Manapság már a kisautók is egyre többet tudnak, miközben áruk és méretük szerint is a ranglétra legaljára kerülnek. Összehasonlító tesztünkben kiderítjük, hogy milyen eredménnyel lehet ugyanazt a célt két teljesen különböző módon, illetve stílusban megközelíteni úgy, hogy mindeközben a költséghatékonyság is roppant fontos szempont marad.
A miniautók piaca Európában a ’90-es években kezdett felélénkülni az igazán sprőd, m
A kis törpék érzelmesek - galériaégis őszinte és szerethető apróságok megszületésével. Sokan imádták az első generációs Ford Ka báját, a Renault Twingo praktikummal megöltött lemezeit vagy a vagy akár a Volkswagen Lupo/Seat Arosa korrekt kivitelezését. Nagyon könnyű és költséghatékony modellek voltak ők és társaik, hiszen az alacsony vételárat sok esetben szigetelések, kárpitok hiánya, vagy könnyű műanyagok használata segítette elő.
Viszont ennek hozományaként nem kellett combos erőforrást a minik orrába ültetni, hiszen a bőven tonna alatti össztömegnek hála egy 60-80 lóerős motorocskra is képes arra, hogy csekély tömeggel a hátán könnyedén tartsa a nyüzsgő forgalom ritmusát. Az egyszerűség sok esetben hátrányból előnnyé lép elő, miközben a városok határain belül maradva közlekedési igényeink szinte maradéktalanul kielégítésre kerülhetnek.
Tesztünk alanyai épp ebben a kategóriában próbálnak minél nagyobb teret hódítani. A piros sarokban a vörös színben tündöklő Citroën C1 áll, amely 2005 óta próbálja két ikertestvérével, a Peugeot 107-tel és a Toyota Aygóval belopni magát a vásárlók szívébe. A szorító másik feléből a (baba)kék Renault Twingo néz farkasszemet kihívójával, ám az ő történtete korábbra nyúlik vissza, neki már majdnem két évtizedes neve van a ’szakmában’.
Küllemüket tekintve mindkettejükről elmondható, hogy leginkább a hölgyek szívére pályáznak, ám az efféle cuki és tündi-bündi jelzőktől ezúttal mindenképp eltekintenék.
Azonban nem tagadhatjuk, hogy aranyos és barátságos formák ölelik mindkét típust. Miközben a C1 inkább az aranyos arculatra pályázik, addig a Twingo a legutóbbi ráncfelvarrást követően inkább a morcosan barátságos, és sportos stílust helyezi előtérbe. Körbejárva a két négykerekűt diagnosztizálhatjuk, hogy míg a Citroën esetében öt ajtót kapunk, ám a Renault háza táján csak háromra futotta.
A menetfény helyett másra kellett volna költeniÉrdemes elidőzni persze a részleteken is. A C1 kedves arcán a dombocskán ülő Citroën embléma jelent újdonságot, míg lentebb a kötelező menetfény szerepét betöltő LED-sorok kaptak helyet, amelyek valamelyest látványosabbá és kicsit talán komolyabbá teszik az amúgy komolytalan, játékos összhatást. Hátul a csomagtérajtó szerepe a nagyobb darab üvegben teljesedik ki, ami kinézetre tetszetős, de a praktikum már nem feltétlen szól mellette. A Twingo határozottabb fellépésű lett, így talán maga az összhatás is sportosabb, komolykásabb, de a bevált alapformán nem változtattak a franciák fémszorbrászai sem. A külsőnél, főleg az ilyen apró autók esetében sokkal fontosabb a helykínálat, a beltartalom, illetve az élhető, praktikus utastér kérdésköre. Nyissuk hát fel az ajtókat, hogy kiderüljön, melyikben kellemesebb a mindennapi utazás!
Noha elöl a helykínálattal nincs gond egyik versenyző esetében sem, azért gondok mind a két oldalon adódnak. Míg a Citroën C1 ülése keskeny és kényelmetlen, mindenféle oldaltartást nélkülöz, addig a Renault Twingóban a jó vezetői pozíció megtalálása okoz fejtörést, ugyanis kicsit magasan és esetlenül tudunk csak helyet foglalni benne. Ezen túl viszont nagyon egyértelműen a Twingo elejében jobb helyet foglalni, nem csupán a kényelmesebb ülés, de a messze tisztességesebb, komolyabb műszerfal miatt is.
Igényes részlet a Twingóban - galériaPersze itt nem arra gondolok, hogy a Twingo digitális, a C1 pedig hagyományos sebességmérővel rendelkezik, még csak nem is a mindkettejükben kocsányon lógó fordulatszámmérőre, hanem a komplett egészre - úgy, ahogy van. Természetesen a műanyagok mindkettejükben kemények és jórészt az összeszereléssel sincs gond, a Twingóban mégis masszívabbnak érezzük a műszerfalat, miközben a kapcsolók sokkal szebbek és finomabban, nagyautósabban működnek, ráadásul egy viszonylag jól szóló hifiről és a fedélzeti számítógép által szolgáltatott adatokról sem kell lemondanunk.
Ezzel szemben a C1 nem is próbálja leplezni olcsóságát, fedél nélküli kesztyűtartóval, kinézetre és anyagait tekintve is igénytelen klímakonzollal és ici-pici betűkkel operáló fejegységgel szerzi meg első fekete pontjait.
Azt már meg sem említem, hogy míg Renault-ban a műszeregység fedelét szépen varrott műanyag borítja és USB csatlakozót is kapunk, addig a Citroën esetében ne is számítsunk ilyesmire; ráadásul még a legmagasabb felszereltséghez is 170.000 az USB-s Bluetooth-os hifi felára. Még tovább fokozva a különbségeket arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Twingóba kérhetünk tempomatot, a rádiót a kormányról vezérelhetjük, és a remek, sok-sok fényt biztosító panorámatető is az opciós listán van, ám a C1 ezzel szemben nem rendelkezik ilyen nagyautós extralistával.
A C1 klímakonzolja senkinek sem tetszik - galériaA Renault esetében azt mondhatjuk, hogy a spórolás jóval kevésbé érhető tetten, ám a Citroën teljesen leplezetlen e tekintetben. A fillérek megtakarítása nyomon követhető a részben fedetlen ajtókon, az olcsóbb hatást keltő műanyagokon és a mozgó, kellemetlen tapintású váltógombon, hogy a vezető oldaláról nem vezérelhető jobb oldali elektromos ablakról ne is beszéljünk.
No, de a C1 előhúzza ütőkártyáját a Twingóval szemben, s kitárja hátsó ajtaját. Bár a Renault legkisebb modelljébe sem nehéz bejutni az első ülés előredöntésével, a másik franciánál a plusz nyílászáró azért sokat könnyít a helyzeten.
Ám ennek ellenére sem fogjuk sokkal jobban érezni magunkat a Citroënben, a helykínálat ugyanis inkább a kategóriához mérten átlagos és a képességek ennyiben ki is merültek. Sőt, több apró, zavaró részletre derült fény: a jól belátható kocsiszekrény mellett a kis tükrök nagy holttere lehet kellemetlen, illetve érdekes, hogy a belső világítás csakis a bal első ajtó nyitására reagálva parázslik fel.
A Twingo variálható hátsó sora zseniális - galériaA Twingo hátsó sora ezzel szemben zseniálisan variálható, a csúsztatható-dönthető-kivehető ülésekkel bármikor személyre szabhatjuk az utasteret annak függvényében, hogy épp a sok-sok csomag vagy inkább négy fő szállítása élvez-e nagyobb priorítást. Utóbbi esetben olyan hátsó lábteret alakíthatunk ki, amely még egy-két kategóriával fentebb is megállná a helyét, ráadásul a különálló ülések formázása, kényelme is példás.
Csomagtér esetében méretben, és pakolhatóságban is újabb csatát nyer a Renault. A C1 nyitható üvege jópofa, de maga a perem, és a kis nyílás a kalaptartóval még egy zsugorcsomag ásványvíz behelyezését is megnehezíti. Míg a C1 139 litert nyel el alaphelyzetben, a korábban rózsaszínben is tesztelt Twingo 165 literrel licitál rá erre, és akkor a bővíthetőségről még nem is beszéltünk.
Lapozva a motorizáltságok, valamint az árak kerülnek előtérbe.