A Renault Twingo RS változatai mindig is nagy kedvenceink voltak: pehelysúly, ehhez mérten kellően nagy, teljesítmény, mókás viselkedés, mutatós megoldások. Okkal reménykedtünk hát, hogy az immár hátul hajtó új generációból is elkészül a sportos verzió, amely még izgalmasabb lehet, mint az elődök. Ha nem is vérbeli RS modellként, de GT változatban el is készült a kis méregzsák, mi pedig nemrég utánajárhattunk, hogy vajon méltó-e az elődökhöz az új Twingo GT.

Az újdonság persze nem véletlenül GT jelöléssel került piacra, ami a Renault nyelvén a legsportosabb és a normál változatok közötti lépcsőt jelenti. Nem lenne tehát fair ugyanazt a szintet elvárni az újdonságtól, mint amit az elődök hoztak, de így is teljes joggal számíthatunk izgalmakra a volán mögött ülve – a kérdés csak az, hogy meg is kapjuk-e mindezt.

Szemből gyakorlatilag semmi nem változott - galéria

Külcsínt tekintve igencsak kettős képet mutat a Twingo GT, már ami a sportosságot illeti: míg szemből gyakorlatilag nincs változás, addig hátul két középre húzódó, méretes kipufogócső, GT jelzés és Renault Sport felirat is jelzi, hogy nem egy átlagos Twingòval állunk szemben - és akkor a látványos, de a komfortra igencsak rossz hatással lévő 17 colos felniről még nem is beszéltünk. Összességében azért hátulról elég morcosra sikerült a városi mini sportváltozata, de szemből vártunk volna egy kis pluszt a tervezőktől

Az utastérben szintén nem estek túlzásba a franciák: a díszesebb üléseket, az új váltógombot és az itt-ott – bár a kormányon pont nem, ahol talán a legjobban mutatna – megtalálható narancssárga kontrasztvarrásokat leszámítva egy átlagos Twingót kapunk. A kormány bőrhatású anyaga egyébként nem túl meggyőző, érezhetően műanyagból készült. Ez persze nem jelent nagy gondot, hiszen az autó aprócska méretei ellenére egészen tágas, praktikus az utastér, az anyagminőség pedig teljesen megfelel a kategóriának – sok a műanyag, de a jópofa formáknak hála ez nem zavaró. Több kisebb-nagyobb tárolót is találunk, a váltó előtti doboz pedig még ki is vehető. A csomagtér alapból 188 liter, ami nem túl nagy, ráadásul bár az alsó tálca elég jól szigetel, azért a fagyasztott termékek hamar felolvadhatnak a motor hőjétől – a bővítés egyébként egyszerű, és egész nagy helyet kapunk így.

A narancssárga díszítések jelentik a különbséget - galéria

Alapvetően ergonómia terén sincs gond, bár a középső légbeömlők nem állíthatók, de elhelyezésükkor ezt észben tartották a mérnökök, így nem csap az arcunkba a kiáramló levegő. A magas üléspozíció nem éppen sportos, ahogyan maga az ülés sem, de a kilátás cserébe kiváló. Egy ilyen izgalmakat ígérő modellben a fordulatszámmérő hiánya nagyon fájó pont, habár az okostelefonra letölthető, és egyébként nagyon hasznos R&GO alkalmazásnak köszönhetően kapunk egy kis mutatót, de ez azért nem tölti be olyan jól ezt a szerepet.

Az R&GO alkalmazás egyébként jópofa dolog, hiszen a gyárilag beépített telefontartóba helyezve mobilunkat, tulajdonképpen egy teljes értékű multimédiás rendszert kapunk, ami ráadásul a Waze navigációval is ügyesen dolgozik együtt. Ennek köszönhetően az autó fontosabb adatait (például a fogyasztást és hasonló információkat) is láthatjuk, vagy éppen a zenelejátszót is tudjuk állítani az egyszerű, de cserébe könnyen kezelhető felületen keresztül. A 280 ezer forintba kerülő, teljesen nyitható vászontető szintén vidám pontja az autónak, még ha nem is ad kabrióérzetet – persze nem is ez a célja. Érdemes lehet rajta elgondolkodni, habár néha-néha kisebb nyikkanások jöttek az irányából.

Az R&GO alkalmazás jópofa dolog - galéria

Eddig azért nem vitték túlzásba a sportosságot a franciák, de természetesen nem a külső vagy éppen az utastér formái alapján kell mindezt megítélni, hiszen a legfontosabb részlet mindenképpen a hajtáslánc. A Twingo GT ugyan gyengébb lett RS elődjeinél, de ez nem is csoda, hiszen többek között pontosan emiatt nem kapta meg a vérbeli sportváltozatokat megillető betűpárost. Mindenesetre a korábbi csúcsot jelentő 90 lóerő helyett ezúttal 109 tagú ménes áll rendelkezésünkre, ami mellé 170 Nm-es csúcsnyomaték társul. A teljesítmény ezúttal is a franciák 0,9 literes, háromhengeres turbómotorjából ered, és egy ötfokozatú kézi váltón keresztül jut el a hátsó kerekekhez.

A nyitható tető meggondolandó extra - galéria

109 lóerő és 170 Nm talán nem tűnik soknak, de a sofőrrel (legalábbis, ha magamból indulok ki) együtt alig több mint 1 tonnás apróság mozgatásához így is bőven elegendő lehet, és az is. A 9,5 másodperces 0-100-as sprint ugyan nem egetverő, de ennél sokkal fontosabb az a vehemencia, amivel megindul a Twingo GT: már alacsony fordulaton szépen rántja meg a kasztnit a kis turbómotor, és bár kiforgatva azért veszít valamelyest a lendületből, így is elég fürgének érezhetjük, amihez azért a háromhengeres egység jellegzetes morgása és a városi miniktől megszokott módon nem éppen túlzásba vitt hangszigetelés is hozzájárul – de ezektől függetlenül is városban bizony okozhatunk meglepetéseket a keménykedőknek. Ennek árát persze meg is kell fizetnünk a töltőállomásokon: a 6,2 literes tesztátlag még nem is olyan ijesztő, ám az 5,8 literes normakör egy ekkora erőforrástól nem éppen visszafogott, és ennél igazán csak országúton közlekedve tudunk kevesebből kijönni.

Egyenes vonalban tehát nem lehet panaszunk a Twingo GT-re, de mi a helyzet a kanyarvadászattal? Sajnos ezen a ponton már nem tudtak maradandót alkotni a gyáriak, és bár próbálták kicsit keményebbre hangolni a futóművet, nagyobbra állítani a kormány ellenállását, de összességében a sportosságtól nagyon messze áll az autó. A feszesebb felfüggesztés csak arra volt jó, hogy a 17 colos kerekekkel karöltve igencsak rázóssá varázsolja a hétköznapokat, ugyanis a magas felépítés okán egy-egy tempósabb kanyarban így is ott lebeg a fejünk felett a borulástól való félelem – persze a menetstabilizáló rögtön beleszól, ha baj van, így valós veszély nem fenyeget, csupán nincs meg az a biztonságérzet, amit egy ilyen sportosabb kisautótól elvárhatnánk.

Kellemes környezet - galéria

Apropó, a menetstabilizálót ezúttal sem lehet kikapcsolni, és a gyáriak még csak egy engedékenyebb beállítással sem örvendeztettek meg minket, így hiába a hátsókerékhajtás, az autó nem engedi a mókázást – a 90 lóerős változattal ellentétben a GT feneke azért érezhetően megcsúszna, de az elektronika hamar, és nem éppen kifinomultan szól közbe. A kormányzás egyébként a 3,5 fordulat ellenére azért kellően közvetlen tud lenni, bár visszajelzésekkel szinte egyáltalán nem szolgál – ellenben a manőverezhetőség a kis fordulókörnek köszönhetően továbbra is parádés. Az ötsebességes kézi váltó egyébként viszonylag hosszú úton jár, de kellően magabiztosan kapcsolható, ezzel támogatva a sportosság érzetét. A kulturáltság egyébként nem az erőssége a Twingónak: a háromhengeres motor elég hangos és vibrál is, habár orgánuma egyébként egészen izgalmassá teszi.

Városi mini létére technológia terén sincs lemaradva a Twingo. Felárért akár beépített multimédiás rendszert, tolatókamerát, ülésfűtést és sávlehagyásra figyelmeztető rendszert is kérhetünk, míg a tolatóradar a GT változathoz alapáron jár – akárcsak a narancssárga belső díszítések, a mutatós ülések, az automata klíma, az eső- és fényérzékelő is. Ezek tudatában a 4,35 milliós alapár ugyan nem túlságosan ijesztő, de azért kifejezetten jutányosnak sem mondanánk, még ha a 109 lovas egység dinamikusan is mozgatja az autót. Ehhez képest a tesztautó már közel 4,76 millió volt az elhúzható tetővel és a látványos, narancsszínű metálfénnyel, de még ezt is meg lehetne toldani az érintőképernyős multimédiás rendszer 200 ezer forintos felárával.

Azért még csiszolhattak volna rajta - galéria

Csak összehasonlításképpen: a Suzuki 4,5 millióért egy 112 lóerős, jól felszerelt Vitarát ad, ami bár papíron nem sportmodell, de jóval nagyobb és egyébként nem kevésbé dinamikus. De térjünk rá inkább a konkurensekre, amiből nem sok van: a legközvetlenebb vetélytárs a smart forfour Brabus verziója lehet, amely tulajdonképpen ugyanazt a technikát rejti, mint a Twingo, ám 7,34 milliós alapára teljesen kizárja a magyar piacról – nem véletlenül, hiszen közel ennyiért már a jóval izmosabb és izgalmasabb Abarth 595 Competizione is a miénk lehet. A Kia Picanto 100 lovas verzióban, GT Line csomaggal szintén konkurens lehet, 4,82 millió forintért.

Itt pedig nagyjából be is zárul a kör, ugyanis ha van is olyan városi mini, amit hasonló erővel kínálnak, azt itthon nem forgalmazzák. A Twingo így árban nem lóg ki a versenytársak közül, ám az már más kérdés, hogy érdemes-e ekkora összeget szánni egy ilyen apróságra, ami teljesítményt tekintve ugyan hozza, amit kell, ám a sportos viselkedést nem sikerült igazán elsajátítania.

Továbbra is jópofa kisautó a Twingo - galéria