Tesztek

Az öthengeres dízelmotort nem érheti kritikaA Volvo kétliteres, öthengeres turbódízele, valamint az őt fémjelző D3 név a nagytestvérből már ismerős lehet. Ám tudásunk birtokában se bízzuk el magunkat: míg az S60/V60 párosban 163 lóerő és 400 Nm akad (igaz, immár D4 névvel, s ilyen formában a V40-hez 177 lóerő és 400 Nm jár), addig itt papíron a méretekhez igazodnak a képességek is: a két kulcsadat 150 lóerő és 350 Nm, amelyek ráadásul meglepő módon magasabb fordulatokon érkeznek. Ha ezen múlik, ne gyűjtögessünk: a 140 kilogrammal könnyebb tömeg a V40 oldalán áll, ráadásul a papírformánál is kicsattanóbb erőnek örvend az öthengeres öngyulladós.

Modern, kidolgozott részletekből nincs hiányEzt méréseink is jól bizonyítják, melyek során rendre a gyári adatnál (0-100 km/h: 9,3 s) jobban teljesített a modell. A kötelező sprintre adódó 8,8 másodperces mért érték láttán a 9,7 szekundumot produkáló V60 elbújhat, pedig igazán nem is a padlógázas gyorsítás volt tesztalanyunk erénye, hanem a rugalmasság: az 1500-tól valóban megérkező temérdek nyomaték a karakteres, talán kicsit a V8-asokra emlékeztető orgánummal (amiből szűrődik be bőven) az indokoltnál is nagyobb izmokat sejtet.

Mindezek ellenére a benzinkút sem lesz az ellenségünk. A teljes tesztre vonatkoztatott, szinte végig klímás 6,3 l/100 km-es átlagfogyasztás és a gyári értéknél alig magasabb, 5,4 literes Autó Pult normakör is a jó étvágy mellett tanúskodik, igaz, mára ez a mértékű hatékonyság elvárható. Ennek elősegítésére egyébként a hatfokozatú, bolygóművA D3 dinamikus és takarékos - galériaes automataváltó start-stop rendszert kapott, amely rendkívül gyors működésével azonnal belopta magát a szívünkbe, de egyébként is megkedveltük a jól dirigálható, dízeles hajtáslánchoz mérten gyorsan reagáló egységet. Így a Geartronic-ot 610 ezer forintos felára és 0,9 literes többletfogyasztása ellenére bátran ajánljuk a műfaj kedvelőinek a hatfokozatú kézi váltó helyett.

Ha már ajánlás: a D3-mal gyakorlatilag az utolcsó csavarig megegyező, átprogramozott vezérlésének köszönhetően nála 27 lóerővel izmosabb D4 motor 470 ezer forintos felárának megfizetését a tapasztalt képességek fényében feleslegesnek tartjuk, aki pedig a vételáron spórolni szeretne és szeret kézzel váltani, bátran döntsön a takarékos és szintén izmos 1,6 literes, 150 lóerős benzines T3 egység mellett – az 1,1 milliós megtakarítás mellett kulturált viselkedésével is elégedett lesz.

A konkurensek között körülnézve könnyen zavarban érezhetjük magunkat. Bár a V40 neve és kialakítása alapján is kombinak érződik, a fentebb említett térbeli szerénység okán mégis a prémium konkurensek kompakt modelljei mellé állítható. A középkategóriás felszereltségű normaszinten, vagyis extrákkal kellemesen gazdagítva papíron 9,26 millió forint ellenében tudhatjuk magunkénak az automatás, D3-as Volvót, amely ár épphogy a német prémium trió termékei alá esik.

Ha kicsit tágasabb lenne, nehéz lenne belekötniAkciós extracsomagja révén egyedül a kifutó Audi A3 Sportback 2.0 TDI kedvezőbb választás: 140 lóerővel, ugyanúgy felszerelve 9,04 millió, ám a rövidesen érkező (ötajtós) új generáció esetében körülbelül 9,5 millióra számíthatunk, igaz, ezért már 150 lóerő és kulcsnélküli rendszer is a markunkat üti. A BMW-nél sem jövünk ki olcsóbban: a 143 lovas 118d normaszinten 9,6 millióért hozható el, míg a csúcsot az új Mercedes-Benz A-osztály képviseli, 136 gázolajos lóerővel: érte ugyanígy felszerelve tízmilliót hagyhatunk a kasszánál.

A konkurensek közös ismertetőjele, hogy a gyári adatok szerint automatával még egy árnyalattal takarékosabbak a szintén nem túl szomjas V40-nél, igaz, stílus és pozíció szerint talán fél fokkal lejjebb esnek. Ám ezt mindenki döntse el maga, hisz' ez már sokkal inkább ízlés, mintsem képességek kérdése.