Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Az Audi nyolcasa újabb, jobb - ez az evolúcióAz Audi a jól ismert, ZF-féle nyolcfokozatú egységgel áll rajthoz, amely ezúttal is kifogástalanul szolgálta beállítástól függően a takarékosságot (a széria start-stop rendszer révén is), a kényelmet, avagy a sportosságot. Az automaták mindkét modell esetében összkerékhajtáshoz továbbították az óriási nyomatékot, amely az Audi esetében széria, míg a Mercedesnél feláras extra. A mindkét modellben ügyesen működő rendszert már előző tesztünkben is kimondottan ajánlottuk a CLS-hez, annak hátsó tengelye ugyanis még a 285 mm széles hátsó kerekek ellenére is hajlamos volt rendszeresen elveszteni a tapadást, ami viszont egy nagy luxuskupé esetében nem feltétlenül illik képbe. Ezúttal ilyen probléma nem volt, ám a 4Matic felirattal az igazi - galériaMercedes megőrizte a far enyhe belendítésének szeretetét, amely kellemes karakter a semleges vagy alulkormányzott Audival hasonlítva. Körülbelül félliteres többletfogyasztás ide vagy oda, így is ajánljuk a kb. 800 ezer forintos 4Matic összkerékhajtást.

Már csak azért is, mert gyorsulásmérésünkön meglepő módon végül jobb eredményt ért el az összkerekes CLS, mint hagyományos társa: 6,1 másodperces eredménye alapján éppen egy tizeddel volt sebesebb, és érdekes módon nagyobb tempónál sem fogyott ki a lendület a 4Matic-os verzióból: ez bizony az előnye, ha a Haldexes rendszer le tudja kapcsolni az első tengely hajtását. Persze az Audi Quattro összkerékhajtásának állandósága ekkora erőnek sem jelentett akadályt: a 313 lóerő hámba feszülésével 5,5 másodpercre mért 0-100-as sprintet kapunk. A 6 tizedmásodperces előnyt pedig 120 km/h-nál már 9-re fokozza az Audi, amely negyed mérföldön is éppen egy fokkal gyorsabbnak mondható a Mercedes-Benz-nél.

Papírforma: ha gyorsulni kell, a kétturbós A7 kerül előre.

Az egyik csendes, a másik sportos - ízlés kérdésePersze a hang és a gyorsaság nem minden – vonulni a CLS ügyesebben tud, ráadásul a Jaguar XJ mellett benne dolgozik a piac legkulturáltabb, legfinomabb dízelmotorja. Az öngyulladós jelleget tényleg csak kimondottan erre figyelve tudjuk megállapítani, ellentétben az Audival, amelynek sportos kipufogója 1500-as fordulatról gyorsítva (a hosszú áttételeknek köszönhetően akár még autópálya-tempónál is) bizony nem mindig kívánatos búgásról gondoskodik. Hogy ennek ellenére valamivel csendesebb értékeket mértünk az Audival, az a kisebb abroncsoknak és valószínűleg a dupla falú üvegezésnek köszönhető. Kulturáltságban egyébként a Mercedes-Benz nyer.

Kifinomultsága meggyőző.

Szolidabb kerék, kevesebb sportfutómű.A futóművet szándékosan a végére hagytam. A CLS-ben ugyanis az antracit színű kerekekkel együtt sportfutómű is volt, amely kissé megtörte a luxushangulatú modell kiegyensúlyozottságát – a megoldás pusztán annyi, hogy érdemes kihagyni a sportcsomagot az opciós listán. A keresztbordákon kissé nagyokat huppanó autó viselkedése cserébe meghökkentően dinamikus volt, éppen olyan szinten, mint az Audié, az opcionális légrugózás dinamikus állásában. Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagy tömeg okán inkább elnyújtott fordulókban és azért viszonylagosan nevezhető nagynak a kanyarsebesség. A szerpentinezés azért nem esik nehezére egyik modellnek sem, de sportautóként nem szabad gondolni rájuk. Ha a mérleg serpenyőjébe beletesszük az előző csillagos tesztautóban dolgozó légrugózást is, akkor futóműben az állás döntetlen.

A kényelemmel és a stabilitással sincs gond - versenyautók viszont nem lesznek.

És hogy ki viszi el a fejezetet? Nos, ez ízlés kérdése. Objektíven a valamivel jobb váltó és az erősebb, ám mégis takarékosabb (erről a következő fejezetben) motor meggyőzőbb képet nyújt Ingolstadtnál, ám ha a kulturáltság valakinek éppen a fontossági lista élén helyezkedik el, inkább kacsintgasson a CLS felé. Hogy a kettősség nem lehetetlen, arra éppen szerkesztőségünk a példa: az egyéni szubjektív véleményt becsempészve tökéletesen fele-fele arányban helyezkedtünk a jobb vagy a bal sarok mellé.

Költségek

Hatékonyságban elöl jár.A költségek fejezet legkisebb falatja talán éppen az üzemanyag-fogyasztás, így – amolyan előételként – kezdjük ezzel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tesztút rövidebb jellege okán az A7-tel csak normakörünk egy rövidített változatát tudtuk szimulálni. Ám ebből is látszott, hogy a gyári adatok által sugallt 8 decis étvágy-különbség megvan az autók között – méghozzá az erősebb hajtáslánc javára. Azért a Mercedes-Benz normában 7,2, a teszt során pedig 8 literre adódó étvágya sem bántó, főleg, ha el tudunk vonatkoztatni a konstans kb. 1 litert lefelé csaló fedélzeti számítógéptől.

A garancia ideéig a kötelező karbantartás is ingyenes.A fogyasztás-teljesítmény fordított arányosságánál még meglepőbb lehet, hogy ezúttal a nagyobb és erősebb autó ráadásként olcsóbb is. Az Audi 850 ezer forinttal alacsonyabb alapára (19 millió forint) már önmagában kellemes előny, amely különbség az opciós tételek pipálgatásával körülbelül 5 százalékosra hízik. Ez, ha nem is egyértelmű versenyelőny, azért nem elhanyagolható tényező. Eme differenciát a Mercedes-Benz a négyéves, 120 ezer kilométeres garancia-periódusra vonatkozó ingyenes karbantartással csökkenti, amely tekintve az Audi meglehetősen magas szervizelési tételeit, bizony a költséghátrány nagy részét le is dolgozza. Azért a karikások sem maradnak aduász nélkül: esetükben a 4 év vagy 200 ezer kilométerig szóló garancia jelenthet előnyt a sokat autózók számára. Így végül itt is egy picit az A7 felé dől a mérleg nyelve.

Érzelmi kérdés is: így igazán nehéz a választás.Közvetlen konkurenseket nem könnyű találni az elegáns, négyajtós, összkerekes, dízel kupéknak, ugyanis a BMW még csak hátsókerékhajtásos verzióban kínálja a 6-os Gran Coupét, ráadásul a teszt szereplőinél jóval magasabb áron: a később érkező összkerékhajtással, normaszinten már 4 millió forint fölé nyúlik a különbség, igaz, ezért a BMW is 313 lóerőt ad. A Porsche Panamera még költségesebb: 250 dízel lóerővel és hátsókerékhajtással normaára már eléri a 29 milliót, 'négy láb’ egyelőre nincs hozzá. Ha esetleg valaki spórolni vágyna, ám nem akar a szépség és a kényelem terén kompromisszumot kötni, a Volkswagen CC-vel járhat nagyon jól: még a 300 lóerős, 3,6 literes, benzines V6-ossal, összkerékhajtással és DSG váltóval is megáll a normaár 14,6 millióban, a megspórolt összegből pedig üzemanyagra is bőven marad.

(Az Audi A7 tesztelési lehetőségét a Porsche Inter Auto Hungaria képviseletének, a Porsche M5 kereskedésnek köszönhetjük.)

Néhány szóban

Míg vonzó kiállásával és sármjával a közönség kedvence díjat megnyerheti a Mercedes-Benz CLS, objektív szempontok szerint valójában csak kifinomult hajtásláncával és élvezetesebb vezethetőségével tud egyet az Audi A7 orra alá pörkölni. Utóbbi jobb helykínálatával, plusz elektronikai szolgáltatásaival, erősebb, mégis takarékosabb motorjával, finomabb váltójával és mérsékeltebb árával, ha csak kategóriánként egy-egy hajszállal is, de végül megnyeri a küzdelmet. Ennek ellenére itt már olyan magaslatokban járunk, hogy önmagában szemlélt kiválóságuk okán mindkét autó bátran ajánlható – így a választásnál nyugodtan merjenek egyéni ízlésükre hagyatkozni. Ugyanis ha a megjelenés másodlagos szempont lenne, egyébként is a felső-középkategóriás szedánok felé húzna az eszük.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek