Az ötajtós Honda Civic vendégszereplése előtt két nemzetközi autószalonon is volt alkalmunk szemügyre venni az újdonságot, s mindannyiszor az volt szubjektív benyomásunk, hogy a nagyközönség kimért közönnyel fogadja a típust. Ezen megállapítás alól pedig nem képeztem jómagam sem kivételt, ami őszintén szólva ijedtséggel töltött el, hiszen a ’karácsonyi ajándék’ bontogatása felett érzett izgalom hiánya egy autós szakújságíró olvasatában biztos jele annak, hogy karrierünk lassan a végéhez közeledik.
Kétségtelenül szolidabb elődjénél - galériaA tesztautót végül egy független, ám igen elkötelezett Honda-rajongó társaságában vehettük át, aki szinte figyelemre sem méltatta a japánok kompaktját, aminek ezzel a háttérrel egy hete volt arra, hogy kezdeti lépéshátrányából szépítsen. A potenciális vásárlók habozása által a konkurenciának ajándékozott egérút a tapasztaltak fényében pedig kizárólag a leköszönő modellhez viszonyított konzervatívabb megjelenés számlájára írható, amit a gyártó álláspontja szerint tisztán a légellenállási jellemzők javítása tett indokolttá, de mindez külső szemlélődőként inkább megfutamodásnak tekinthető.
Letér a kijelölt útról, ami bizonytalanságot okozott a rajongók körében
Az előd utópisztikus fellépése után ugyanis joggal vártuk volna el, hogy a friss Civic a kijelölt úton halad tovább, ám a közvéleménykutatások arra az eredményre vezethettek, hogy az utcaképbe inkább simuló megjelenés várhatóan nagyobb keresletet eredményez. Mindezek folyománya, hogy az autó furcsa egyvelegét alkotja a jövőbe mutató és a kommersz stílusjegyeknek, amik azonban így is harmonikus egészt tudnának alkotni.
Az összképet a hátsó lámpák légterelőként is funkcionáló kiszökellése rontja el, de furcsa benyomást kelt az első lökhárító felülnézetből látható szögletessége is, ami objektív megfontolások mellett a karosszérialakatos-, és fényezőműhelyek forgalmát is hivatott fokozni, így a szakemberek már most elkezdhetnek barátkozni a parkolásos koccanások potenciális vesztesének tekinthető formával.
Látványos részletek, apró bakik
Átlagos testalkattal is szűk lehet az ülésAz utastérben már a műszerfal vezetőhöz való simulása érhető tetten, de a radikális megújulás e tekintetben is hiánycikk, sőt, le kell mondanunk számos olyan egyedi megoldásról, mint például a légkondicionáló kerek, és igen kompakt kezelőfelülete, a fordulatszámmérő ötletes kijelzője, vagy éppen a kormánykerék térhatást fokozó kialakítása. Noha a digitális és analóg műszerek figyelmet megosztó furcsa egyvelege továbbra is megmaradt, az első sorban tapasztalható térérzet éppen a kétzónássá vált klíma terebélyesedő gomberdeje miatt szenved csorbát. Mindemellett megjegyzendő, hogy az oldaltartásban remekelő, és rendkívül kellemes tapintású kárpittal húzott első ülés hosszútávon már egy átlagos termetű vezető számára is kissé szűknek bizonyulhat.
A sarokban az előd, ami érzésre tágasabbnak hatott
Az anyaghasználatot és az összeszerelési minőséget azonban nem érheti kritika, a csomón kákát keresve talán maximum a sebességváltó el-elforgó gombja említhető meg (ez remélhetőleg egyedi hiba), de ezt leszámítva mindenhol rendkívül puha textíliák és műanyagok, kulturáltan működő kapcsolók és kezelőszervek, valamint számos praktikus megoldás fogadja az itt helyet foglalókat.
Az ügyes kihasználhatóság kapcsán pedig a Civic továbbra is példát mutat konkurenseinek, hiszen a 40:60 arányban osztott hátsó ülések alá is pakolhatunk, azok ülőlapja egyetlen könnyed mozdulattal felhajtható, illetve háttámlájuk a padló síkjába dönthető.
Nincs ellenfele, ha a praktikum kerül szóba
A csomagtartó már alapállásában is méretes, de a felső borítás alatt még egy 70 liter űrtartalmú rekesz is megbújik, amiben egy szabványos repülős bőrönd még éppen helyet kaphat, így a kategória messze legnagyobb csomagterével gazdálkodhatunk. Mindemellett igen ötletes, hogy a hátsó ajtók a beszállást megkönnyítendő 90 fokos szögben nyílnak. Noha hátsó utasaink számára a lábtér több mint bőséges, a fejeknek hátul maximum 180 centiméteres magasságig lehet elegendő a helykínálat, az ennél termetesebbeknek bizony már le kell csúszniuk az ülésben.
A műszerek kavalkádjában is jó itt ülniA vezetőhely mindezen túl kellemes hangulatot áraszt, ergonómiája a fordulatszámmérő nézőponttól függő leolvasási nehézségeitől eltekintve nem hagy kívánnivalót, s a kormánykerék is kellemes tapintású, noha borítása a megszokottnál jobban izzasztja a tenyeret. A gombok kezelése még annak ellenére is azonnal egyértelmű gyerekjáték, hogy a kijelzők a szélrózsa minden irányából merednek ránk. Miközben az autó környezetének felmérése a viszonylag alacsony övvonalnak köszönhetően meglehetősen egyszerű, a féklámpa takarása hátrafelé nagy holtteret eredményez, és a hátsó szélvédő felső harmadát/negyedét tisztító ablaktörlő nem csak felesleges, de nevetséges is.
Érces hangon az egekig pörög - vajon elég ennyi?
Látható hát, hogy a külsejében talán kevésbé impresszív Civic ügyes kihasználhatóságával nagyot nőhet a szemünkben, sőt, ilyen érvek mentén könnyedén felülkerekedik vetélytársain, így lassan eljön az ideje, hogy a technikának is szót adjunk. Motorházunk alatt ezúttal egy 1,8 literes, négyhengeres, benzines erőforrás dolgozik, ami 142 lóerős teljesítménnyel és 174 Nm nyomatékkal szolgál.
Üröm az örömben, hogy a szívómotorokra jellemző karakterisztika néha csak nehezen veszi fel a versenyt kisebb hengerűrtartalmú turbós ellenfelekkel, így az említett jellemzők csak 6500-as, illetve 4300-as fordulaton állnak rendelkezésre, ráadásul a görbének szinte egyetlen, a vízszinteshez kicsit is közelítő pontja sincs. Miközben a rendelkezésünkre álló erő közel egyenletesen kerül leadásra, csak az igen pörgős szív kellemesen érdes dallamainak négyezres fordulaton való kiteljesedésével élénkül meg az autó, ami a százas sprinten mértek szerint éppen teljesíti a gyáriak 9,4 másodperces eredményét.
Nem lassú, de nem is gyors
Noha lassúnak rosszindulattal sem titulálhatnánk az ’egynyolcast’, nagy reményeket sem szabad fűznünk hozzá, hiszen azt a célkitűzések szerint is inkább takarékosságra hangolták a mérnökök. A műszerfal jobb oldalán található „ECON” gomb megnyomásával aztán a virgoncság utolsó szikráját is kiölhetjük a Civicből, ami ilyenkor önmaga megfojtásával törne a hibridek babérjaira.
A spórolásban a zöldről a gázpedál legapróbb mozdulatára is kékre váltó kijelző lehet segítségünkre, ami aztán folyamatos izgalommal szolgál, noha sokkal több érzésünk szerint nem történik annál, minthogy az elektronika a gázpedál azonos állásához kisebb üzemanyagdózist rendel.
6.2 litert fogyaszt, 'spórolva' egy kicsit többet
A nagy felhajtás eredménye a gyári fogyasztási adatok teljesítése lesz, hiszen 6,2 liter üzemanyagot igénylő normakörünk egy deciliteres eltérése még bőven a forgalmi viszonyok hektikusságának számlájára írható.
A hatodik fokozat rövidségére ékes bizonyíték, hogy az utolsó sebességet már urbánus környezetben is ’szúrhatjuk’, ami aztán autópályán szedi meg a maga vámját, hiszen itt nem átall 7-8 liternyi hajtóanyagot sem a túlvilágra küldeni az autó, s a domborzati viszonyok változásával, valamint az ECON funkció aktiválásával tapasztalataink szerint csak fokozódik a szomja (a teljesítménye egy részétől megfosztott motor terhelésének környezettől függő változásaira nem reagál kellően az elektronika).
Ilyen környezetben érvényesül az utópisztikus hatás
Ettől függetlenül a hatfokozatú manuális váltó a Civic igazi gyöngyszeme, hiszen olyan puhán jár, mint kés a vajban, s rövid útjain lézerpontosan kijelöltek a fokozatok. Dicséret illeti a csuklómozdulatra is reagáló kormányművet is, ami még némi progresszív jelleget is felmutat, sőt, olyannyira közvetlen, hogy gyorsforgalmi utakon már szinte tanulni is kell azokat a leheletnyi manővereket, amik utasaink riadalmára még nem rántják hirtelen oldalra az autót.
A szerpentinen éles ez a tekintet - galériaTalán ez az apró momentum hátrány a hosszú túrákon, de a szűk ülés, és minden egyéb jellemző a helyére talál a kanyarvadászatok alkalmával, amikor a futómű is brillírozhat. A felfüggesztés az utastér praktikuma mellett ugyanis jó eséllyel az autó legerősebb pontja, ugyanis még alig láttunk olyat, amikor a MacPherson, és a csatolt lengőkaros konstrukció párosa ilyen sokoldalú lett volna. A folyadéktöltésű szilentekkel támogatott szerkezet ugyanis úgy tud rossz körülmények között is felütésektől mentesen puha lenni, hogy mindezért a sportos tulajdonságok kapcsán sem kell kompromisszumot kötnünk.
Vajon képes a legnagyobb konkurensekkel is felvenni a versenyt az új Civic? Lapozva kiderül..