Az SUV-k divatossága minden kétséget kizáróan az egekbe szökött az utóbbi években. A magabiztosságot és (hamis) biztonságérzetet nyújtó, emelt hasmagasságú városi terepjárók nők és férfiak, idősek és fiatalok kedvencévé vált. Ezúttal két keleti párbajozót vettünk górcső alá, összehasonlítottuk a Suzuki újdonságának, illetve a Hyundai nemrégiben frissült ix35-ösének képességeit.
Keletről érkeztek tesztalanyaink - galériaNoha valóban komoly terepjáró tudással nem rendelkeznek, a hobbiterepjárók sokoldalúsága, praktikuma vitathatatlan. A kompaktoknál egyértelműen tágasabbak, mokányabbak, illetve könnyű terepen is elboldogulnak, legfőképp, ha összkerékhajtással is fel vannak vértezve. Manapság már aligha van olyan konstruktőr, aki ne készítene legalább egyféle SUV-t. A legnépesebb szegmens persze ezúttal is a kompakt SUV-k kategóriája, amelyet még 1994-ben a Toyota alapított meg a RAV4-gyel.
Tesztünkhöz két, valamilyen módon különleges alanyt invitáltunk meg: a benzinessel már tesztelt Suzuki a piac, a média és a vásárlók nagy várományosa volt, míg a Hyundai több ízben bizonyítta nálunk ár/érték bajnokként tehetségét, ezúttal pedig a frissítés után jelentkezett a próbatételre.
Mindkét tesztalany dízelmotorral rendelkezik, s repertoárjukból az összkerékhajtás sem hiányzik. Az igazi családi mindenest, a jó vételt kerestük, s valamelyikük személyében végül meg is találtuk.
A Suzukit szinte mindenki megnézi - galériaHogy küllemét tekintve melyik a jobb választás, azt természetesen a kedves Olvasók és a vásárlók szubjektív érzékeire bízzuk, azonban egyértelműen elkülönül a két modell. Az ix35 a Hyundaitól megszokott, modern és organikus formákkal hódít, míg az S-Cross többféle stílusból merít, ezért nem teljesen egységes az általa felvonultatott összkép. Mindenesetre már első pillantásra kiviláglik, hogy az ix35 messze nagyobb kihívójánál, noha besorolásuk alapján ugyanabba a kategóriába tartoznak.
A Hyundai magasabb, és hasa is magasabban van, a Suzuki SUV-ja bizony a legcsekélyebb jelét mutatja, hogy terepre kívánkozik, s a már-már személyautósan alacsony küszöböt látván félve próbálkozunk még még a kisebb padkára is felhajtani.
Utastér
Ahogy a küllem tekintetében, úgy az ajtók kinyitását követően is a Hyundai méretbeli dominanciája érvényesül. Ráadásul a részletek tekintetében is a koreaiak hobbitrepese viszi a pálmát.
A Suzuki műszerfala a jól megszokott, tetszetős és letisztult formákat és kezelőszerveket tartalmazza, a gombok nyomáspontja, a kapcsolók működése minőséget sugall, noha az illesztési hézagok és a menet közben mindenhonnan hallható zajok ennek ellent mondanak. A japánok színkavalkádja is kuszaságot sugároz: a fehér műszerfalvilágításba néhol vörös, másutt kék, megint máshol sárga szín vegyül.
Hihetetlen, de a Suzuki 2014-ben egy 8 millió forintos autóban még mindig nem érzi elavultnak a kétsoros, óriási pixelekből felépülő pontmátrixos kijelzőt, ráadásul semmiféle lehetőségünk nincs a fejegység cseréjére - az opciós listán hiába kutatunk navigáció, urambocsá’ érintőképernyős fedélzeti rendszer után, azt maximum egyelőre egy utólagos rendszer gyári beépítésével érhetjük el. Ráadásul a minden más tesztautóban gond nélkül működő pendrive-omról a Suzuki képtelen volt a számok java részét lejátszani.
A Hyundai ezzel szemben a megszokott színvonalat képviseli, jó általános összeszerelési és anyagminőség jellemző, noha a középkonzol egyetlen, központi illesztése itt sem képes csöndben maradni - igaz, ezt egyetlen kitámasztás behelyezésével még otthon is megoldhatjuk.
A Hyundai tágasabb és komfortosabb - galériaA műszercsoport nagyautós - az órák mélyen ülnek, de informatívak és jól láthatóak, a közéjük illesztett fedélzeti számítógép kijelzője pedig színes és kifejezetten szép felbontású. Ugyanígy a rádió kijelzője is remek, gyors és logikusan kezelhető, igaz, a "gombjai" lehetnének nagyobbak. Felár ellenében hasonlóan minőségi, nagyobb kijelzővel rendelkező navigációs rendszert is kaphatunk.
A helykínálat terén elöl mindkét autó jól teljesít, de hátul alacsony és rövid ülőlapokkal találkozunk, miközben a japán különösen fejtérben szűk, így a kényelmi, illetve méretbeli mérleg nyelve végül egyértelműen a Hyundai felé billen, ahogy a csomagtartót illetően is nagy csapást mér az ix35 az S-Crossra.
A Suzukiban felnőttek számára már szűk a fejtér - galériaUtóbbi egyébként érezhetően hangosabb is, főleg autópálytempónál zajos a japán SUV. A hátsó sorhoz tartozó légbeömlőt mindkettejük esetében hiányoljuk.
A rendelhető extrák listáját illetően ugyancsak a Suzukit kell elmarasztalnunk, hiszen a csúcsot itt a tempomat, a xenon fényszóró, az üvegtető és a Bluetooth kihangosítás, valamint a kellemetlen tapintású műbőr kárpit jelenti, míg a Hyundaiba navigációt, tolatókamerát, hátsó ülésfűtést is kérhet a vevő.
Motorok
A Suzuki egyféle dízelmotorral kínálja az SX4 S-Crosst a 120 lóerős, 320 Nm csúcsnyomatékú 1,6-os erőforrás személyében. A hatfokozatú kézi váltóval kellemes társ a japán, vidáman forog és viszonylag fürge, amit 11 másodperc alatti mért 0-100-zal bizonyít. A hidegen kissé kemény járása hamar kisimul, jól húz és kellemes használhatóságot eredményez a nyomatékleadás jellege, ráadásul fogyasztás terén is jól teljesít, hiszen vígan elvolt a teszt alatt 5,8 literrel, miközben az intelligens összkerékhajtás is dolgozott.
Országúton 4 liter alá is bekúszhat az étvágy, miközben autópályán is vígan 6 liter alatt maradhatunk. 130 km/h-nál egyébként épp 2200-at forog az 1,6-os dízelmotor. A fogyasztásra összességében nem lehet panasz: normakörünket 5,1 literrel teljesítette a japán versenyző.
Ez a maximum, de ma már nem elég - galériaA Hyundai esetében 136 lovas, kétliteres dízelmotorral és ugyancsak összkerékhajtással van dolgunk, amely kombinációt 200 ezer forintos felárért megtoldhatjuk 184 lóerőre. A viszonylag nyers, kemény járású dízelmotorhoz nem túl hatékony, ellenben kényelmesen dolgozó automataváltó járt a tesztautó esetében. Az összehasonlítás apropóját viszont a kézi váltós verziók képezik, hiszen a Suzuki esetében nem elérhető automata szerkezet. Noha az ix35 tesztautó automatával érkezett szerkesztőségünkhöz, korábban már vallatóra fogtuk a kézi váltós verziót is. A kézi váltóval 130-nál 2800-at forgó erőforrás torkosabb volt, ám az akkori teszt óta a gyáriak valamennyit csiszoltak a fogyasztásán.
Automatával az ix35 tesztünk alatt 6,9 litert gurított le, míg a normakört 6,5 literrel zárta – ez a gyári adatoknál 3 decivel jobb eredmény. Kézi váltóval ugyanez a művelet a gyáriak szerint 1,3 literrel szerényebben alakul. Ekkora valós differenciát mi nem tapasztaltunk, de néhány decivel kevesebbet azért számolhatunk manuális gangolás esetén. A Hyundai egyértelműen nyomatékosabb, a karakterisztika ezúttal is kellemes, de a fürgeségnek és a fogyasztásnak a tömeg szab határt, hiszen a koreai versenyző épp túllépi az 1,6 tonnát, miközben a Suzuki nála mázsákkal könnyebb.
Futómű, menetkényelem
Mindkét versenyző magas, épp ezért a tisztességes kanyarvétel érdekében feszesebb futóművel vértezték fel őket. Érdekes, hogy a Hyundai feszesebb, a legtöbb úthibát érezzük vele, egyszerűen indokolatlanul kemény, igaz cserébe kanyarokban is magabiztosan, viszonylag kevés oldaldőléssel mozog. Viszont, ha rugózni kell, akkor azt magabiztosabban teszi. Az SX4 az igénytelenebb, csatolt hosszlengőkaros hátsó futómű miatt esetlenebbül mozog, nem hibátlan útfelületen érezhetően elugrál a hátsó fertály. Egyik modell hangolásával sem voltunk kibékülve, viszont a plusz biztonsági faktor - ha csak kevéssel is - végül az ix35 felé billenti a mérleg nyelvét.
A nagyobb hasmagasság miatt a Hyundai terepre is alkalmasabb, noha egyértelműen csak földútra vagy kisebb akadályok leküzdésére termettek tesztalanyaink. Az összkerékhajtás ugyan mindkét modellben szerepelt, valljuk be, az esetek túlnyomó részében nem lesz szükségünk a súlyként is cipelt szerkezetre.
Korábban panaszkodtunk a Hyundai túlságosan plasztikus kormányzására, ám úgy tűnik, a frissítéssel mindezt jó részt megoldották a koreai szakemberek, hiszen pontosabb, közvetlenebb szerkezettel szembesültünk a teszt során, ráadásul felár ellenében immáron három fokozatban állítható is a rásegítés karakterisztikája. Tökéltesnek egyik modell volánját sem neveznénk (még kategórián belül sem), de viszonylag pontosan, magabiztosan közlekedhetünk velük - ezért nem érdemes összeakasztani a bajszunkat.
Verdikt
Összességében elmondhatjuk, hogy a Suzuki a legtöbb pontban egyértelmű vereséget szenvedett a Hyundai büszkeségével szemben, egyedül a fogyasztás tekintetében tudott szépítő találatot elérni az SX4 S-Cross. A nagyobb helykínálat és kényelem, komolyabb miliő, a kényelmes, mégis magabiztosabb futómű és a komolyabb technikai arzenál mind-mind az ix35 mellé kanyarint piros pontot, noha az áraknál az SX igyekszik kárpótolni. Látszólag.
Noha a Suzuki már 5,6 millióért is nyújt SX4 S-Crosst dízelmotorral és elsőkerékhajtással, szemben a szemben a Hyundai ix35 6,7 milliós induló árcédulájával, a koreaiak kapásból 200.000 forintos meghirdetett kedvezménnyel enyhítik a differenciát, ráadásul az ix35 felszereltsége bőségesebb is.
Amennyiben a normaszinteket tekintjük, a Suzuki 7,7 millió forinttal zárja a kört, míg az ix35 8,3 millióval, mínusz a 200.000-es kedvezménnyel áll szorítóba. Az árelőny egyértelműen a Suzuki mellett szól, de a Hyundai ebben az esetben is bőségesebb extralistával és komolyabb képességeivel egyenlít, s akkor a Hyundai jobb értéktartásáról, valamint az 5 éves, korlátozások nélküli garanciáról még nem is szóltunk. Ennek tetéjbe a Hyundai jelen pillanatban 600.000 forint értékű ajándékként automataváltót is ad, valamint plusz 200.000 forintért 184 virgonc lóerőt bocsát rendelkezésünkre. A Hyundai győzelme tehát egyértelmű, praktikusabb és használhatóbb családi mindenes, ráadásul amennyiben hosszabb távon gondolkodunk, a már felsorolt garanciális és értéktartásbeli előnyök is a koreai mellé sorakoznak.