A profit nagy úr. A Subarut is belekényszerítette a mézesbödönként csábító, igen népszerű és ügyesen sáfárkodva sok pénzzel kecsegtető „többcélú kisterepjárók” piaci szegmensébe. Ám ebbe a mézescsuporba könnyen bele lehet ragadni, hisz tele van merőben ellentmondó és szinte összeegyeztethetetlen vásárlói elvárásokkal, amit csak a legjobban komponált járművek tudnak nagyobb eséllyel kielégíteni. De nézzük, hogyan teljesít a vásárlói döntésfolyamatot imitáló akadálypályán a japánok modellje!
Imprezás jelleg, terepes hangulatban - galériaAz autó átvétele előtt, a gyári fotókat vizslatva nekem optikailag nagyon orrnehéznek tűnt a XV, aztán élőben már nem láttam olyan kirívónak az arányokat. Persze ahogy manapság az autók többségének, a XV-nek is jóval nagyobb az első kerekek előtti túlnyúlása, mint a hátsó traktusé és szintén a mai divat szerint az arányosan nagyobb motorháztetővel, felhúzott első lámpákkal, no meg a hangsúlyos hűtőráccsal elölről jóval nagyobb autó benyomását kelti. Erre csak ráerősít a hátrafelé emelkedő övvonal és az emelt karosszéria, melynek alsó élén és a kerékjárati íveken golflabdához hasonló textúrájú, fekete műanyag szélesítés fut végig. A hátsó rész, főleg oldalról nézve kissé furcsa lett, leginkább a hátsó kerékjárati ívre applikált pótlólagos fekete körgyűrű és a lökhárító drasztikus élben végződő hatalmas, egybefüggő oldalsó síkján lehetett volna még mit finomítani a vezető formatervezőnek, vagyis az első generációs Subaru Forester megjelenéséért is felelős Masahiro Kobayashi Úrnak. Bár állítólag ezekkel vonalakkal javult az XV légellenállása – a mérnöki funkcionalitás márpedig jó érv lehet.
Az orra sokkal harmonikusabb a faránál.
Sok a hatásvadász részlet - galériaÉrdekes módon annak ellenére, hogy a XV is magán viseli a ma divatos optikai elemeket, a felesleges élektől és letörésektől összességében nem lett túl modern és egyedi a karosszéria rajzolata. Persze ezekkel a trendi, - ráadásul az alapfelszereltséggel járó - könnyűfém felnikkel és a tesztmodell hatásvadász gyöngyház fényezésével sokaknak lehet joggal tetszetős a Subaru XV – főleg azoknak, akik a letisztultabb, légies fazon helyett inkább a robusztusabb formákat kedvelik.
A tartósság jegyében? - az összeszerelés átlagosAlapvetően a belsőtér formavilágára is a külső tulajdonságjegyei a jellemzők, vagyis az izgalom némileg itt is távol marad. Ráadásul, míg kívülről az anyagok minőségére nem lehet panaszuk, az utastérben a műanyagok nagyon kopogósak, egyedül a műszerfal tetején és az ajtók felső peremén vannak puhább elemek. De ezért nehéz ebben a C-szegmensben jót alkotni, hisz erre egyből és joggal mondhatja a gyártó, hogy azért használtak olyan rideg, sivár műanyagokat, mert azok jobban bírják a kalandtúrákat – csak kérdés hogy hányan és hányszor viszik ki az autót valamirevaló terepre, a tartóssága pedig csak jó pár év múlva nyerhet visszaigazolást.
Belül egyszerű, távolságtartó, unalmas...
...pedig lehetne ilyen is - galériaDe ne ragadjunk le az anyagminőségen, hisz nem az, hanem jóval inkább a sok maradi apróság aknázza alá igazán a belső hangulatot. Ósdi a szellőzőrostélyok kialakítása, kevés a belső tároló rekesz, és ami van, az sem finoman bélelt. Igazából használhatatlan az első kartámasz, macerás összeállítani a hátsó, középső övet, de nincs benne például komfortindex vagy utasoldali automata ablaknyitás sem, 
Ez alapján youngtimernek is gondolhatnánk.nem beszélve a konzerves dobozhoz hasonlóan hajtogatott tanksapka fedélről, vagy a 90-es éveket idéző slusszkulcsról - ugyanakkor a színes kijelzős fedélzeti számítógép halom felesleges dolgot képes mutatni. Tudom apróságok ezek, de ne feledjük, hogy egy alapáron is majd 6,5 milliós autóról beszélünk, amit minden irányból komoly konkurencia ostromol. És ha alapból olyan extrákkal látták el a XV-t, mint a motort 0,35 másodperc alatt működésbe hozó, akár kormánymozgatásra is indítható, jól működő start-stop rendszer, 
Mindenről beszámol a szép fedélzeti számítógép.a felezős állandó összkerékhajtás, a hegymeneti elindulást segítő, vagy a 7 légzsák, akkor a kisebb dolgokat is érdemes lett volna jobban kimunkálni. Az autó egyébként közepes eredményt ért el az Euro NCAP tesztjei között a kisebb terepjárók szegmensében – frontális ütközésnél főleg a lábak vannak veszélyben, viszont az oldalsó ütközésnél minden testrészt jól véd az XV, és egyedül póznával való oldalsó becsapódás esetén kapott gyenge minősítést a mellkas védelmére.
A dorgálást letudva térjünk rá az ülésekre, amik egész kényelmesek, és az ülőlapok sincsenek magasan, amely szorosabbra fonja a vezető és a gép kapcsolatát. A vezetői pozíció is jó, a tükörből nagy területet látunk hátrafelé, és előre sem zavaró a holttér, viszont a tolatáshoz jól jön az extraként rendelhető tolatókamera.
Hátul még Csizsek kolléga is valósággal lubickol a térben.
A csomagtartó már nem olyan óriás.Meglepően tágas hátul is a lábtér, sőt a fejtér is elegendő – a kategória átlagához képest nagyobb tér jut az utasoknak. Ehhez jön a 380 literes csomagtartó, amely akár 1270 literesre is bővíthető a hátsó ülések lehajtásával. Persze, ha a bővítés gondolatmenetét továbbvitték volna a japánok, akkor igazán felkerülhetett volna a tető éleire a tetősín, és ha nagyon kukacoskodni szeretnénk, akkor képezhetne teljesen sík rakteret is a 60/40 arányban osztottan dönthető hátsó üléssor a csomagtér aljával. Érdekes apróság, hogy míg hazánkban és az angoloknál is defektjavító készlettel árulják az XV-t, addig Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon hurkakereket kap a vásárló – ott ezek szerint komolyabban gondolják a terepezést.
Mi történik, ha elindulunk? A következő oldalon kiderül!