Tesztek

Azt gondolom, hazánkban mindenki jól ismeri a Suzukit, már csak azért is, mert a japán gyártó több modelljét is Esztergomban szerelik össze. Éppen ezért úgy érzem, nem kell hosszasan bizonygatnom, hogy a márka leginkább a praktikumra és az ár/érték arányra helyezi a hangsúlyt modelljei megalkotásakor. Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy nem volt ez másként a vadonatúj Celerio esetében sem, de nézzük, hogy mitől is – a Suzuki szavaival élve – XL-es a japánok városi minije.

Nem túl divatos, de barátságos - galériaÉrdemes néhány szó erejéig visszatekinteni, hogy a közelmúltban miként is alakult a Suzuki kisautóinak sorsa: az akkori Alto gyártásának 2006-os befejezése után 3 évet kellett várni, hogy bemutatkozzon az általunk is tesztre fogott új generáció, mely a magasabb árkategóriába lépő Swiftet szerette volna helyettesíteni az igazán olcsó és egyben aprócska négykerekűek piacán.

Az utolsó, divatosnak szánt Alto azonban nem teljesített túl jól, így nem is csoda, hogy a szalonokban idén megjelenő újdonság – mely gyakorlatilag az utódnak tekinthető – már egy teljesen új néven mutatkozott be a nagyközönségnek, elhagyva az utolsó Alto által megkezdett, és szerencsére igencsak rövidre sikerült utat. A Celerio pedig végre megérkezett szerkesztőségünk garázsába is, hogy bizonyítsa, valóban új életet kezdett.

Higgyék el, meg lehet barátkozni vele - galériaAzt gondolom, hogy ettől a ponttól mellőzhetjük is az előddel való összevetést, ugyanis a kicsiny méreteket és az emblémát leszámítva valóban semmi közöset nem találhatunk a két autóban – amit már az első pillantás is megerősít bennünk. A Celerio jó tanuló módjára igyekszik elkerülni a feltűnést és a megosztó formákat, amit olyan jól csinál, hogy a legtöbbeknek fel sem tűnik az utcán, hogy a kisautó bizony egy vadonatúj modell.

A reklámokból is ismerős, és egyébként látványos kék színben érkező tesztautó külsején nehéz megfogni az érdekes pontokat, ugyanakkor a kezdeti fejvakarás után a teszthét végére már kezdtem megérteni, hogy mi is volt a céljuk a tervezőknek. Noha a matt fekete műanyag hűtőrács és az autó arányaihoz képest viszonylag nagy lámpatestek összjátéka, az autó oldalán finoman végigfutó árnyéktörő ívek, vagy éppen a kissé ötlettelen hátsó fényszórók közel sem nevezhetők formatervi bravúrnak, hosszútávon kedvelhető teszik a Celeriót – egyedül talán a magas és keskeny felépítés miatt hat kissé esetlennek az autó.

Alapáron jár a bluetooth kihangosító - galériaAz utastérben nagyjából ugyanez a helyzet. Beszállás után az újabb Suzukikból ismerős részletekkel találkozhatunk, főleg a középkonzol és a kormány környékén. Habár a szívünk itt sem kezd el hevesebben verni a vonalak és az anyagok vérpezsdítő összjátékától, a középkonzolt körülölelő krómszínű betét és a váltótól kiinduló, V-alakban húzódó vonalak kellemessé teszik a szem számára az utasteret – még ha már első látásra is megállapíthatjuk, hogy a legtöbb helyen kopogós műanyagokkal találkozhatunk.

Praktikus - galériaAz anyaghasználatot persze az ár viszonylatában kell vizsgálnunk, így nem róhatjuk fel a japánoknak, hogy nem puha műanyagok és bőrbevonatok kerültek az autóba – ráadásul az ilyen esetekben sokszor tapasztalható komor hangulat sem uralkodik el rajtunk, és az összeszerelés minőségére sem lehet panaszunk. A Celerio tehát piros pontot érdemel ebből a szempontból, ahogyan az alapáron járó bluetooth-os kihangosító, az USB csatlakozó, a klíma, a jópofa műszerfalon megtalálható fordulatszámmérő és fedélzeti számítógép és a praktikum is dicsérendő. Utóbbi esetében egyedül a tárolórekszek mindenhol kemény és csúszós borítását említhetjük negatívumként.

Persze az élet nem habos torta, így néhány lemondással is számolnunk kell, ha ennyire olcsón szeretnénk új autóhoz jutni. A néhol kissé puritán megoldások, mint például a pedálok mögül kilátszó kormányrúd legfeljebb az esztétikai érzékünket zavarhatja, azonban a mélységében nem állítható kormány, a magasságban fix biztonság öv, vagy éppen a világítás nélkül maradt csomagtartó már okozhat némi fejfájást használat közben – és akkor a manuálisan állítható külső tükröket és a gyújtás levételekor is égve maradó fényszórókat még nem is említettük, habár ebben az esetben azért csipogással jelez a Celerio.

Nagyobb a kategória átlagánál - galériaA zavaró hibák után azonban rögtön vissza is térhetünk az előnyökhöz, hiszen nem véletlenül hirdeti óriásplakátokon a Suzuki, hogy a Celerio személyében egy XL-es kisautót tisztelhetünk. Az utastérben ugyanis valóban a külső méreteket meghazudtoló térrel találkozhatunk: a kényelmes vezetői pozíció mellett szinte minden irányban elegendő helyet kínál az autó, egyedül talán széltében vágyhatnánk pár plusz centiméterre. A hátsó utasok szintén nem panaszkodhatnak, ugyanis magam mögött jutott elegendő tér a térdemnek, és a fejem sem ütközött bele a tetőbe – persze a középső hely inkább csak szükségmegoldás.

Ha mindez nem lenne elég, a mérnökök még a csomagtartóra is gondoltak: persze az alaphelyzetben 254 literes érték – ami a hátsó üléseket ledöntve, ugyan egy méretes lépcsővel a padlóban, de akár 726 literig is bővíthető – nem hangzik soknak, ám így is jóval a kategória átlaga felett teljesít a Celerio, ráadásul az sem elhanyagolható, hogy a 25 centivel hosszabb Swiftben 44 literrel kevesebb hely jut a csomagoknak. Egyedül a Hyundai i10 veszi fel vele a versenyt.

Valahol spórolni is kellett - galériaA japánok apróságának mérlege tehát eddig bőven a pozitív irányba dől, azonban hátra van még a hajtáslánc értékelése. A Celerio kizárólag egyfajta erőforrással érhető el: a több helyen továbbfejlesztett 1-literes, háromhengeres szerkezet 68 lóerőt és 90 Nm-es csúcsnyomatékot szorít ki magából, mely bár nem sok, az üresen mindössze 810 kilogrammos kisautó mozgatásához elegendő. Mindezt ötsebességes manuális vagy robotizált váltón keresztül juttatja el az apróság az első kerekeihez. Tesztautónkban – sajnos – utóbbi kapott helyet.

A kis benzines beindításakor egyből tudtunkra adja, hogy a motorháztető alatt bizony csak három henger dolgozik, ugyanakkor kulturáltság szempontjából hozza a kategória átlagát a Celerio – persze autópályás tempó mellett már igencsak hangosan adja tudtunkra működését, és a szélzaj is felerősödik –, ráadásul a hasonló erőforrásoknál tapasztalható erős vibrációt is ügyesen hatástalanították a gyáriak. Az apró japán ezen a téren tehát teljesen vállalható teljesítményt tesz le az asztalra.

A robotizált váltót nem ajánljuk - galériaPróbáltam húzni, halasztani, de előbb utóbb a váltószerkezet értékelésének is rá kell térnem. Noha több gyártó is alkalmazza még a robotizált váltókat, a félautomatának tekinthető megoldások bizony hagynak kívánnivalót maguk után. Mindezt leginkább a rendkívül lassú váltások, és az ezzel kiváltott, még lassú tempónál is zavaró bólogatás okozza. A Celerióban minden egyes váltásnál több, mint 1, olykor majdnem 1,5 másodpercet kell várni, hogy ismét gyorsulásnak induljon az autó – ez pedig nem csak zavaró, de néhány szituációban akár veszélyes is lehet. Különösen annak fényében szerény ez a teljesítmény, hogy egy átlagos tempójú kézi váltást kivitelezni lehet 0,5 másodperc alatt. Hogy ne csak rosszat írjunk: a váltóprogram bár a lassú váltásokon nem tud segíteni, a körülményekhez viszonyítva jól választja meg a fokozatokat.

Meglepően tágas hátul is - galériaAz egyébként két váltás között – és minden bizonnyal manuális váltóval is – virgonc kisautónak így nem kevesebb, mint 16,8 másodpercre volt szüksége a 100-as tempó eléréséhez. A Celerio persze egyébként sem versenyautó, de a városi forgatag tempóját könnyedén tudja, tartani. A kormányzás kisautósan túlszervózott, nem is túl pontos és szinte semmilyen visszajelzéssel nem szolgál. A gyors kanyarokat a futómű sem igazán kedveli, néha már-már ijesztő oldaldőlést produkál, de cserébe az úthibákat ügyesen lépi át, komfortos vele a hétköznapi autózás – persze a csatolt lengőkaros hátsó futóművel a japánok sem tudtak csodát tenni.

Az anyagiak felé kanyarodva természetesen a fogyasztás is egy fontos szempont, lévén az alacsony ár mellé olcsó fenntarthatóság is dukálna. A Celerio nem is okoz igazán nagy csalódást, habár a robotizált váltó ezen a téren is rontja némileg a teljesítményt – főleg városi körülmények között. A normakör 5,1 literre adódott, ami 8 deciliterrel több, mint a gyáriak által megadott érték. Országúton 3,8-4 liter körüli, autópályás tempónál 6,5 literes, míg városi körülmények között ennél egy hajszállal kisebb étvággyal számolhatunk. Összességében azért el tudnánk képzelni egy pár deciliterrel alacsonyabb fogyasztást is, de a kedvező árat tekintve ezt talán megbocsáthatjuk a Suzukinak.

Sok a műanyga, mégsem komor - galériaHa már annyiszor emlegettem a Celerio árcéduláját, térjünk is rá a piszkos anyagiakra. 2.899.000 forint: ennyiért kaphatjuk meg alapáron a robotizált váltóval szerelt kisautót, azonban utóbbiról önként lemondva máris spórolhatunk 300 ezer forintot. Noha mindez elsőre talán kissé ijesztő lehet, érdemes megjegyezni, hogy a bluetooth kihangosító és a klíma mellett alapáron járnak az oldallégzsákok és az ABS is, ráadásul a szalonokba besétálva akár több százezer forintos kedvezményekkel is találkozhatunk – amivel együtt akár alig több, mint 2 millióért is elhozhatjuk a valóban XL-es Celeriót. Ezen a téren csupán azt róhatjuk fel a Suzukinak, hogy egyelőre nincs magasabb felszereltségi szint a GL-nél, és az extrákat egyesével sem rendelhetjük meg a kisautóba, de reméljük ez hamarosan megváltozik.

Noha a Suzuki új kisautója valóban jól sikerült, nyilván sokan vannak, akik kicsit többre vágynak a nem éppen látványos Celeriónál. Nekik találták ki, a teljesség igénye nélkül, a smart forfour-t, a Renault Twingót vagy éppen a Toyota Aygót, amik egyébként szintén 1-literes háromhengeressel próbálnak hódítani. Az árkülönbség azonban több százezer, sőt, akár millió forint is lehet a jutányos Suzukival szemben, ráadásul jobb anyagok és divatosabb megjelenés ide vagy oda, használati értékben bizony legtöbbjüket lepipálja a Celerio – még ha ez néhányaknak nem is fontos. Legnagyobb ellenfelének a Hyundai i10-et lehet tekinteni, amely ugyanilyen helykínálat mellett helyenként igényesebb megoldásokat mutat fel, miközben árcédulája jelentősen nem lendül a Suzukié fölé.