Tesztek

Praktikum. Praktikum és kényelem. Praktikum és kényelem és sportosság – működik e három tulajdonság egyszerre? Az Opel megpróbált minden lehetőt megtenni azért, hogy a Meriva a fent említett háromszöget a lehető legnagyobb mértékben használja ki, azonban mint tudjuk, kompromisszumok nélkül az ilyesmi lehetetlen volna.

Még mindig modern a formája - galériaA kompromisszumok az élet minden területén megtalálhatóak, ám jórészt inkább hátrányukat érezzük, holott az egyértelmű előnyök megszerzése érdekében kötjük őket. Az Opel Meriva a Corsa alapjaira épülve már-már predesztinált arra, hogy tisztességes képességekkel bírjon, hiszen a rüsselsheimiek kisautója számos alkalommal bizonyította már rátermettségét.

A Meriva több teret, praktikumot és kényelmet kíván nyújtani, s bizonyos szinten a sportosság húrjait is megpendítené, ami az egyterű modellek esetében nem feltétlenül jó irány, de a Ford S-Max óta tudjuk, hogy bizony családi autóból is lehet élvezeteset faragni.

Ezúttal a Merivába minden lehetséges finomságot belepréseltek, legyen szó a kategóriában erősnek számító turbómotorról, automataváltóról vagy opciós tételekről. 1,4 literes feltöltött példány járt már szerkesztőségünk garázsában a 120 lóerős, ötfokozatú kézi váltóval szerelt tesztpéldány személyében, ezúttal viszont már 140 lóerős, hat fokozatot és bőségesebb extralistát kapunk egy csomagban.

A Merivához kapható legerősebb motor - galériaA külső egyértelműen a Mervia előnyei közé sorolandó, formája, vonalai igényességet és komolyságot sugallnak, s kora ellenére is modernnek, frissnek hát, a piros szín, az OPC csomag kiegészítői és a fekete színnel is kacérkodó 18-as könnyűfém felnik pedig egy kis morcosságot, játékosságot visznek a képletbe. A modell hamarosan frissül, ám a fő attribútumok megmaradnak, így a hátrafelé nyíló hátsó ajtó és a tetszetősen megtört, valamivel nagyobb hátsó üvegfelületet eredményező övvonal sem veszik el. Arról, hogy a hátranyíló ajtók mennyire hasznosak, örök vita fog folyni, de annyi biztos, hogy a beszállás így kényelmesebb, könnyebb, s az exkluzív megoldás ad némi különleges fűszerezést az összképhez.

Hátra-középre tolt ülésekkel - galéria

A belső pedig a már megszokott opeles elemekből épül, ennek megfelelően jó fogású, ergonomikus multifunkcionális kormánnyal, a középkonzolon logikus elrendezésű gombtengerrel és krómkarikába foglal műszerekkel találkozunk. Az anyagok és a kidolgozás minősége jó, egyedüli negatívumként azt említhetjük meg, hogy úthibára hajtva a hátsó sorban tapasztalhatóan neszek a műanyagok mögül.

Az automata nélkül sokkal jobb lenne - galériaA felszereltség ezúttal hiánytalan: fűthetőek az ülések és a kormánykerék, a középkonzol tetején ott ül a navigáció, az ülések között pedig a néha-néha megzizzenő, sínen csúsztatgatható tárolóelemek foglalnak helyet, s persze a piros színű hangulatvilágítás sem maradhatott ki a repertoárból. A Mervia nagy fegyverténye leginkább a hátsó sor variálhatósága, ami bizony a kisautóknál a megszokottnál jobb képességek felmutatásához segíti hozzá tesztalanyunkat. Az ülések sínen való tologatásával a lábtér-csomagtér tengelyen variálhatunk alaposabban, de amennyiben maradéktalan kényelemre van szükség, az is megoldható. A hátsó oldalsó ülések ugyanis a középső elem ledöntését követően kissé középre is becsúsztathatóak, amivel mind válltérben, mint lábtérben bőséges hely áll rendelkezésre, míg az i-re a pontot a középre bepattintható, tárolóval rendelkező könyöklő teszi fel. Ezen felül jó áron, 200 ezer forintért juthatunk hozzá a panoráma üvegtetőhöz, ami ugyancsak nagyot dob az utazási komforton.

A motorházban a már jól ismert, 1,4 literes, négyhengeres, benzines turbómotor duruzsol, ám ezúttal sajnos volt olyannyira szerethető, mint korábban. A morgós orgánumú erőforrás az automataváltóval összedolgozva egyszerűen nem tudott meggyőző produkciót nyújtani, képességek terén inkább átlagosnak nevezhetjük a párost, leginkább a tétova automata miatt.

Noha a váltások finomsága nem feltétlen hagy kívánnivalót maga után, a takarékosság és a gyorsaság sem erőssége a szerkezetnek. Rugalmasságban persze kellemesnek tűnik a 140 lóerő és a 200 Nm-es nyomaték, ám a 11,1 másodperces 0-100-as sprint jól érezteti, hogy itt bizony nem a gyorsaságon van a hangsúly.

Józan extrázással nem vészes az árcédula - galériaA több ízben is tesztre fogott 1.4 Turbo jó egy-másfél literrel kért többet, mint a kézi váltós verziókban, tehát egyszerűen nem tartható indokoltnak a hatgangos automata választása, még ha a 310.000 forintos felár egyáltalán nem nevezhető borsosnak, akkor sem. Városban könnyedén nyakal 8 liter felett, autópályán épp 8 liter alatt abrakol, de még tartós országúti haladás mellett sem kívánkozik sokkal 7 liter alá az átlag - a tesztfogyasztás 7,6 literre adódott.

A futómű hangolása ellenben egyértelműen feszes, sport, így a hevesebb tempójú kanyarvételek könnyedén kivitelezhetőek a stabil Merivával, ám épp emiatt a kényelem nem lehet maradéktalan, rosszabb minőségű úton kissé keménynek hat a felfüggesztés hangolása. A kormányzás mindeközben jól aládolgozik a sportosabb miliőnek, s a fékek is megállják a helyük.

Ahogy az elhangzottakból sejthető volt, az árcédula a csúcsot képviselő hajtáslánc és a tetszetős Design Edition, illetve OPC pakk miatt nem alacsony. Noha normafelszereltséggel már akár 5,35 milliós áron megkaparintható az automataváltós, 140 lovas Meriva, a navigációval, panoráma üvegtetővel és adaptív fényszóróval, továbbá kétzónás klímával és számos aprósággal felvértezett tesztautó már a hétmilliós küszöböt nyaldossa. Mindez egy kis egyterűért cserébe meglehetősen borsos vételárnak számít, persze a makulátlan felszereltség ismeretében nem hat túlzónak a végösszeg. Az Opel erényei között továbbra is szerepel, hogy jó áron adja az extrákat, illetve a kifutó modell valószínűleg az utód érkezése miatt jelentős kedvezményekkel tudja csábítani a vásárlókat.

Hamarosan frissül - galériaA konkurenciánál aligha találunk hasonló hajtásláncot, teljesítményben semmiképp nincs vetélytárs, talán a 126 lóerős és szintén automataváltóval szerelt Hyundai ix20 mérhető a turbós Merivához, amely normaárat tekintve alig pártízezerrel kóstál kevesebbet a német tesztalanynál. Az ugyancsak különleges ajtómegoldással bíró Ford B-Max is beleszólhatna a küzdelembe, ám a kék oválosok csupán a 105 lovas dízelmotorhoz biztosítanak automata szerkezetet.