Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Bár készítettünk már terjedelmesebb összehasonlító tesztet is, egy kezem és egy agyam éppen csak, hogy elég volt legújabb kisautó-tesztünkhöz. A kategóriában pezseg az élet, új generációs modellek hada szállt ringbe egymással: a Hyundai i20, a Mazda2, az Opel Corsa és a Škoda Fabia legújabb kiadását 84-től 115 lóerőig terjedő benzinmotorokkal küldtük a ringbe. Az ínyenc csomaghoz kedvező alternatívaként, mindezt megfűszerezve érkezett a hazai készítésű Suzuki Swift. Nagy a teljesítménybeli differencia? Hamarosan meglátják, hogy koránt sem a teljesítmény adja a legnagyobb különbséget az egyes modellek között.

Misztikus fejlődések - galériaA kiskategóriában pezseg az élet. A fejlődés tesztünk mind a négy új képviselőjén tetten érhető, ami különösen nagy szó egy olyan szegmensben, ahol a költséghatékonyság fogja a fejlesztők kezét. Generációról generációra növekednek az autók, ennek megfelelően tesztalanyaink tulajdonképpen átvették méretben a kompaktok helyét. Összehasonlító tesztünk legtágasabb szereplői helykínálatban bizony könnyen felveszik a versenyt az alsó-középkategória egy évtizedes versenyzőivel. De ez csak a kezdet: akad olyan, ami igényesebb náluk, sőt, olyan benzines hajtásláncot is találunk közöttük, ami kevesebbet fogyaszt, mint némelyik dízel.

Meglátják: most néhány dízeles hajtásláncra is rá fog pirítani

A hét végére teljes lesz a képA fentiek is jól mutatják, hogy egyetlen szegmensen belül mekkora lehet a szórás és egyben milyen előrelépés történt. Ezt pedig 4+1 modellen átvezetve egyetlen cikkben nem lehet úgy bemutatni, hogy a választáshoz is segítséget nyújtsunk. Így két részben közöljük összehasonlítónkat – a belső terekkel kezdünk (higgyék el, érdekességeknek itt sem leszünk híján), majd pénteken már szót ejtünk a vezetésről, illetve a költségekről is. Nagyon addig sem titkolózunk: a várakozás felfokozott kíváncsiságát addig is teljes körű táblázatunk segítségével csillapíthatják – lesznek benne érdekes adatok.

Még egy apróság a nagy küzdelem előtt: tesztünk valójában hét típus összehasonlítója, miközben ugyanis az egyes versenyzők megérkeztek szerkesztőségünkhöz, másoknak más verziója is képviseltette magát. Így az itt szereplő háromajtós Corsa mellett alaposan kivesézhettük az ötajtós kiadást is, a Fabiába pedig kombiként is beülhettünk a 90 lóerős hajtáslánccal - a következő két hétben róluk is születik külön teszt.

Itt épp háromajtós, de láttuk már öttel is

Különböző irányok mentén - galériaHa sikerült volna összelegózni a közös fotózást tesztjeink alanyaival, meglehetősen színes képet kaptunk volna, és itt nem csak arra gondolok, hogy az összesen hét résztvevőből hatnak gyökeresen eltérő színe lenne. Amennyire különbözni lehet, annyira meg is teszik azt kisautóink. A Mazda2 kisebb méreteivel, de sportosra faragott, ék alakú ábrázatával hódít. Az új Fabia megőrizte elődje karakteres sziluettjét, amelyet élesebb vonalakkal és itt-ott fekete betétekkel dob fel. Kialakításában talán a Swift áll hozzá legközelebb. Az i20 sokat komolyodott – a magasra húzott vállak, a tejüveggel megvalósított nappali menetfények és a C-oszlop fekete színű betétje mind azt hangsúlyozza, hogy komolyan kell venni a típust. Ezzel szemben a Corsa inkább fiatalos, üde akart lenni.

Nagyobb szabadság: feláras sportos kiegészítők sora az Opelnél

A formákról ítélkezzen mindenki maga: a megjelenés erősen ízlés kérdése. Fontos azonban arra felhívni a figyelmet, hogy a személyre szabhatóságnak egyre több gyártó igyekszik kedvezni. Végre! Színek belül isA hagyományos vonalat nem csak érdekes színekkel törhetjük meg, de például a Corsa esetében a tesztautón látható sportcsomaggal is. A Fabiánál kétszínű fényezésre (pl. fekete tetőre) voksolhatunk, a Hyundai esetében pedig a belső tér színeit (kárpitozás és műszerfali betétek) variálhatjuk négyféleképpen. A saját ízlés kiszolgálásában leginkább a Mazdánál és főleg a Suzukinál van megkötve a kezünk: a csomagos felszereltségi politika, valamint a külön választható opciók hiánya néhol kompromisszumot kíván. Vagy kifizetjük a drágább, jobban felszerelt, szebb kivitel felárát olyan extrák költségeivel együtt, amelyek nélkül meg tudtunk volna lenni, vagy beérjük a szerényebb kiadással.

Új, de nem mindenbenTesztalanyaink estében különböző mértékben használhatjuk az „új” jelzőt. A Suzukinál például semennyire se: a 2010-es modell két éve minimálisan frissült, mégis meglátják majd, a bevezetésnél az árak miatt kissé felsült típusra továbbra is érdemes odafigyelni. A Škoda versenyzője a jelenlegi VW Polo alapjait használja, míg az Opel szépen átszabott ruhája alatt az előző generáció platformja figyel – igaz, ahol tudtak, ott a tervezők mindenhez hozzányúltak. A Hyundai és a Mazda2 bizonyul teljesen új fejlesztésnek – utóbbi a gyártó sikeres Skyactiv filozófiája mentén készült, aminek a hatékonyság terén meg is van az eredménye.

Kívül és belül sem látszik, de ő a leghosszabb

A méretek viszont minden esetben csalókák. A Mazda2 a maga 4,06 méteres hosszával hiába foglalja a legtöbb helyet a parkolóban, valójában belül ő a legkisebb – mindezt a kategória egyik legnagyobb tengelytávja dacára. Érthetetlen, hogy a hely hova tűnik belül, de tény, hogy a teszt legkisebb autójának érződik a típus. Minőségi, de kissé szűkösNem véletlenül, hiszen az is. A kényelmes első ülésekben helyet foglalva például a kissé szélesebb sofőrnek azonnal feltűnik, hogy milyen közel van az ajtó. A Swift kivételével 3-4 centivel szélesebb konkurensekből átülve ezt bizony szokni kell. Hátul a fej- és lábtér egyaránt véges 1,8 méteres magasságnál, amelyet remekül bizonyít Vajda kolléga esete. A panaszt ritkán hallató munkatársunkat 1,9 méteres magassága dacára (illetve pontosan azért) rengeteg autóban ültettük már hátra – a 2-esben viszont már végképp nem bírta megjegyzés nélkül. „A kritikus felhasználhatósági méreten alul van,” mondta – mi pedig a többiek viszonylatában igazat adunk neki.

A többi versenyzőben ugyanis kivétel nélkül el tud férni négy 1,9 méter magas férfi – igaz, egy gombostűt ilyenkor már nem feltétlenül lehet leejteni az autókban. Viszont ez nagyon jó ómen, hiszen egyben azt is jelenti, hogy az ideális esetben költséghatékony kisautók elsődleges, családi választásra is megfelelhetnek.

Jánosunk beférne négyszeres szorzóval is - de hely nem maradna sehol

Ezt bizonyította az i20, a Swift és a Fabia is, amelyek a kategória átlagát adva, minimális különbségek alapján sorba (nagyobbtól a kisebbig) állítva szolgáltatnak elég helyet. Sokan odafigyelnek a hátsó ülések formájáraDe az sem mindegy, hogy milyet: külön dicséret illeti a Hyundai és a Skoda portékáját, amelyeknél a tervezők az üléspadok kialakításának is szenteltek figyelmet. A jól döntött hátlap és a lábakat megtámasztó ülőlap hosszú távon jóval kényelmesebb ücsörgést szavatol – a Swift viszont a nem eléggé kihúzható hátsó fejtámláival a magasabbak körében ellenszenvet vált ki. Sajnos a Hyundai és a Suzuki sem bánik túl jól az anyósülésen tartózkodóval: a középkonzol úgy szélesedik ki a bal oldalon, hogy a legtöbb esetben nyomja az itt terpeszkedő személyek lábát, kellemetlenebb pozíció felvételét sürgetve.

A Corsa továbbvitte elődje jó renoméját: elöl-hátul kényelmes üléseket tud felmutatni, jó helykínálat mellett. Piros pont, hogy a hátsó üléspad támlája több fokozatban dönthető, a fejtér pedig még panorámatetővel is elegendő. Háromajtósként a beszállásnál természetesen kell kompromisszumot kötni, viszont ha sikerült helyet foglalni hátul, itt is viszonylag nagy térnek örvendezhetünk.

A tágasabb, jobb van felül

A Swift csak jelképes csomagtartót adDe mennyit áldozunk fel mindezért hátul? Néhány litert csakugyan: az Opel kisautója a maga 280 literes csomagtartójával csak átlagos tud lenni. Mögötte a Mazda szerepel alapból ugyanakkora üreggel, ám esetében le kell mondanunk a kétszintes csomagtérpadlóról és a hátsó ülések ledöntésével 140 literrel kisebb teret kapunk. Nála is nagyobb kompromisszumot követel a Swift: mindössze 211 literes csomagtartója a modell egyetlen igazán komoly érvágása – ennél még miniautók és sportautók is bőven jobbak tudnak lenni.

Nem csak hátul, belül is praktikus a FabiaHogy mit lehet a témából kihozni, azt a Hyundai és a Škoda szemlélteti. A cseh modell a legnagyobb, ráadásul szimbolikus felárért nagyon jó kiegészítőket kaphatunk a sok hasznos kisebb tárolóhelye mellé. A koreairól ugyanez elmondható, de elsőségének a műsorszámban a kisebb bővíthetőség vet gátat. A Fabiát ráadásul fokozhatjuk is: mindössze 186 ezer forint a kombi karosszéria felára, amely 26 centivel megtoldja az alap hosszúságot, és jó 200 literrel a rendelkezésre álló hely mennyiségét.

Nem nagy, de mégis legnagyobb tud lenni

Kissé túl egyszerű műszerfal, kemény anyagokkalÖsszességében a Skoda a legnagyobb, a Mazda a legkisebb – érzésre közöttük kategóriányi differencia húzódik. Milyen érdekes, hogy a beltér minőségében éppen fordított helyezés alakult ki. A Fabiát nevezhetnénk letisztultnak is, de tény, hogy még jó felszereltség esetén is kissé sivárnak hat a műszerfal, a kispolgári hatást pedig az egyszerű, mindenhol kemény műanyagok fokozzák. Bár modern és korszerű tud lenni tudásában, de beülve ránézésre nem is érezzük a fejlődést.

Telis-tele finom részletekkelNem így a Mazda. Ahol kemény anyag van, az is szép textúrájú, a kiválóan összeszerelt beltérben pedig tökéletesen adagolva találunk fémes díszítéseket, vagy éppen tesztautónk esetében a Hazumi változat vörösre fényezett kiegészítőit. A fehér, puha szivaccsal alábélelt bőrborítás a műszerfalon telitalálat – kár, hogy nem kérhető minden verzióhoz. A minőségérzet a Mazda2 minden porcikájából sugárzik, kezdve az érintőfunkcióval is bíró központi rendszer forgókapcsolójától a puha bőrkormányon át a szép váltókarig, és annak környezetéig.

Az ördög a részletekben bújik: BMW-s ihletésűek a lebegő hatású gombok

A japán modell már-már prémiumos összhatásától alig marad el a Corsa és az i20 is. A korábbi generációból beülve az Opelbe úgy érezzük, mintha a jövőbe, és ott is egy jóval drágább modellbe katapultáltunk volna. Gyors, de nagyon lent van a Corsa kijelzőjeA műszerfal felső részén puha anyagok fogadnak, jó az összeszerelés és ízlésesek a részletek. Az új fejlesztésű, mobilról navigáló központi rendszer kijelzője kerülhetett volna feljebb, cserébe viszont sok idő nem megy el a működtetésével: a reakciói kimondottan gyorsak. A hangerőt viszont továbbra is szívesebben állítanánk forgókapcsolóval, illetve nem értjük, hogy miért kell mindig a teljes képernyőt befeketítetni, amikor a hangerőn változtatunk. Az IntelliLink névre hallgató egység ára viszonylag kedvező (117.500 forint), és ellentétben a Fabiával vagy az i20-szal, ő tud magyarul.

Tulajdonságait tekintve a Mazda navigációja is meggyőző. A kapcsolókkal és érintéssel egyaránt vezérelhető rendszer menüje kissé lassú, működésébe viszont nem lehet belekötni, közepes felszereltségi szinttől pedig szériában jár. Az elhelyezése különösen jó, szem előtt van, így több időnk marad benézni például a kissé túlzottan vaskos A-oszlopok mögé vezetés közben.

Ha akarjuk, tapogatjuk, de vezérelhetjük forgótárcsával is

Mára már illene magyarul tudniAhogy a Swiftben, úgy a Fabiában is példás rendezettség uralkodik, igaz, utóbbinál örültünk volna, ha a kijelző és a műszercsoport fényerejét nem egy eldugott almenüben, hanem régi hagyomány szerint saját gombbal állíthattuk volna. Emellett az irányjelző működtetése volt kissé nehézkes: ha csak megpöccinteni szerettük volna, hogy hármat villanjon, sokszor nem akart szót fogadni, az általunk tesztelt mindkét típusban a végállás határáig el kellett húzni, hogy aktiváljuk az indexet.

Kezelhetőségben a Hyundai i20 ügyesen teljesít. A minőségi beltérben megmaradt az átlátható kialakítás, a gombok kellően nagyok, működésük pedig finom, prémiumos hangulatú. Egyedül az ülésfűtés gombjai kerültek kissé nehezen hozzáférhető helyre.

A leginkább kiegyensúlyozottan a Hyundai teljesít

Mindegyiknek megvan a maga erősségeHa összevont győztest szeretnénk ezek alapján hirdetni, már most bajban lennénk. Hogy miért? Mert például a Corsa a legtágasabb, legkényelmesebb. Rengeteg tárolórekeszével és jó térkihasználásával a Fabia a legpraktikusabb. Igényes kivitelezésével minőségben viszont a Mazda2 a legmeggyőzőbb. A Hyundai i20 minden téren kiegyensúlyozottan teljesít, az arany középúton járva. A Swift pedig mérsékelten le van maradva mögöttük, de költséghatékonysága okán (cikkünk következő részében kiderül, hogy 10-20 százalékkal kedvezőbb tud lenni) nem érdemes szemünk előtt téveszteni.

Érdekes kettősség: ha valamilyen téren nagyon kiemelkedik egy modell, más téren szerényebben teljesít

Nem szabad megfeledkezni rólaÍgy bizonyos tekintetben mindegyik típus győz, és mindegyik veszít is, a tekintetet pedig a felhasználás célja jelenti. Egyetlen megoldásként, családi autónak a Fabia (akár kombiként) és az i20 jön ki az élen, költséghatékony autózási megoldásként pedig a Swift. Ha egyszerűen csak kisautót szeretnénk, mondjuk városi célra vagy második járműnek, a Mazda2-nél keresve sem találunk igényesebb, hangulatosabb gépet (legfeljebb, ha a MINI irányába tendálunk), a Corsa pedig egyszerre tud stílusos és praktikus lenni.

A nagy meglepetések még váratnak magukra

Nagy különbségek, jelentős vízválasztók. Átlagolva mégis szoros végeredmények. Cikkünk következő részében ennél is ádázabb csatát láthatunk: összecsap a turbó- a szívómotorral, a végletekig nyúzzuk a futóműveket, és mérünk, mérünk, mérünk. Emellett pedig a legfontosabb: győztest is hirdetünk. Érdemes lesz velünk tartani.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek