A Color Edition utastere vidám: akadnak alupedálok, sárga varrások/díszek és zongoralakk is

A pótkerékről nem kéne lemondani - a tér átlagosUtóbbin nincs mit csodálkozni, ugyanis a Corsának például pontosan akkora tengelytávja van, mint egy előző generációs Skoda Octaviának. Ennek eredményeképp négy felnőtt még hosszabb utazásokat is simán bevállalhat a négy méter hosszú modell bendőjében - a szűk keresztmetszetet egyedül az alaphelyzetben 285 literes csomagtartó képezheti, amely a Color Edition kivitel esetében sajnos csak osztatlanul előredönthető hátsó üléstámlákon keresztül bővíthető. Ha +5 ezer forintért nem kérünk pótkereket, okoskodhatunk még valamelyest az így keletkezett extra hellyel, de nem biztos, hogy érdemes lemondani a „mankóról”.     

A motorháztető „tartalmáról” eddig nem szóltam. Talán emlékeznek arra, hogy a menetpróbán kedvező ár/érték aránya miatt a Az 1,4-es nem rossz, a váltó-áttételezés annál inkább100 lóerős, mindenféle hókuszpókuszt nélkülöző 1,4 literes benzinmotor illetve a hozzá kapcsolt ötgangos kézi váltó párosával ajánlottam a típust, így érthető, hogy örültem az ezzel a szívvel megáldott tesztautónak. A pörgős, nyugodt járású, fent kinyíló benzinestől csodákat ne várjunk, ám a mindennapi közlekedéshez tökéletesen helytáll, és a tapasztalatok függvényében továbbra is tartom, hogy aki nem autózik veszettül sokat, más motorban ne is gondolkodjon. A dízelek drágák (amelyek közül a 95 lovas EcoFlex zavaróan kerregős), az egyliteres benzinégető alig mozdítja meg a nagyra nőtt „vasat”, a szintén vérszegény, 85 lóerős 1,2-es pedig mindössze 74 ezer forinttal olcsóbb az 1,4-esnél, így tényleg érdemes utóbbit kérni.

A pörgősséget kedvelők könnyen megszerethetik a száz lovas négyhengerest, de nyomatékos viselkedésre hiába számítunk. Nyug130-nál 4000-et forog a motor: ez városi áttételezésodt haladás esetén a nagyon rövidre áttételezett váltónak köszönhetően már 2000 körül felkapcsolhatunk (az 5. például úgy 30 km/h-tól használható), de az erő igazából csak 4500 után érkezik meg, így dinamikus haladáshoz, vagy előzésekkor kíméletlenül forgatni kell az erőforrást, amelynek teljesítménye műszerünk szerint is 6000 fölött teljesedik ki, így alkalomadtán lelkiismeret-furdalás nélkül pörgethetjük akár 6500-ig. Ilyenkor, ha nem is kiemelkedő, de elegendő dinamikával számolhatunk, és lefogadnám, hogy ha a kis sárgaság több kilométert tett volna a háta mögé, illetve nem keserítették volna meg a motor dolgát a nagy kerekek, gyorsulási mérésünkön is teljesítette volna a gyári értékeket. 

Vagány a kipufogó; az 1,4-es a legjobb választásAmeddig ki nem érünk az autópályára, a fogyasztás barátian alakul. Országúti etapokon, a szabályokat betartva 5,5 liter/100 km-es étvággyal lehet számolni és okosan közlekedve városban is elketyegünk 7 körül, de autópálya-tempónál a nagyon rövid áttételezés miatt a 8 litert nyaldossa a Corsa, vagyis ilyenkor nem takarékosabb, mint mondjuk egy 306 lóerős (igaz, négyszer ennyit kóstáló) BMW 535i. Az igazsághoz tehát hozzátartozik, hogy hiába bizonyult kellemes társnak az 1,4 literes egység, már nagyon elkelne egy motorpaletta-frissítés a z egyébként szinte minden más téren kiemelkedően teljesítő Corsához. Mondjuk egy turbós 1,2 liter körüli benzines hatfokozatú váltóval párosítva – de jó is lenne, de mindent sajnos nem lehet.

A Corsa az anyagiak terén jól áll. A vidám, és felszereltség tekintetében is korrekt Color Edition kivitelben az 1,4-es motorral (három- és ötajtós kivitelben egyaránt) kevesebb, mint 3,5 milliótól indul, néhány százezer forintnyi ráfordítással pedig – ahogy fentebb is látható – makulátlanul fel lehet szerelni az autót. A négymillió körüli végösszeg már önmagában is megállná a helyét, ám most 420 ezres kedvezménnyel kedveskedik az importőr (ez még lejön a táblázatban látható árakból), ezzel együtt pedig kijelenthetem, hogy a Corsa ár/érték arányban a kategória ásza – főleg a 100 lóerős benzinessel bátran ajánlhatom mindazoknak, akik nem autópályás száguldozásra vásárolnának kiskategóriás, ám tágas és korrekt, felnőttes négykerekűt.