Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Néhány éve, autós pályafutásom kezdete előtt még álmomban is alig mertem olyan szépet vizionálni, mint ami néhány napja megadatott nekem: egy borongós, kellemesen hűvös őszi délutánon egy Porsche 911 Carrera 3.2 Cabriolet társaságában róttam a budai dombok útjait - mondanom sem kell, felejthetetlen élmény volt, és erről elsősorban az autó tehet, amely mellesleg személyes kedvencem a (közel) veteránkorú négykerekűek között.

Véletlen, de felejthetetlen találkozás voltAz egész pár hete, egy nyugodt este folyamán kezdődött, miután befejeztem mindennapi kötelességeimet. Ekkor történt ugyanis, hogy felcsaptam hazánk legismertebb használtautós internetes oldalának kezdőlapját, ahol vissza-visszatérő szokásom szerint beírtam a keresőbe a márkához a Porsche nevet, majd a típushoz a híres 911 kódot – és mivel épp veterán hangulatban voltam, ezért gyártási időnek az 1975-1985 közötti intervallumot adtam meg. Ezen kritériumok szűrését követően hazánkban általában nem szembesül az ember többoldalas találati listával, úgyhogy tényleg másodpercek alatt végigpásztázható volt a kínálat.

Ekkor akadtak meg a szemeim egy 1977-es, csodaszép, aranyszínű amerikai 911 S Coupé modellen, amelyben egy teljesen rNini, ez egy csomagtartó! - és vajon hol a motor?estaurált 2,7 literes szív dobogott, s gazdája még reális áron is kínálta a „vasat”. Több sem kellett nekem, azonnal felhívtam a tulajdonost, hogy érdeklődjek az autó iránt - még ha elsősorban nem is vásárlási szándékkal, de a kincs Autó Pulton történő bemutatása végett mindenképp. Sajnos szomorú választ kaptam: az autó már elkelt. De általában minden rosszban van valami jó, s mint ilyen, a beszélgetés egy szerencsés "de"-vel folytatódott, majd a tulaj közölte, hogy rövidesen hazaér hajón a saját célra vásárolt, 1984-es évjáratú Carrera 3.2 Cabrioletje, és azt szívesen rendelkezésünkre bocsátja egy bemutató illetve fotózás erejéig.

Nézegessenek a galériában egy csodaszép 911-estVeterán/youngtimer Porschés körökben köztudott, hogy a 3.2-es 911-es a legkiforrottabb, legmegbízhatóbb széria az „igazi” 911-esek között, úgyhogy ezen információ birtokában én is már régóta arról álmodozom, hogy egyszer találkozhassak testközelből egy ilyennel. S hogy mit jelent az "igazi 911" kifejezés? Az 1984 és 1989 előtt gyártott, a vele szinte teljesen azonos, háromliteres erőforrással szerelt SC szériát követő, s az 1989-ben bemutatkozott, immár jóval fejlettebb 964-es kódjelű típust megelőző Carrerák voltak az utolsó tényleg könnyű, puritán 911-esek. Ezekben például hiába is keressük a szervokormányt, ABS-t, vagy a Cabriolet modelleknél az elektromos tetőmozgatást (bár klíma és tempomat volt!) - itt még minden a tömeg optimalizálásáról és a maximális vezetési élmény illetve közvetlenség eléréséről szól.

A három számjegyet a típus születésétől eltelt közel fél évszázad óta oly híressé és kívánatossá tevő triviális dolgokat viszont itt is megtalálhatjuk: a biztos, kitűnően hangolt futóműveket, a legendásan fáraszthatatlan fékrendszert, a rövid tengelytávot, valamint a farban megbúvó hathengeres boxermotort, amelyet ez esetben (és 1997-ig minden esetben) víz helyett levegő hűt, igazán különleges, változatos orgánumot varázsolva az erőforrásnak a halk suttogástól kezdve a hangos üvöltésig.

No comment - ez a felirat mindent elárulA klasszikus értékeknek köszönhetően a modell még a nehezebbik kabrió kivitelben sem nyom többet 1,25 tonnánál a mérlegen, s a 2+2 üléses karosszéria mozgatását bizony nem bízták a véletlenre a Porsche szakemberei: a 911-es 1963-as születésekor még csak kétliteres, hathengeres boxere ebben a szériában már 3,2 literesre hízott, s a kezdeti értéknél 101 lóerővel többet - összesen 231-et - produkált. Hogy mindez mire elég? Az ötgangos kézi váltóval kombinálva (automata itt még kérésre sem volt, ez az opció is az említett, sokkal több luxussal megáldott 964-eshez érkezett) alig több mint 6 szekundumos százas sprintre és közel 250 km/órás végsebességre.

De higgyék el, a számok önmagukban semmit nem jelentenek. Így lehetséges, hogy ez a 6 szekundum nagyon nem az a 6 szekundum, amit mondjuk a BMW 740d xDrive luxushajó produkált mérésünk során. Míg a nehéz BMW-ben hátradőlve, csendben és tökéletes nyugalomban élvezhettük a mutatványt, addig az idősödő Porsche minden idegünkre valamilyen impulzust küldve, hangos trombitálás és ideges mozgások közepette produkálja ugyanazt. Az élmény? Leírhatatlan.

A léghűtéses 231 lovas 3,2-es boxer repíti a kabriótTiszteletreméltó, és a sportautók körében még ma is helytálló gyorsulása ellenére viszont egyáltalán nem menetteljesítményei végett imádom ezt a klasszikus gépet. Sokkal inkább azért, mert még lassú menetben is állandó izgalmat jelent a terelgetése. Az utóbbi időben számos youngtimerhez/veteránhoz volt szerencsénk, de egyértelműen kijelenthetem, hogy ez volt egyedül az az autó, amelynek vezetése közben egyszer sem merült fel bennem, hogy milyen sokat is fejlődött az autóipar. A korai Carrera volánja mögött egyszerűen elképesztően jó érzés ülni. Persze hiába keressük a mai csodákra jellemző steril élményt, itt minden az ember és a gép kapcsolatáról szól, amit ily meghatározó formában viszont hiába is keresünk az űrtechnikával megáldott nehéz és biztonságos sportautókban, legyen az akár egy ma született 911-es.

És tudják, hogy mit tud még ez a lassan középkorba lépő Hölgy? Hazánkban is egy olyan meghitt aurát teremteni, amelyben egy, az orrán Porsche-emblémát viselő autóban ülve a közlekedés többi résztvevője irányából véletlenül sem utálatot, hanem tiszteletet kapunk.

Klíma és tempomat van, ám szervo és ABS nincsBármerre is jártunk, egytől-egyig mindenki nagyon megnézte az elegáns négykerekűt, de senkinek nem a szokásos, irigykedően trágár szóösszetételeket lehetett leolvasni a szájáról, hanem mindenki elismerő pillantásokkal, integetésekkel, hüvelykujj-felmutatással és egyéb pozitív gesztussal üdvözli a különlegességet. És amennyiben az ember nem szereti, ha utálja a környezete, ez már önmagában is bőven elegendő érv ahhoz, hogy egy újabb helyett miért egy ilyen veterán, vagy veteránkorhoz közelítő Porschét válasszon inkább.

(Mennyire jó társ tesztalanyunk a hétköznapokban? Lapozzon, és kiderül!)