Amatőr sportoló vagyok, de hétköznapi életet élek. Fontos nekem a külső, de a belső értékeket is szem előtt tartom. Sokkal keményebbnek mutatom magam, mint amilyen valójában vagyok. Egy 2-literes turbódízel egység tart életben, de a külvilág felé igyekszem ezt letagadni. Puttonyt hordok a hátamon, hogy az összes csomagom beférjen, ha szükség van rá. Egy Ford Focus ST vagyok.
Ez bizony egy sportkombi - galériaKár lenne tagadnom: az autóban rejlő ellentmondások tudatában is könnyen tudtam azonosulni a típus frissítésével bevezetett, öngyulladós erőforrással szerelt Focus ST-vel. Hiába a sportos autók és a dízelmotorok közötti jól érezhető ellentmondás, manapság már egyáltalán nem ritka, hogy az autógyártók a hagyományosabb üzemanyaggal működő szerkezetek helyett a takarékosabb, de karakterüket, és nem mellesleg hangjukat tekintve kevésbé „atletikus” egységeket is alkalmaznak – persze az igazi sportmodellek továbbra is benzinmotorral működnek.
A kompaktok mezőnyében mindez talán még hangsúlyosabb, hiszen mára már több márka is kínál dízelmotoros sportváltozatot, vagy legalábbis erősebb öngyulladós erőforrást. A kombi felépítésre ez szintén elmondható: míg a frissítés előtti Focus ST esetében még kivételesnek számított, hogy a megvadított verzió is elérhető volt puttonyos formában, addig mostanra a konkurensek is felismerték, hogy van kereslet a praktikusabb karosszériaváltozatra is, miközben mindez nem jelent olyan nagy pluszköltséget a gyártás szempontjából. Persze ez nem is annyira furcsa, hiszen az Audi például csak kombi verzióban kínálja az RS6-ot.
Tele van sportos részletekkel - galériaÍgy tehát akármennyire is ellentmondásosnak hat a dízel-kombi sportváltozat, úgy tűnik, mégis van rá igény. A Ford pedig a frissítés alkalmával meg is ragadta a lehetőséget, és egy izmos dízelt előrántva megalkotta a dízel ST-t. A továbbiakban pedig arra keresem majd a választ, hogy vajon valóban van-e létjogosultsága az öngyulladós Focus ST-nek, vagy csak egy téves elképzelés mentén megalkotott koncepcióról van-e szó – tartsanak velem!
Akik olvasták már valaha a cikkeimet, talán kissé kényszeresnek gondolhatnak, hiszen minden tesztemnél egy számomra jól bevált sémát használok. Én pedig nem szeretnék csalódást okozni, így kezdjük is a külső formákkal. Nagy meglepetésről ezúttal nem tudok beszámolni, hiszen a dízel ST külcsín tekintetében semmiben nem különbözik a benzinestől: ezúttal is agresszív lökhárítókkal, vörösen izzó ST feliratokkal és néhány sportos kiegészítővel találkozhatunk, mint például a hatalmas felnik vagy a hátsó légterelő.
Bent igazán sportos az ST - galériaJoggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon mennyire idegen a puttonyos karosszéria egy sportkompakttól. Azt mindenkinek a saját szíve joga eldönteni, hogy hogyan vélekedik erről, ugyanakkor saját tapasztalataim alapján csak azt tudom mondani, hogy a marcona Focus így is mindenkinek elnyerte a tetszését. Mindehhez persze a rendkívül látványos narancssárga fényezés, a hatalmas, fekete 19 colos felnik és a piros féknyergek is jócskán hozzájárulnak. Így az érdekes koncepcióval kapcsolatban a lelki szemeim előtt először felsejlő vicces kis kantáros gatyát viselő boci hamar köddé vált, és helyét egy vérpezsdítő szerpentin vette át, melyet vörösen izzó szemekkel szelek át – igen, egy kombi volánja mögött.
A váltót ezúttal is imádtuk - galériaAz persze más kérdés, hogy dízel szív felélesztése után mi történt ezzel a számomra oly kedves fantáziaképpel, de ismernek már, a sorrend marad, szóval jöjjön az utastér. A kulcs nélküli rendszer segítségével, a nyitógombbal való vesződés nélkül, villámgyorsan téphetjük fel az ajtót, hogy a vörösen izzó, ST feliratú küszöböt gyorsan átugorva máris a kiváló tartást biztosító – ezúttal finom bőrrel borított – Recaro sportülésekben találjuk magunkat. A hangulat és a minőség ezúttal is adott, akárcsak a benzines változat esetében: a középkonzol tetején található kiegészítő műszerek (olajnyomás, turbónyomás, olajhőfok), a jó fogású sportkormány és a jó érzékkel elhelyezett ST logók könnyedén ellensúlyozzák az ódivatú műszerfali órák megjelenését.
Noha a Focus ST sportos vezetői környezete az autózás szerelmeseit könnyen elbódíthatja, ne feledkezzünk meg az autó objektív tulajdonságairól sem. A SYNC rendszerről már többször is elmondtuk, hogy nem éppen gyors, nehezen reagál az érintésre, gyűjti az ujjlenyomatokat és kissé túl is van bonyolítva. Az a helyzet, hogy akármennyire is szeretnénk, ezúttal is ugyanezt kapjuk – bár, hogy valami jót is mondjunk róla, egy kis megszokás után logikussá válik a felület. A kisebb ergonómiai bakik lassan kedvessé váló emlékét is felelevenítette a dízel ST, mint például a műszerfal ajtóval határos része, mely kiszállásnál veszélyes a térdekre. Az azonban elorozhatatlan a Focustól, hogy vezetés közben semmi nem zavarja meg a sofőrt – a könyöklők jó helyen vannak, és az üléspozíció is kiváló.
Imádjuk a Recaro sportüléseket - galériaApropó, ha már egy kombiról beszélünk, ne feledkezzünk meg a helykínálatról sem. Mára már szerencsére eljutottunk odáig, hogy a kategória egyik legkisebb belső terét magáénak tudó típus esetében sem merülnek fel komoly problémák, így mind elöl, mind hátul el lehet férni az autóban – habár a vaskos Recaro ülések nem segítenek az amúgy is gyenge pontnak számító hátsó lábtéren. Azt azért ezen a ponton megemlíteném, hogy kétoldalt hiába kiválóan formázottak a második sor székei, a középső kartámasz és fejtámla hiányát már az ötajtósnak is nehezen bocsátottuk meg, nemhogy egy kombinak – még akkor is, ha egy ST-ről van szó.
A csomagtér szintén élhető helyet nyújt a maga 490 literes értékével: az egész család holmija befér, az ülések lehajtásával pedig egy átlagos felhasználó minden helyzetet átvészel, noha a padló ilyenkor nem lesz sík. A praktikumra sem lehet panasz: értékes tárolórekeszekből nincs hiány, mindennek gyorsan megtaláljuk a maga helyét.
Tényleg akkora tragédia a dízelmotor egy sportkompaktban? Ha kíváncsiak rá, hogyan teljesít menet közben az öngyulladós ST, lapozzanak!