A Kia még mindig rohamléptekkel halad előre: mindig készülnek valamilyen érdekes újdonsággal a koreaiak, legyen szó egy egészen meglepő, hátsókerékhajtású kupélimuzinról, egy egyedi, shooting brake jellegű kompaktról vagy éppen a piac egyik legígéretesebb elektromos crossoveréről. Mindeközben azonban a meglévő típusaikról sem feledkeznek meg, mint például a Sportage, aminek frissített verziója nemrég járt nálunk, méghozzá izmos, benzines turbómotorral és józan felszereltséggel karöltve.

A megújult Sportage akár illusztrációként is szolgálhatna az értelmező szótár ’frissítés’ címszója alatt, hiszen a dél-koreaiak mérnökei egy igazi, klasszikus ráncfelvarrással készültek: átrajzolt lökhárítók, új grafikájú lámpák, finom belső módosítások és egy új, dízel-hibrid hajtáslánc sorakozik fel – utóbbiról hamarosan érkezik majd tesztünk. Mindezekre persze egy rossz szavunk sem lehet, hiszen megteszik a dolgukat a kisebb módosítások. A Sportage – főleg a tesztautónkban nem szereplő LED-es fényszórókkal – frissebbnek és finomabbnak láttatja magát, miközben talán harmonikusabb is lett az egyébként továbbra is egyedinek mondható megjelenése.

Hátul kevsbé feltűnő a változás - galéria

Akinek elsőre nem lennének egyértelműek a változások (ami persze annyira nem meglepő): a lökhárító légbeömlői és a ködlámpák háza immár harmonikusabb egységet képeznek a fekete díszbetéteknek hála, és bár nagyítóval kell keresni a különbséget, a hűtőrács formáját is finomították a mérnökök, akárcsak magát a rácsozását. A fényszórók alakja nem változott, de LED-es verzióban megkapták az új Ceed látványos, négy pontból álló, négyszöget kirajzoló nappali menetfényeit – egyébként a halogén fényszóró mellé is LED-es nappali menetfény jár. A hátsó lökhárító szintén kifinomultabb lett, és a fényszórók is új grafikát kaptak, az összkép tehát szerintünk mindenképpen harmonikusabb, de azért maradt a vagány, kissé megosztó stílus.

Az utastérbe bepillantva sincs egyszerű dolgunk, hiszen a továbbra is jól működő, bár nem túl látványos grafikával megáldott multimédiás rendszert közrefogó légbefúvók tekerőgombjainak alulra kerülése és az új, de a régihez igencsak hasonló kormány mellett sok egyébbel nem szolgáltak a gyáriak. Persze nem is igazán lett volna erre szükség – ráadásul sok más autó frissítése esetén még ennyi sem változik –, hiszen a Sportage utastere továbbra is kellemes anyagokból építkezik, ergonomikus és jól összeszerelt. Egyedül talán némi színt hiányolunk továbbra is, ami a kissé komor fekete árnyalatokat fel tudta volna dobni, és nem lett volna túl nagy energiabefektetés a gyáriak részéről sem.

A LED-es lámpákon látszik igazán a frissülés - galéria

A Kia csomagos rendszere továbbra sem a kedvencünk, de az kétségtelen, hogy már a második, Silver szinten (ha szigorúak akarunk lenni ez a harmadik szint, de a fapados LX csak a szívó 1,6-os benzineshez elérhető) megkapunk gyakorlatilag minden fontos extrát – vagy talán annál többet is. Fűthető kormány, fűthető első és hátsó ülések, navigációs rendszer, tolatókamera, elektromos külső tükrök, kétzónás klíma, tempomat, esőérzékelő, automatikus világításkapcsoló, automatikusan elsötétedő belső tükör, és még sorolhatnánk – egyedül a vezetéstámogató rendszerek hiányoznak, amik azonban csak az egyel magasabb, Gold szinttől, 400 ezer forintos felárral érhetők el. Ez pedig egészen szép teljesítmény 7,4 millió forintért (a 300 ezer forintos importőri kedvezménnyel együtt), főleg a kellemes anyagok, a kellően nagy méretek és a praktikus megoldások tudatában, ugyanis ezekből sincs hiány.

Kissé komor, de cserébe ergonomikus - galéria

A Sportage-ben az egész családnak bőven van hely: két 190 centis felnőtt is elfér egymás mögött, a második sorba pedig az előbb említett ülésfűtésen túl légbeömlő is jutott, de a székek kialakítása is jó – leszámítva a fejtámlát, amit nem lehet kellően magasra emelni hátul. A csomagtér papíron 491 literes értéke ugyan nem kiemelkedő, de a valóságban egy nagyon is méretes űrrel találkozhatunk az ötödik ajtó mögött, ami jól kihasználható, ráadásul a kihúzható kalaptartónak is van helye, ha éppen útban lenne. Az utastérben ugyancsak megtalálhatjuk mindennek a helyét, nem volt hiányérzetünk e tekintetben.

Ideje azonban kipattintanunk a bicskakulcsot, hogy életre keltsük az 1,6 literes, turbós benzinmotort, amelyben 177 paripa és 265 Nm bújik meg – utóbbi már 1500-nál elérhető, ami érezhető is az autó viselkedésén. Ahogyan a józanabb felszereltségnek, úgy annak is örültünk, hogy ezúttal nem egy automata váltós, összkerékhajtású változatot választott az importőr tesztautónak, hiszen csak ez a két opció 1,2 millió forintba kerül, de ami talán még nagyobb kompromisszum, hogy az automata váltó mellé kötelező az összkerékhajtást is beikszelni – ellenben négykerék mellé kérhetünk manuális váltót is. Mindenesetre továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy a négykerékhajtás felára, plusz súlya és a hatékonyságra gyakorolt rossz hatása mellett hazánkban valóban csak annak éri meg ezt a verziót választani, akinek komolyan szüksége van rá (például olyan helyen lakik, vagy olyan helyekre jár ahová elengedhetetlen). Apró érdekesség és egyben megoldás az esetleg felmerülő kérdésre, hogy a testvérmodell, a szintén frissült Hyundai Tucson elérhető külön-külön is automatával és összkerékhajtással, igaz, ott a csúcsra szerelt kivitelek valamivel drágábbak is.

Nem csak a csomagtérben, az utastérben is nagy a hely

Mindenesetre az összkerékhajtás és az automata váltó elhagyásával az 1,2 millió forint mellett összesen közel 100 kilót spórolunk. Mindezek mellett ráadásul nem kell félnünk a manuális váltótól, ugyanis a hatsebességes egység jól kapcsolható, kellemes társ a turbós benzines mellé. A korán ébredő nyomatéknak hála pedig nem is kell sokat gépészkednünk vele, ugyanis az egyhatos már alacsony fordulatról is szépen megindul, és egészen sokáig húzza. Érzésre ugyan nem mondanánk, hogy villámgyors a Sportage, de a sebességmérő azért tanúskodik róla, hogy egészen fürge az autó – a gyári 9,2 szekundumos 0-100-as sprintet több mint fél másodperccel múlta felül (vagy inkább alul) méréseinken.

A szemfülesek itt láthatják a változást - galéria

Az erő tehát mindenre elég, és még ha nem is sportautónak született a Kia SUV-ja, azért a tempósabb kanyaroktól sem ijed meg, miközben az úthibákat is szépen kezeli, ami talán a kisebb, de így is mutatós 17 colos keréktárcsáknak is köszönhető. Mindezeken felül ráadásul teljesen kiszámítható az autó viselkedése. A kormányzás a kategóriájához képest szintén nem rossz: túl sok visszajelzésre azért ne számítsunk, de 2,5 fordulatával kellően közvetlen és a súlyozása is jól sikerült. A hanghatásokról még nem esett szó: a motor pörgetve azért erősen hallatja hangját, de fix tempó mellett szépen elcsendesül, és nem zavarja az utazást.

Sajnos a turbómotor étvágya is igazodik a teljesítményhez: a 7,8 literes normakör ugyan még emészthető lehet egy közel 180 lóerős SUV esetében, de a 8,9 literes tesztátlag is jól mutatja, hogy a valóságban azért inkább 8,5 liter körüli, vagy akár még magasabb értékekkel kell számolni – legalábbis, ha autópályán és városban is többet közlekedünk, hiszen országúton akár 6 liter alatt is képes eljárni az autó.

Továbbra is vagány a megjelenés - galéria

Ha már az anyagiaknál tartunk, ideje rátérni az árcédulára. A biztonsági asszisztenseket leszámítva minden jóval felszerelt tesztautónk listaáron 7,86 milliót kóstál, de ebből most 300 ezer forintot elenged az importőr, tehát 7,6 millió alatt lehet a miénk az izmos Sportage – a korábban említett 7,4 millióra még a metálfény árát kell rászámolni, így jön ki ez az összeg. Ez pedig nem rossz ár, hiszen kategóriájában, tehát a kompakt SUV-ok között bizony igen erős versenyző a Kia modellje: nagy méreteket, igényes megoldásokat, jó felszereltséget és vagány külsőt nyújt az autó, az izmos hajtásláncról már nem is beszélve. Ugyanígy felszerelve egyébként a 132 lóerős, szívó benzines 600 ezerrel kerül kevesebbe, és bár ezért jóval szerényebb menetteljesítményeket kapunk, ha ezzel meg tudunk barátkozni, bizony igen jutányos áron juthatunk hozzá a jól felszerelt Sportage-hez.

Dízelben gondolkodni nem biztos, hogy megéri: bár jóval kevesebbet fogyaszt az 1,6-os öngyulladós, még a 116 lóerős verzióban is drágább 180 ezer forinttal a 177 lovas benzinesnél, míg a 136 tagú ménessel dolgozó változat 350 ezerrel kerül többe. A 185 lovas dízel-hibrid kivitel pedig már 1,85 millióval drágább – igaz, hozzá alapáron jár az összkerékhajtás –, de ezt a különbséget valószínűleg sosem tudjuk majd kiautózni az elektromotorral is szerelt hajtásláncból.

Jó anyagok és összeszerelés, nem lehet panaszunk

Konkurensekből természetesen nincs hiány: kisebbet bőven találunk a Kiánál, nagyobbat viszont nem túl sokat, ahogyan a felszereltséget is beleszámítva olcsóbb modellekből sem lehetne Dunát rekeszteni, de drágábbak viszont vannak. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ár/érték arányát tekintve igen előkelő helyet foglal el kategóriájában a Sportage, főleg a 7 éves garanciát is latba véve – egyedül az lehet csalóka, hogy míg néhol az egyéni kedvezményekkel is egészen bőkezűen bánnak, a Kiánál ez kevésbé jellemző, így a listaárakat olykor érdemes fenntartásokkal kezelni az összehasonlításnál. Az 1,6-os, turbós Sportage esetében az egyetlen aggasztó dolog talán a fogyasztása lehet, de minden más téren nagyon is jól teljesít az autó, amely a frissítéssel is maradt ugyanaz a kiváló családi négykerekű, ami előtte is volt. Ha pedig 1,6-os turbómotor, mi azért házon belül megemlítenénk a Proceed GT-t, amelynek a szintjére felszerelve a Sportage-et, több mint egymillióval drágább eredményt kapunk, miközben a szép kompakt kombi puttonya is tágasabb, belül modernebb és igényesebb, vezetése pedig sokkal élvezetesebb ugyanolyan vagy jobb kényelem mellett.

A Sportage továbbra is kiváló választás - galéria