Méltó megoldás a méltó hanghoz - galériaMég szerencse, hogy első ízben a vadonatúj Quattroportét vittük el egy hosszabb körre! A szigonyos márka négyajtósa ugyanis visszafogottan markáns hörgéssel adta tudtunkra, hogy az élvezetek között leginkább azért mégis a luxus a kenyere. A GranTurismo viszont nem fogta vissza magát: az indítózást követően kendőzetlenül adta tudtunkra a Ferrari-rokon 4,7 literes, szívó V8-as erőmű jelenlétét. A két lapos kipufogóból előcsalogatható földöntúli dallamok a 'Sport' feliratú gombocska megnyomásával mámoros kábítószerré formálódva még tovább fokozódnak, a gerincünkön végigfutva közvetlenül a szívünkig és az agyunkig eljuttatva a halhatatlanság szimfóniáját. Ha valaki rákattan, többé garantáltan sosem száll le róla. De beszéljen helyettünk inkább a V8-as:
S még ha tudnák, hogy álló helyzetben 4500-as fordulaton megálljt parancsol az elektronika… pedig gondolhatják, az igazi tűzijáték csak efölött kezdődik. Az 520 Nm-es nyomatékmaximumot például 4750-nél adja le a meglehetősen kiegyensúlyozott, egyenletesen erősödő nyolchengeres, hogy végül ereje fémes sikollyal teljesedjen ki 460 lóerőig 7.000-nél, majd forogjon tovább, s tovább, egészen a 7600-as limiterig, leírhatatlan élmény kíséretében.
Nem csak a fülünket kényezteti
Kimondottan ügyes az automataItt ugyanis mi parancsolunk, ha pedig úgy tartja kedvünk, akkor nem váltunk. Tudjuk jól, hogy a ZF-től származó hatfokozatú bolygóműves automataváltó (kérhetünk kicsit gyorsabb és sportosabb, de sokkal darabosabb szekvenciális váltót is) ügyes darab, már máshol is volt dolgunk vele. Viszont az olaszok mindennél közvetlenebbre hangolták a szerkezetet. Így például sport módban, manuálisan vezérelve nem csak gyorsan reagál, de kimondottan nagy szabadságot is ad – ha akarjuk, akkor a motor utolsó fordulatszámait kihasználva visszaválthatunk, s addig ott is maradunk a leszabályozásnál, amíg nem pöccintjük meg a jobboldali váltófület. Végtelen öröm ez egy benzingőzzel alaposan fertőzött sofőr számára!
Soha nem maradunk élmények nélkülAztán egy kicsit lenyugszunk, úgysem árt, ha hagyjuk leülepedni az élményeket. A fogyasztásra, nem pedig jégre vagy vészhelyzetre hangoló 'ICE' kapcsoló megnyomását követően teljesen civilizált viselkedést kapunk – egyedül a kipufogó mély baritonban történő állandó mormogása figyelmeztet a rendelkezésünkre álló tartalékokra. A váltó ilyenkor is ügyesen dolgozik együtt a motorral, indokolatlanul nem pörgetve azt, s a kezdetben 20 liter fölé csapó fogyasztás szépen lassan 15 literre ereszkedik vissza. A futómű szintén partner a vonulásban: az igényes, elöl-hátul kettős háromszöglengőkaros rendszert 'Skyhook' névre hallgató változtatható lengéscsillapítással vértezték fel az olaszok, amely néha tényleg azt az érzetet kelti, mintha csak az égből lenyúló angyalok emelnék át az úthibákon a 20 colos kerekeken gördülő autót.
Ám ekkor egy kanyargós útszakaszt prognosztizáló tábla képében megkísért minket az ördög, ismét a Sport kapcsoló felé késztetve kezünket. Ilyenkor az addig bármiféle úthibával ügyesen megbirkózó futómű megmutatja másik arcát, s bekeményedve jelentősen mérsékli az autó oldaldőlését. Nagy tempójú kanyarokban a kellően széles Pirelli P Zero abroncsok képességeire támaszkodva kiválóan fűzhetjük az autót, ám alkalmi menetpróbánk erre csak néhány esélyt tartogatott. Rövidebb, szűk fordulókban viszont kiütközik az 1,8 tonnás üres tömeg – a lassúság és a nehézkesség persze továbbra is távol áll a GranTurismótól, de néhány kilótól még érezhetően megszabadulnánk. Igaz, a könnyített MC Stradale kivitel képében az ilyen vágyak is kielégülést nyernek.
Gyors, de főleg nagyobb íveken
Tágasabb helyet keresni akkor sem árt, ha teret adunk a 460 lóerőnek. A közvetlen reakciókkal felvértezett hajtáslánc óvatlan rajtolásnál azonnal füstbe ment tervvé változtatja kilövési szándékunkat, a szó szoros értelmében is. Ha azonban megkíméljük magunkat az abroncsok indokolatlanul gyors koptatásától, mérésünk szerint 4,8 másodperces 0-100-as sprintidőnek örvendhetünk, ami pontosan megfelel a gyári értéknek.
Ám rossz helyen járunk, ha minden percben stopperrel ülnénk ide. A GranTurismo inkább az élményként definiált luxus élvezetéről szól. Arról, hogy az erőben, a hangban és a közvetlenségben úgy lelhessük örömünket, hogy arról – ha nem akarjuk – ne is kelljen lemondanunk. A gyönyörű kupé ugyanis a nevéhez hűen egy valódi GT, amely a hétköznapokban is megállja a helyét, úgy, hogy közben több gyűjtő garázsában okkal kap helyet. Ha már közvetlen élmények, s nem a tizedmásodpercek hajkurászása a lényeg, egyetlen, hiábavaló halk sóhajtást azért elsuttogunk egy kézi váltóért, ahogyan az autó legszebb álmainkban szerepelne.
Egy Maserati sportautót talán nem is érdemes a konkurenciával versenyeztetni. A GranTurismo egyrészt kevesek kiváltsága akar lenni, így joggal magas az árcédulája, másrészt pedig hamisítatlan élvezeti luxuscikk, s mint ilyen, ha vágyat ébreszt, akkor mindenáron kell. Ennek mentén pedig a normafelszereltségünk szerint érte kért 44,5 millió forint inkább csak az exkluzivitás határait hivatott kijelölni.
Megmosolyogja az egyszerű prémiumotFelhozhatjuk például a BMW 6-os kupét: a 450 lóerős 650i még jobban használható, jobban felszerelhető, modernebb, hatékonyabb, s nem mellesleg 31 millióért ugyanúgy felszerelve elvihető. Ám jóval lassabb, nehézkesebb, kevésbé közvetlen, nélkülözi az érzelmességet és az egyediséget. Arra született, hogy a többség igényét kielégítse. A GranTurismo viszont kevesek kiváltsága. Ennek mentén pedig sokkal inkább a Porsche 911 és a Jaguar XKR állítható vele szembe, melyek viszont stílus és ízlés tekintetében a sportautós mátrix szemközti pólusait képviselik. Mindegyik a maga érdemeiért lángoló szerelmet szít, de legjobban akkor járunk, ha olyan kivételes helyzetben vagyunk, hogy legalább mindhármukat a garázsban tudhatjuk.
Mint mindenből, azért itt is bukkanhatunk könnyebb belépőkre a Maserati kupék exkluzív világába. A frissítés előtti, nulla kilométeres S-ért például 37,49 millió forintos kedvezményes árat kér a forgalmazó, de alig több mint 1000 kilométert futott tesztautónk is elvihető ugyanennyiért. Ha pedig érdekli Önt a GranTurismo és négyajtós testvére, a kellemeset a kellemessel összekötve érdemes lehet most hétvégén egy kirándulást tenni Balatonfüredre, ahol mindkét autó közszemlére teszi magát.
Néhány szóban
A Maserati GranTurismo Sport olaszos lazasággal söpri le a kompromisszumokat az asztalról, hogy aztán a fennkölt dolce vitának terítsen. A GT úgy hozza a sportautós életérzést, hogy közben a hétköznapokban is kiválóan boldogul. Kényelmes futóműve, jó helykínálata, ügyes váltója, kedvező fordulóköre és használható magassága állandó használati tárggyá teszi, mi pedig már csak lúdbőröztetően üvöltő V8-asa miatt is szívesen ülünk bele. Hogy emellett kanyarban is jól tart, élesek a reakciói és erőteljesen gyorsít, az már csak a ráadás. Apróbb hibák akadnak, melyeket a 2015-ben teljesen új fejezetként érkező következő generáció részben kijavít, de talán nem is érdemes várni: a GranTurismóval már most kortalan klasszikust alkottak az olaszok, amely a korosabb koncepció ellenére megállja a helyét a mai mezőnyben is – sőt, sok tekintetben még újat is mutat a konkurenciának.
Előnyök: Elragadó formák, lángoló érzelmek; Viszonylag tágas belső tér; Komfortos, s egyben sportos, jól tartó futómű; Mennyeien éneklő bivalyerős V8-as, kiváló reakcióval és kiegyensúlyozott teljesítmény-leadással; Jól kommunikáló kormánymű
Hátrányok: Kissé idejét múlt központi rendszer; Kis csomagtartó; Lehetne precízebb a kormányzás és könnyebb az autó