A közelmúltban kaptam egy telefont egy jó barátomtól, aki a tanácsomat kérte az új családi autó beszerzésében. Világos elképzelései voltak: kompakt méretű SUV, szívó benzines motorral, jó felszereltséggel a családi költségvetés által behatárolt limiten belül. Hamar sikerült a kínálatot egy típusra, a Kia Sportage-re szűkíteni, amelyet végül egy – kifejezetten a típusra szakosodott – ismerőse szerzett be Németországból. Egy szép szeptemberi napon meg is kapta a magyar forgalmi engedélyt az autó, amit gyorsan el is kértem egy tesztre. A teszt aktualitását az adja, hogy nemrég mutatták be az új Kia Sportage európának szánt verzióját, ami nagy eséllyel még idén megjelenik a szalonokban. A Kia marketingesei úgy definiálják a Sportage név eredetét, mint a sportosságra, sportos életmódra utalást, de kis szójátékkal ketté is bontható a név: sport age, azaz sport korszak. Az új modell érkezésével pedig egy igen dicsőséges korszak ér véget és kezdődik egy újabb.
A 2009-ben megjelent típus egy fokozatosan bővülő piaci szegmensre érkezett és a tervezők mindent elkövettek annak érdekében, hogy a két évvel korábban megjelent Ceed-hez hasonlóan itt is látványos legyen a belépő. Az azóta eltelt 12 év bizonyította, hogy ez sikerült. Bár korábbi terepjáró modellek is megkapták a Sportage elnevezést, hiszen a Kia terminológiában a 2009-2015 között gyártott modell már a harmadik a Sportage-ek sorában, de mégis markánsan eltérő filózófiával készült az elődeihez képest. Azok inkább valódi terepjárók voltak, akár alvázzal és alapból hátsókerék hajtással, míg az akkori új jövevény már a divathullámot meglovagoló életmód autó lett, önhordó karosszériával, alapesetben elsőkerékhajtással és keresztmotorral.
Jól sikerült forma - galéria
Az évek alatt az utcakép részévé vált, de úgy igazán soha nem néztem meg, ezt most a fotózás során sikerült bepótolni. Azt kell mondanom, hogy a tervezők nagyon időtálló formatervet rajzoltak az autónak, még mai szemmel is teljesen vállalható, modern a forma. A közel 4.5 méteres hosszát ügyesen leplezi, a tizenöt centi híján két méteres szélessége sem tűnik fel elsőre, csak napi használatban a bevásárlóközpontok szűk egyenparkolójában. A hasmagassága és a ballonos gyári méretű kerekei megkönnyítik a városi közlekedést, szinte bármilyen padkát, úthibát meg lehet úszni velük.
Az autót tovább szemlélve elégedetten állapítom meg, hogy a fényezés – néhány apró karcot nem számítva – szinte új, a lámpabúrák sincsenek lemattulva, közel 11 év használata meg sem látszik. Az utastérbe beülve szintén elcsodálkozok: biztos, hogy jó az évjárat a forgalmiban? Bár tudom, hogy az autó korábbi tulajdonosa egy idős bácsi volt, ettől függetlenül még a minimális használatnak sem látom a nyomát. A vezetőülés bőrkárpitján látok némi használati redőt, a többi négy ülésen szerintem soha nem ültek. Az ülés oldaltartása és az ülőlap hossza optimális. A csomagtér felhajtható padlóján is látni, hogy ezzel nem fuvaroztak semmit. A kárpit elemek nagyon jól viselték a használatot, kopásnak, karcoknak sem a műanyag felületeken, sem a kárpittal borított részeken nincs nyoma. Az utastér tágas, kényelmes, egyedül a nagyon kellemes hangulatot teremtő panoráma tető vesz el valamennyit a fejtérből, bizonyos testmagasságnál ez problémát okozhat. A 2.64 méteres tengelytáv nem óriási, ennek ellenére a hátsó helykínálat is megfelelő, nyilvánvalóan szándékosan, ezzel létjogsultságot adva a kínálatban eggyel nagyobb Sorentonak is.
Belül sincs gond - galéria
A tesztautónk felszereltsége még mai szemmel is bőséges, csak azok a vezetőasszisztensek hiányoznak, amelyek csupán az utóbbi pár évben terjedtek el. A biztonságunkra hat légzsák és ESP vigyáz (az EuroNCAP töréstesztje ötcsillagos), a kényelmünket tolatókamera, ülésfűtés és navigációs rendszer szolgálja, a kilátást a tolatóradarokon felül tolatókamera és igen jó vetítési képet adó xenonlámpa segíti, a nappali menetfényt pedig LED-sor adja.
Az 1.6-os közvetlen befecskendezéses szívó benzines motor „pöcc-röff” indul, nagyon lágyan és finoman jár, belül csak a fordulatszámmérőn látszik, hogy beindult. A sebességváltó karja 81 ezer km után is tökéletesen kapcsol, talán egy picivel karcosabb a kapcsolási érzet, mint a japán riválisokban, de a német átlagtól valamivel jobb. A motor papíron 135 lóerős, de azért nagy tűzijátékra nem kell számítani az elinduláskor, hiszen ezt a teljesítményt a motor a főtengely 6200-as percenkénti fordulatánál adja le, hétköznapokban eddig igen ritkán forgatjuk el a fordulatszámmérő mutatóját. A 166 Nm-es nyomatékát is viszonylag magasan 4200-nál adja le a motor. A váltó viszonylag rövid áttételezésének hála viszont ebből a gyakorlatban semmit nem érzünk, nagyon kellemesen autózható a Sportage. Minden szituációban könnyen felveszi a forgalom ritmusát, soha rosszabb belépő szintű motort.
Családi használatra is kiváló - galéria
Ha a szükség úgy hozza, ne habozzunk a váltóhoz nyúlni és ha szükséges akár két fokozatot is váltsunk vissza, bár kipróbáltam, ha kell, még 70 km/h-ról is elég szépen indult meg hatodikban, de nem egy modern dízel vehemenciájával. Országúton 100 km/h-nál ötödikben valamivel 3000 felett, hatodikban pontosan 2750-et fordul, tehát még a hatodik fokozat sem túlzottan hosszú. Az említett sebességig meglehetősen fürge, tehát országúti használatnál még nem jelentkezik a nagy homlokfelület és tömeg hátránya, de autópályán egy-egy előzésnél érdemes lehet előrelátón előzni, mert ekkor már szerényebb a dinamika.
A menés után a megállásra is kíváncsi voltam. A tesztautón vadonatúj féktárcsák voltak és négyévszakos gumik. Mérésre sajnos nem volt lehetőségem, de a lassulás bizony igen tisztességes volt. A fékerő pontosan adagolható, a nyomáspont határozott, a nyomtartás pontos volt. Ami viszont megszokást igényel, az a futómű, illetve annak hangolása. A kormányzás áttétele kellően direkt, normál tempójú kanyarvételnél semmi különös nem történik, de hirtelen irányváltáskor, átterhelésnél bizony okozhat kellemetlen meglepetést a megbillenő karosszéria, az ESP jelenléte indokolt. Talán ez az a pontja egyedül az autónak, ahol érezni a korát, a mai futómű tervezés előrébb tart. A kora tavasszal általam próbált és jóval nagyobb Kia Sorento sokkal komolyabb manőverezési tartalékokkal rendelkezett. Itt a tulajdonosnak kell majd ezt megszoknia, hogy a magas építésmód, nagy tömeggel bizony kompromisszumos manőverezést követel majd meg, szerpentinre kanyarra vadászni és pályanapozni ne ezzel menjen.
Ahogy mindenből, úgy ebből is elég ritka az ennyire szép állapotú példány
Egy használtautó cikk talán legfontosabb része, hogy az adott típus a több mint tíz év alatt milyen hibajelenségeket produkált, vannak-e jellemző típushibái? Mivel minden autót mi magunk sem ismerhetünk, ezért autentikus felhasználói tapasztalatért a Magyar Kia Sportage Klubhoz fordulatam segítségért. A típust jól ismerő felhasználók összességében igen kedvezően nyilatkoztak, a többség elégedetten használja Sportage-ét, évjárattól függetlenül. Az egyik legfőbb problémaként a közvetlen befecskendezésű motorokra jellemző kokszosodási hajlamot említették.
Felmerülhet hibaként még a sebességváltó szinkrongyűrűjének a kopása, illetve a gyári kerékcsapágyak korai elhalálozása. Előfordulhat még a gyári első lengéscsillapítók koppanása vagy a hátsó futómű bekötő csavarok összerohadása. Ez utóbbi esetben csak a sarokcsiszoló segít, ha ki kell szerelni. A négykerékhajtású modelleket érintheti a 4x4 hajtás megszűnése, amely több okra visszavezethetően következhet be: egyrészt a váltóban lévő bolygóműház elemeinek kopásából vagy eldarálásából, amelyet a házba bejutó csapadékvíz miatt fellépő oxidáció okoz, másrészt a hátsó differenciálmű előtti elektrohidraulikus tengelykapcsoló lamella tartó házán elválhat a hegesztés és megszűnhet a hajtás a tengelykapcsoló és a differenciálmű között.
Vannak hibák, mint mindenhol, de összeségében megbízható
Ezen felül a futómű gumiszilentek elhasználódását említette meg néhány tulajdonos, de ez sajnos nem kifejezetten az autó, hanem a közút hibája, nagyon sok függ attól ki, hol és mennyit megy az autóval, ez a probléma előbb utóbb minden autót érint. Ritka és kivételes esetben az 1.6 GDI-nél extrém olajfogyasztás és emiatt besült dugattyú jelentkezhet.
A fenntartási költségekre nem panaszkodtak a felhasználók, még a benzines modellek relatív magas 8-11 liter közötti fogyasztása sem szegte kedvét a tulajdonosoknak, amit a spritmonitor.de is megerősít: ott 8.38 literes átlagfogyasztást ad ki közel száz 1.6-os benzines motort nyúzó felhasználó tapasztalata. A dízelek kb. egy literrel kedvezőbb fogyasztással járnak ettől. A relatív magas étvágyat ellensúlyozza a rendkívüli értéktartás, ami nem véletlen, hiszen ezek a modellek már 7 éves jótállással kerültek a piacra, tehát ideális esetben minimum hétéves korukig márkaszervizes előélettel rendelkeztek.
A harmadik Sportage jó példa rá, hogy a Kia már akkor tudta mit csinál
Megjelenésük még mindig divatos, az összeszerelési és általános minőség pedig a fent felsorolt hibák ellenére is a megbízható kategóriába sorolja a modellt. Nyilván ennek ára is van, a harmadik generációs Sportage ára a használtpiacon állapottól függően jelenleg 3.5 millió forinttól 4.5 millióig terjed. Ennek ellenére nem leszünk meglepve, ha még sokáig az utcakép része lesz ez a kellemes kompakt SUV, mi is csak ajánlani tudjuk.