fapados céleszközről már ott sem beszélhetünk. A Toyota terepese úgy őrizte meg legendás képességei nagy részét, hogy közben a technikai változások adta lehetőségekből kiindulva mindvégig fejlődött és közben kényelmesebbé is vált. Ha ezt a kisebbik sorozatot vesszük (Prado), ötajtós verzióban meg is érkezünk tesztautónkhoz. Felette a nagyobb luxus szolgálatában a V8-as dízelmotorral szerelt, még nagyobb változat áll (200-as sorozat).

Addig ezúttal nem nyújtózkodunk, végtére is tesztünk alanyai szintén óriások. Szemmel láthatóan a Land Cruiser veszi ki a nagyobb teret a Elegánsabb vonalai ellenére a sarat sem veti megvilágból, ám ezúttal szemünk csal: a néhány centivel nagyobb magasság, a magasabban húzódó motorháztető és övvonal, valamint a kidomborodó szélesítések sugallják a japán versenyző méretbeli előnyét. Pedig 4,84 méteres hosszával a Discovery 4-nél van a 78 mm-es hosszbeli fölény, sőt, a Land Rover 30 mm-rel szélesebb is.

Ezt a különbséget belül vajmi kevéssé lehet észrevenni – ez is, az is hatalmas. Ennek megfelelően mindkét modellben bőséges térérzet fogad. A vállmagasság alá nyúló oldalsó övvonal, az árnyalatnyival vékonyabb A-oszlop, az alacsonyabban húzódó orr és a jellegzetesen félig lenyúló hátsó ablak a Discovery oldalára billenti a mérleget az átláthatóságban, de tulajdonképpen egyik modellel sem nehéz a manőverezés. A kilátást mindkét gyártó kamerarendszerrel is fokozza, ami különösen hasznos tud lenni nehéz terepen, mert így a cipőnk bepiszkítása nélkül tájékozódhatunk a ránk váró „meglepetésekről”.

Kényelmes üléspozíció, kellemesen „könyöklős”, nagy, négyküllős kormányok és kézre eső kezelőszervek fogadnak minket mindenhol, az elöl ülők tehát nem panaszkodhatnak. Hasonló a helyzet a középső üléssorban, ahol szinte még el is veszek 1,8 méteres magasságommal, és ha A luxus jobban tetten érhető a Land Roverbenépp nem a táj szépségében gyönyörködnénk, mindkét gyártó kínál monitorrendszert az itt ülők szórakoztatására: a Toyota központit, a Land Rover pedig fejtámlába épített különállót. Hiába a viszonylag nagy hosszúság, a harmadik üléssor itt sem nyújt maradéktalan kényelmet, bár a második sor előrébb tolásával megteremthető a tűrhető kompromisszum.

A fennmaradó helyen visszaköszön a Land Rover hosszelőnye: a Toyota 104-ével szemben ott hétüléses kivitelben is marad 280 liternyi csomagtér, ám mivel a valóságban közel sem tűnik háromszor nagyobbnak a Discovery puttonya, gyanítjuk, hogy a japánok övvonalig, a britek pedig tetőig pakolva adták meg adataikat. Azonban az tényszerűen kijelenthető, hogy a teszt során minden helyzetben árnyalatnyival nagyobbnak bizonyult a Discovery csomagtere. Éppen annyival, amennyivel nehezebben pakolható volt a kétajtósan, felfelé és lefelé nyíló ajtó miatt.

A Discovery praktikuma sem vitathatóBár kiülőnek jó a lefelé nyitódó ajtó, a nyújtózkodást, a mászást vagy magunk bepiszkolását is mindig megköveteli, így a Land Cruiser oldalra nyíló ajtaja sokkal jobb megoldásnak mondható.

A beltér kialakítása ízlés kérdése, az viszont egyértelmű, hogy a brit autóban sokkal jobban megérint minket a luxus. A bőr és a néhol itt is műanyagosnak ható, de összességében szebb faborítások körülvesznek és elvarázsolnak minket. Ezzel a szintén jó anyagokból, de egyszerűbben építkező Land Cruiser nem veszi fel a versenyt, viszont az ő összeszerelési minősége meggyőzőbb és tároló-, ill. központi hűtőrekesszel is nagyobb mennyiségben szolgál.

Motor, hajtáslánc

Tesztautóink között a legnagyobb különbséget a motor és a hajtáslánc jelentette. Ebben közrejátszott az a tény, hogy Discoveryből csak a legutolsó frissítés előtti, csúcsmotoros változatot tudtuk tesztre fogni, így erőből több, hatékonyságból pedig kevesebb jutott nekünk.

Jubileum nagyobb izmokkal - így már lehet száguldani.

A Toyota a Land Cruiser 60. születésnapját ünneplő modellt adta tesztre, amely a korábban tesztelt kiadással szemben csúcsfelszereltséget és erősebb, kulturáltabb motort kapott. Így teljesült az autóval szemben korábban támasztott legnagyobb kritikánk: 190 lóerős kivitelben már hozza a kellemes menetdinamikai szintet a négyhengeres, háromliteres turbódízel, igaz, mérésünkön ezúttal is alulmúlta a gyári adatot 1,3 másodperccel.

Ezek a kerekek mindenen átmennekAz így rögzített 11,5 szekundumos 0-100-as sprintidő viszont már elegendő erőt sejtet, de azért így is gyakran kell a motornak a már hangoskodással járó 2000-2200-as fordulatszám-tartományban dolgoznia, hogy megfelelően gyorsuljon az üresen, teli tankkal 2,42 tonnásra mérlegelt modell.

A Discovery negyedtonnás plusz tömegéhez 55 lóerőnyi többlet társult. Bár a Toyota motorja is kulturáltabbá vált a frissítéssel, még mindig hangoskodó munkagépnek tűnik a luxusautósan finom háromliteres V6-os dízelhez képest, amely a Toyota menettulajdonságait hozó 210 lóerős kivitelben is elérhető. Hiába a magasabb tömeg, a Land Rover kimondottan dinamikusan fokozza a tempót már alacsonyabb fordulatról is, a váltó pedig épp ezért előszeretettel tartja a motort alacsonyabb fordulatszám-tartományokban.

A Land Cruiser a kevésbé iszákos - galériaAz erőtöbblet mellett ezt azért is könnyen teszi, mert a Toyota ötével ellentétben hat fokozat áll rendelkezésére. Ez pedig a hosszabb áttételben is megnyilvánul: 130 km/h-nál a Discovery motorja 2200-at forog, míg a Toyotáé 200-zal többet.

Ez papíron sokat ígér, a valóságban viszont némileg csalódtunk a Land Rover utazóképességeiben. Egyik modell sem hangos, a frissítéssel jobb szigetelést is kapó Toyota viszont egy árnyalattal így is csendesebb nyugodt körülmények között a Discoverynél, de összességében a szebben szóló, kulturáltabb motor ezért bőségesen ellenpontoz. Ahol viszont jóval szerényebb teljesítményt mutat a Land Rover hétülésese, az a fogyasztás.

A tesztút végén hiába kecsegtetett a fedélzeti számítógép 10,6 literes adattal, valójában 12,1 litert nyelt el 100 kilométeren a drágábbik üzemanyagból a Discovery. A normakörön nyújtott teljesítménye hasonló volt: a gyár által ígért 9,3 literes átlagfogyasztás helyett 10,4 l/100 km-Úttalan utakon - galériaes minimum étvágyat mértünk, amelybe ha hozzá vesszük a frissítés nyolcfokozatú automatáját és a gyengébb motorvariáns adatát, akkor is 9,6 litert kapunk. Ám még ez is több mint a Land Cruiser 8,8 literes adata. A Toyotával gond nélkül tartható a hétköznapokban is a 10,5 liter körüli fogyasztás.

Hatékonyság ide vagy oda, mivel itt már a 20 milliós árkategóriában vagyunk, az egyliteresre súlyozott fogyasztás-különbség ellenére a kevésbé kulturált hajtáslánccal ellátott Toyota egy hajszállal a második helyre szorul a fejezetben. Persze a kevésbé kihegyezett erőforrás mellett szól a legendás megbízhatóság, ám mivel ezt lehetetlen egymás ellenében objektíven összemérni, így plusz pontot is hiába adunk rá.

(Lapozva kiderül, ki a terepezés királya.)