Lehetséges volna, hogy egy szinte alapmotoros modell mély nyomokat hagy a tesztelőben? Bizony, nem gyakran, de megesik, a Škoda Octavia ráadásul képes mindezt úgy tenni, hogy közben csillogó ékkövekkel meg sem próbál hódítani, az ő asztala az egyszerű, színtiszta technika, az őszinte értékek, amelyekkel manapság kevesen elégednek meg.
A két vörös sáv az Octavia rangja - galériaA Škoda a Volkswagennel kötött házasságát követően rettentően nagy volumenű átalakuláson ment át, hogy eljusson mai önmagáig, kifejlődjön az az egyéniség, ami oly sokak számára teszi vonzóvá a cseh márka palettájának tagjait. Itt nem egyszerűen a Volkswagenek technikájának korrekt áron való osztogatására gondolok, még csak nem is a hihetetlen helykínálatra, hanem ezen erények összességére, amely mellett megjegyzendő, hogy minden hivalkodástól mentes, egyszerű, mégis elegáns és tisztességes formába csomagolják az autókat.
Bizony, a csehek mára már nem csupán a költséghatékonyság szinonimái, annál sokkal többre vitték, s valós, komoly értéket képesek nyújtani, ami a márka szinte töretlen fejlődésének köszönhető. Ha az Octaviát vesszük alapul, akkor a fapadosnak csúfolt, kedvezménnyel együtt 4 millió alá beférkőző alapverziótól kezdődően a navigációval, sávtartó asszisztenssel és számos, irigyelt megoldással túldúsított, korszerű duplakuplungos automataváltóval megspékelt erős dízelváltozatokig képes egyszerre az elérhető árú autót keresők, illetve a komoly kompaktokkal szemezők igényeit is kielégíteni.
Arról nem is beszélve, hogy 220, illetve 184 lóerővel a sportosabb vezetők választása is lehet, ezzel gyakorlatilag igen méretes szeletet lefedve a piac tortájából.
Alaposan rendet raktak - galériaHogy ilyen roppant szélesre nyílik az Octavia által feltárt kapu, ugyancsak bizonyítja a márka hazai képviselőjével még a bemutatón folytatott beszélgetésem. Elmondása szerint a kevésbé felszerelt példányok tulajdonosai a szervizek alkalmával csereautóként megelégszenek a kisebb autókkal, míg a csúcs-Octaviák sofőrjei inkább középkategóriás cserepéldányt kérnek.
Ezúttal a Škodától a 86 lóerős alapmotor felett egy lépcsővel álló, 105 lovas 1.2 TSI-t kaptuk meg, amely akarva, akaratlanul is ráléphet dízelmotoros testvére sarkára. Hiszen a kínálatban ott szerepel az ugyanilyen teljesítményű 1.6 TDI, csábítva ismerten alacsony fogyasztásával, s dízelként hazánkban indokolatlanul jó értéktartásával.
Épp ezért annak szerettem volna leginkább utánajárni, hogy a benzineshez képest megéri-e a gázolajos verzió a 712.000 forintos, azaz meglehetősen borsos felárat úgy, hogy míg a TSI motort hatfokozatú kézi váltóval vásárolhatjuk meg, a 110 lóerős GreenLine érkezéséig a TDI esetében be kell érnünk öt ganggal.
Elegáns, de érzelemmentes - galériaAz Octavia egyébként továbbra is ugyanazt képes nyújtani, ami miatt már korábban sem sajnáltuk tőle a sok-sok dicsérő szót: utas- és csomagtere egyszerűen páratlan a szegmensben, olyannyira, hogy már szinte a középkategóriába kívánkozik. Elöl szinte természetszerűen tágas, de 180 centiméteremmel magam mögé könnyedén befértem még keresztbe tett lábbal is, s a fejtér miatt sem kell aggódnunk, ráadásul a hátsó sort állítható légbefúvó szolgálja. A csomagtér 590 literes térfogatát pedig leginkább a szicíliai maffia igényeire szabhatták a mérnökök, hiszen könnyedén belefér akár három láb alól eltett gazember is.
Mindeközben a letisztult, makulátlan formák, a tökéletesre csiszolt ergonómia kényeztetését élvezhetjük, s ezt mindenféle túlzástól eltekintve mondom.
A katonás rendbe parancsolt kapcsolók a lehető legjobb helyre kerültek, működésük pedig minőséget áraszt, igaz, eltűrtük volna, ha néhány alapfunkciót, így például a műszecsoport fényerejét vagy a sávtartó működését a menürendszer mélységei helyett dedikált gomb képében vezérelhettük volna. Emellett az érzelmesség szenved csorbát, sokan egyszerűen unalmasnak nevezik a műszerfalat. Utóbbi állítások a küllemet illetően is megállják helyüket, mivel emóciókban bizony szegényesre sikerült a Škoda nagyra nőtt kompaktjának formaterve. Viszont az egyszerűség visszafogott eleganciát hordoz magában, fehér színben pedig talán a makulátlanság még egyértelműbben kirajzolódik.
(Érdemes lapozni, a második oldalon eldől, hogy TSI vagy TDI, reflektorfényben az árakkal.)