Ami szintén meglepett, az a Carrera abszolút kompromisszummentes mindennapi használhatósága volt, bár a típus megbízhatósága és fürgesége mellett mindig is híres volt magas használati értékéről. A farnehéz, s emiatt kigyorsításoknál extém jól tapadó, és fékezéseknél az ABS ellenére is brillírozó 911 hiába Meglepően jó az autó mindennapi használhatóságaszélvészgyors, az alacsony súlypont/tömeg párosnak és a remek futóműnek hála nem kellett keményre hangolniuk a felfüggesztéseket a mérnököknek. Egyértelmű, hogy az autó még a gyári méretnél egy collal nagyobb 17 colos felniken is jobban rugózott, mint egy mai sportkompakt.

Emellett tovább javítja a mindennapi használhatóságot a - legalábbis lehúzott tető mellett - tökéletes kilátás, a nagyon kis fordulókör, a könnyen kapcsolható, igaz, hosszú utakon járó váltó illetve a régebbi autókra jellemző használható hasmagasság, amelynek köszönhetően kis túlzással árkon-bokron keresztül is vígan lavírozhatunk.

Egyedül a nehezen kitapintható, hirtelen kuplung-fogáspont (lehet, hogy utóbbi eA mutatók gyorsan lendülnek, de a fogyasztás kellemesgyedi jelenség) igényel megszokást, amelyek és a szervokormány hiánya miatt nem lesz a Hölgyek kedvence a kicsike. Persze ennyi kompromisszumot vélhetően még a legtörékenyebb lány is örömmel hajlandó lenne hozni annak érdekében, hogy egy nyitható tetejű Porsche volánja mögött falhassa a kilométereket. Bármennyire is nem ildomos egy ilyen autó esetében, érdemes megemlíteni a fogyasztást, ami az alacsony tömegnek köszönhetően igazán kellemes: a tulajdonos szerint akár 10 liter/100 km körüli átlaggal ki lehet jönni, amely a 80 literes tank miatt 800 kilométeres hatótávolságot jelent - sok esetben egy ilyen ritkaság egy év alatt nem fut ennyit.

Tesztpéldányunk sem roskadozik a kilométerektől: Amerika napos útjain a tulajdAlig 120 ezer km van benne, és az állapota tökéletesonosok az elmúlt 27 év alatt összesen kevesebb, mint 120 ezer km-nyi mérföldet tettek bele a kabrióba, aminek köszönhetően az autó állapota több mint korrekt. És ami külön örömteli, hogy nem egy felújított darabbal van dolgunk: az aprócska kis karcolások, használati nyomok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ez az elegáns színben pompázó Carrera véletlenül sem egy halottaiból feltámasztott, újrafényezett, sokszor törött darab, hanem bizony egy sérülésmentes autó, amely mindennapi használatban volt. A tulajdonosok gondossága a világos üléskárpitokon is visszaköszön: sehol egy durvább sérülés a bőrborításon, vagy az utastérben úgy általában bárhol.

Nos, az élményeket összegezve kívánhatnék-e jobbat? Talán igen és talán nem. Amennyiben rendelkeznék egy ilyen finomság megvásárlásához szükséges összeggel, állítom, hogy álmatlan éjszakák tömkelegét tölteném el azon morfondírozva, hogy a kupé-, vagy a kabrió karosszéria mellett döntsek. Míg ebből a szériából előbbi kedvesebb szemeimnek, utóbbi hangulatban azért jóval többet képes nyújtani, s egy ilyen autó pont erről szól.

Hiába nagyon szűkös, a hátsó sor aranyat ér - galériaApropó: ugye már az Önök fejében is megfordult már valaha, hogy egy 911-es hátsó ülésén maximum egy táskát, vagy egy „retikül-kutyát” helyeznének el, de embert oda nem lehet beültetni? Jelentem: amikor hárman indultunk el karikázni a klasszikussal, szó nélkül bepréseltem magam a második sorba, és mind nyitott, mind pedig csukott tetővel kipróbáltam a kínzópadot - hozzáteszem, 193 centi magas vagyok. Persze gondolhatják, lábaim a nyakamban pihentek és bár nem vagyok egy hajlékony tornászalkat, az ott eltöltött néhány tízpercben annak éreztem magam. Hiába, egy veterán 911-esért sok-sok kompromisszumot képes hozni az ember - és mennyire megéri!

A tulaj egyébként mesélte, hogy nyitott tető mellett hátul többször utazott negyedmagával, és két alacsony hölgy némi kompromisszum árán (de annál szívesebben) vígan elücsörög ott. Higgyék el, a világ legjobb dolga egy sportautó esetében a két hátsó ülés, még ha használhatatlannak is néz ki...

Már korábban említettem, hogy az elektromos tetőmozgatást feleslegesen keressük; itt bizony kézzel kell megoldani a teljes műveletet, és az autóból esélyünk sincs elvégezni a szükséges lépéseket. Igazából inkább kétszemélyes a mutatvány, bár jó gyakorlással akár egy fő hipp-hopp megszabadíthatja vékony vászonkupolájától a békaszemű királylányt, vagy éppen öltöztetheti vissza. Téli használatra azért sokkal jobban ajánlható a fémtetős kivitel, főleg, hogy a hátsó szélvédő itt még műanyag és nem fűthető.

Hiába kabrió, meglepően merev a vas - galériaPersze kár és vétek egy ilyen autót télen lehasználni. Bevallom különben, a próba előtt épp a modell kabrió mivoltától féltem, hiszen még manapság is komoly kihívást jelent a gyártóknak a megfelelő karosszériamerevség elérése a nyitott autók körében, s akkor milyen lehet egy több mint 30 éves fejlesztés? Ha hiszik, ha nem, zavarba ejtően jó: még a gyengébb minőségű utakon sem zörgött a 27 éves vas, egyáltalán nem csavarodott a Carrera, s a legnagyobb természetességgel tűrte a megpróbáltatásokat. Hiába, egy 911-es 1984-ben is 911-es volt.

Mint az lenni szokott, a próba sajnos egy szempillantás alatt véget ért, de az élmény korántsem múlt el, és egy jó ideig nem is fogják elfelejteni agysejtjeim ezt az őszi délutánt. Gondolom, kitalálják, hogy miután befejeztem beszámolómat, mit fogok tenni. Ezúttal itthon is, sőt, külföldön is körbenézek, hogy milyen a kínálat az 1984 és 1989 közötti Carrera 3.2-esek terén, sőt, az eggyel korábbi SC-sorozatot is megvizslatom. De segítsenek már: most akkor Coupé vagy Cabriolet legyen?