Számos gyártó/márkanév akad, melyek emlegetésére alaposan felgyülemlik a benzingőz már egy átlagember vérében is. És mind közül talán a Lotus az, amit a legtöbb sportautót körüllengő fényűzés, divat és demonstrálási cél helyett legtöbben a kompromisszummentes sportosság és az őszinte mérnökiség filozófiájával azonosítanak. Nem hiába: Colin Chapman a hangsúlyos könnyűépítéssel épp oda tette le a márka alapító mérföldkövét, ahová a legtöbben tartozni vágynak: a versenypálya kellős közepére.

A neves brit céget életre keltő mérnök azonban mostanában néha megfordulhat a sírjában. Bevallom, jómagam is csüggedt vagyok. Vezettem ugyanis a Lotus Elise legújabb kiadását a Hungaroringen. És olyan szavak tódultak agyamba, amiket ritkán hall az ember a könnyűépítésű modell kapcsán. Nem is tudom, hol kezdjem.

Alig két hete egy váratlanul jött betegség és egyéb elfoglaltság miatt még csikorgó fogakkal mondtam le a Need for Speed széria legújabb tagjának, a küzdésmentesen is élvezhető Shift 2-nek a bemutatójáról (a teszt és a bemutató beszámolója egy másik szemüvegen keresztül hamarosNem mindennapi lehetőség akadt - galériaan elérhető lesz a PC Pulton, addig is itt egy kis ízelítő). A szóban forgó eseményen ugyanis lehetőség nyílt a Lotus Elise legújabb, 1,6 literes, Toyota-motoros verziójának kipróbálására, amely a jeles alkalomra lezser versenyruhát is öltött – ez joggal elvárható volt részéről, elvégre az eseménynek a Hungaroring aszfaltcsíkja adott otthont. De sokáig nem kellett bánkódnom: egy sor váratlan történést (ígérem, nem én löktem fel az eseményre kijelölt Csizsek kollégát a focipályán) követően végül én állhattam izgalommal telítődve a benzinszagú boxok előtt.

A hangulatról már a pilótafülke elfoglalása előtt gondoskodtak az illetékesek: óriási kivetítő előtt forgathattuk a kormányt a virtuális világban, a felkonferálásról pedig maga az F1-es közvetítések örökké lázban égő riportere, Szujó Zoltán gondA felkészülés vituálisan zajlott - a Shift 2 élvezetesoskodott. Aztán alig telt el pár perc és már azon kaptam magam, hogy az elődjéhez hasonló, ám nála fejlettebb törésmodellel megáldott játékban izzadva küzdök a Nordschleife íveivel a kezdő büdzséből nagy nehezen megvásárolt Toyota AE86 GT-S volánja mögött. Nagyon nem lőttem mellé, már ami a választást illeti: a hátsókerékhajtás, az 1,6 literes Toyota szívómotor és a viszonylag könnyű tömeg tökéletes Elise-ráhangolódást biztosított. Először azt gondoltam, hogy az Elise-hez képest kb. 200 kilogrammos többletsúly és a hiányzó 22 lóerő okozza viszonylagos lassúságomat, ám a volánt kezeim közül „kiragadó”, enyhén fogalmazva is erős terepgyakorlattal rendelkező Walter Csaba autóversenyző megmutatta, hogy az ívek terén is rejlik még bennem fejlődési potenciál.

Itt még nagyon vártuk egymást.

A hangulat adott volt - galériaAzért szégyenben nem maradtam, így bizakodva lépdeltem a szériaváltozattól lényegében a bukórácsozásban és a feszesebb futóműhangolásban különböző Elise-ek felé. Az agyamban záporoztak a gondolatok: a határozott, rövid váltó élénk kattanásának hangja a rövid fokozatokkal és a pehelysúllyal parádés könnyedséggel elboldoguló, 136 lóerős négyhengeres vidám kürtölésével elegyedett, miközben a pengeéles kommunikációt folytató kormányzással mértem ki bő porciókban testemre a G-erőket. Egy koncentrációtól, sikerélménytől, kihívástól éZavarba ejtő a kínálat - de vajon megvannak-e a gének?s közvetlenségtől átitatott szivacs vette át néhány másodpercre az agyam helyét, hogy a lábam enyhe megremegtetése után helyet adjon az ilyenkor kívánatos higgadtságnak, megfontoltságnak és kíváncsiságnak.

Nos, sajnos jó, ha előzetes várakozásaimnak a fele teljesült. A diagnózis egyértelmű: bennem van a hiba. Talán túl nagy tortát hasítottam már ki magamnak a sportautók szegmenséből? Vagy ideje korán kiégtem volna? Nem, inkább csak Chapman úr eredeti és bámulatos találmányának emléke égett még szívemben: a Seven jelenleg is kapható kiviteléé.

Sok mocorgásnak nem enged teret és nézelődni sincs mit - a funckió az úr.

Éppen ezért miután beszíjaztak a kényelmes, állíthatatlan kagylóülésbe bevertem néhányszor a fejem a bukórácsokba és szétnéztem a még mindig nagyon vonzó középmotoros ruha alatti célszerű beltérben, már indítottam is a motort (tekerős gyújtáskulcs, gombos berobbanás) melegítés céljából. A sportkipufogó morgós zörejeinek aláfestésében megtaláltam a menetstabilizáló gombját, amely ezúttal bekapcsolva maradt: a nyitott differenciálművet ugyanis ő sarkallja sperrhatás kifejtésére. Sport mód csak a Club Racer kiadásban van, úgyhogy zavarba ejtő döntési alternatívák tömegével ezúttal sem kellett szembesülnöm. Amíg felszökött a víz, illetve az olajhőmérséklet, átgondoltam, hogy mire számíthatok.

(Cikkünk a második oldalon folytatódik.)