Tesztek

Ha eddig bírták, itt már ne hagyják abba az olvasást, ugyanis ideje végre beélesíteni a dízel szívet. A start gomb megnyomása az első pillanatokban csúnyán elbánik a fejünkben élő „ST élménnyel”: hiába tartozik a kulturáltabbak közé a Ford 2-literes erőforrása, a dízeles kerregést így sem tudja levetkőzni – hidegen ráadásul még kellemetlenebbül telik az első pár perc. Na, de sebaj – gondolhatjuk –, nézzük, mit tud a masina. Az adattáblára pillantva a benzines 250 lóerős értéke mellett bizony kissé lebiggyedt szájjal vehetjük tudomásul, hogy ezúttal be kell érnünk egy 185 tagú ménessel, még ha a hozzá tartozó 400 Nm-es nyomaték felül is múlja a benzines 360-as adatát.

Az órák rajzolata kissé idejétmúlt - galériaHogy mindez a gyakorlatban mit jelent? Méréseink szerint plusz 2,1 másodpercet 100-ig, a végsebesség tekintetében pedig a gyáriak szerint mínusz 31 km/h-t. Ezek bizony nem elhanyagolható különbségek, még akkor sem, ha az ember ritkán használja ki az autó valós tudását. Az így 8,2 másodpercre adódó 0-100-as sprint ugyan az átlaghoz képest bőven sportosnak mondható, az autó hangulatát, és egyéb tulajdonságait tekintve már közel sem leszünk annyira lenyűgözve.

A dízel Focus ST – még ha a benzinesnél egy hajszállal puhább is – kőkemény futóműve, vadul morgó kipufogója és átlagnál keményebb kuplungja ugyanis a dinamikusabb menetteljesítményeket ígér nekünk, és a Recaro ülések szorítását is kissé feleslegesnek érezhetjük első körben. Az autót kicsit többet használva azonban könnyen megbarátkozunk a körülményekkel, sőt! Hosszabb távon bizony rádöbben az ember, hogy a benzines verzió sokszor nehezen megzabolázható 250 lóerejére a legtöbb helyzetben nincs szükség, hiszen a 185 tagú dízel ménes is bőven elegendőnek bizonyul az átlagos közlekedéshez, és a néha-néha elguruló tablettáink helyett is képes gyógyírrel szolgálni egy-egy gyorsabb kör erejéig.

Néha jól jön a puttony, és nem vesz el az élménybőlA 2-literes egység már alacsony fordulattól vehemensen húz, és egészen sokáig kitart a lendülete, miközben a kipufogóból egyre vadabb dallamok törnek elő – igaz, ezek jól hallhatóan inkább a sportos rendszernek köszönhetőek, mint az erőforrásnak, ráadásul 130 km/h környékén már érezhetően az utastér nyugalmának rovására megy. A váltóval így nem kell sokat ügyeskedni, pedig a remek szerkezetet szívesen nyúznánk sűrűbben. Az öngyulladós ST-vel tehát lehet dinamikusan autózni, még ha néha érezzük is az izzadtságszagot, mely a sportosság és a dízelmotor összeerőltetéséből fakad.

Habár a kőkemény futómű néha szemforgatásra sarkallhat minket, kétségtelen, hogy gyors kanyarokra képes vele az autót, és a hétköznapokban kiszámíthatóan és biztonságosan viselkedik – igaz, határhelyzetben könnyen farolásra lehet bírni, akár a kézifék nélkül is. A váltó, ahogyan már céloztam rá, a benzines verzióhoz hasonlóan kiválóan sikerült: mind a kuplung, mind pedig váltókar megkövetel némi magabiztosságot, de cserébe kiváló fogásponttal és váltási érzettel örvendeztet meg minket. A kormányzásról is elismerően kell szólnunk, a súlyozása jó, és pontosan lehet vele irányítani a puttonyos sportolót, még ha túl sok visszajelzést az elektromos rásegítés miatt nem is ad az út és a kerék kapcsolatáról.

Hátul a dízel is jól szól - galériaA technológiai csodákra ezúttal nem térnék ki részletesebben: igen, elérhető a Focus ST-hez sávtartó automatika, holttérfigyelő, adaptív tempomat, vészfékrendszer és hasonló nyalánkságok, amik ráadásul jól is működnek – a továbbra is kiváló kanyarkövetős fényszórókról nem is beszélve. Tesztautónk azonban nem erről szól, hiszen sokkal inkább a vezetés élményét szeretné a középpontba helyezni, még ha a dízelmotor nem is erről árulkodik. A Ford mérnökeit azonban éppen ezért illeti dicséret, mert bár az öngyulladós erőforrás határait átlépni ők sem tudták, az autó mégis képes elhitetni velünk, hogy egy igazi vadorzó van a kezeink között.

Az igazi turpisság azonban egyértelműen a fogyasztásmérő által mutatott értékekre pillantva bújik elő. A dízel ST ugyanis lehet, hogy jóval lassabb benzines testvérénél, de ezt a hátrányt bizony vaskosan ledolgozza a benzinkutakon. A normaértékek között ugyan csak 1,8 liternyi a különbség, azonban a közel azonos használat – és nagyjából megegyező mennyiségű mókázás – mellett kialakuló tesztátlagok között lévő 3 liter már sokat elárul. A részleteket talán felesleges is fejtegetni egy ST esetében, de álljon itt feketén fehéren: városban 6-6,5, autópályán 6,5, országúton pedig 4,5 liter körüli értékekkel számolhatunk.

A sorsdöntő pedig valóban a takarékosságra való hajlam lehet a benzines és a dízel verzió között, ugyanis a két változat közötti 360 ezer forintos árkülönbség az öngyulladós javára nagy valószínűséggel nem állítja majd meg azokat, akik inkább a benzin és a valódi sportosság istene előtt szeretnének áldozni minden nap a Focus ST volánja mögött. A dízel kombi alapára egyébként 8,29 millió, melyet tesztautónk esetében pár tízezer híján 11 millióig sikerült feltornázni – de néhány felesleges extrát elhagyva bőven 9 millió alatt hozzájuthatunk egy kellemesen felszerelt példányhoz.

Van létjogosultsága a dízelnek - galériaAhogyan már a bevezetőben is említettem, az öngyulladós ST bizony nem szenved hiányt konkurensekben – még ha a három fő ellenlábas egyaránt a Volkswagen konszern márkáitól érkezik is. A Seat Leon FR, a Škoda Octavia RS és a Volkswagen Golf GTD egyaránt elérhető kombiként, és mindnyájan ugyanazzal a 2-literes, 184 lóerős dízellel ostromolják az első kerekeket – igaz, a spanyol versenyző csak DSG automatával érhető el. Menetteljesítmények terén egyébként mindhárman adnak pár tizedet a Fordnak, és míg a Volkswagen 300-400 ezer forinttal drágább, addig a másik két kihívó ugyanennyivel olcsóbb, mint tesztalanyunk – ráadásul a Seat automatával van szerelve.

Kerregve is belopta magát a szívembeAzt azért nem állíthatjuk, hogy a dízel ST vert helyzetben lenne, de objektív szempontok alapján bizony vannak jobb ajánlatok a piacon. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a Ford bizony képes mély nyomokat hagyni az emberben. Bár objektív újságíróként a kötelesség talán azt mondatja velem, hogy ennek a kategóriának – gondolok itt a dízel sportváltozatokra – nem igazán van létjogosultsága, lévén nincs akkora teljesítmény a markunkban, melyhez kőkemény futóműre és szoros sportülésekre lenne szükség. Az igazság mégis az, hogy így is képes volt minden napomat felvillanyozni az ST, amire egy átlagos 185 lóerős Focus nem lett volna képes, így a teszthét végére meg tudom érteni azokat, akik dízelmotorral rendelik meg a sportkompaktjukat – noha én továbbra is a benzinmotorra szavaznék ezen a téren.

A tesztben található, és a galéria végén csokorba szedett gyönyörű képekért Erdélyi Ferencet illeti az elismerés, akinek további munkáit erre a linkre kattintva tekinthetik meg.