Azt szokták mondani, hogy minden jármű lelke a motor. Eszerint a felturbózott tíz decis erőművel vértezett Fiestának ígéretesnek kell lennie, hisz erőforrása az elmúlt két évben egymás után hódította el a nemzetközi Év Motorja díjat, tehát ha a köbcentiket tekintve nem is, ám erényeit nézve mégis nagylelkűnek minősített a szerkezet. Ugyanakkor ne feledjük, hogy minden elismerés kétfajta hatást válthat ki az emberekből. Sokaknak irányt és visszaigazolást mutat a megítélésben, míg másokban pont kételyek ébreszthet, főleg akkor, ha egy olyan kaméleon autóról van szó, mint tesztalanyunk.
Rejtett tulajdonságokkal - galériaKívülről nézve a járgány nem árul zsákbamacskát – bár alapvetően érezni a formaterv 2008-ban készült alapjait, mégis fiatalos, lendületes a megjelenés, mely magára irányítja a tekintetet, de egy kevésbé hivalkodó színnel és decens felnikkel még az elegancia, felnőttes attitűd sem áll távol tőle. Persze megvannak rajta a mai, sokakat megosztó hatásvadász elemek, ám ne feledjük, minden nem megy egyszerre. Ha fontosnak tarjuk a gyalogosvédelmet, ahhoz magas orr és a manapság sok autón kényszerűségből tükrökig felhúzott lámpák dukálnak, ha pedig fajlagosan nagyméretű csomagtartót kívánunk, akkor magasra kell pozícionálni a kalaptartó szintjét, ami konyhakredenc arányú hátsó ajtókat és csak légterelővel együtt jól mutató farrészeket szül. A jó légellenállás, tehát gazdaságosabb és csendesebb üzem mellett nem mellesleg nagyobb biztonságot szavatoló gömbölyded karosszéria sem megkerülhető kritérium.
Nem csak külsőségekben, de a lemezek alatt is rengeteget fejlődött a Fiesta
Mielőtt beülnénk az autóba, a nyitott ajtók mellett azért picit mélázzunk el a külső héj alatt megbúvó tiszta mechanikán, melyet csak ritkán említünk meg. Összehasonlítva a hetvenes évek közepén debütált első széria kocsiszekrényét, elképesztő, hogy mennyit fejlődtek a biztonság terén akár csak a „vasak” szintjén is az autók. Hol vannak már azok a vékony, fémesen és kelletlenül csattanó ajtók? Érdemes megnézni, milyen egységet alkotnak manapság az oszlopok az alsó és felső gerendákkal, és a becsatlakozási pontok mennyire drasztikusan vannak háromszög alakban szétnyitva, hogy képesek legyenek átterhelni az erőhatásokat. Le a kalappal a mai tervezők előtt, hogy milyen finoman rejtik el optikailag kívül-belül a vastag, ezerféle keresztmetszettel bolondított, ugyanakkor erős és könnyű teherviselő profilokat.
Az igazi fejlesztések a lemezek alatt vannak
Mondjuk a Fiestánál még picit reszelhettek volna a karosszérián, mert hátul felerősödik a bunkerhatás. A második üléssorban a lábtér elegendő, szélességében is elfogadható, viszont a fejtér lehetne bőségesebb. A keskeny oldalablakok, no meg a sofőr hátralátását aláásó parányi üvegfelület a csomagtér ajtaján csak tovább fokozza a hatást. Az autó mentségére legyen mondva, hogy a parkolást segítő radarokon felül a Sport és a Titanium felszereltségi szintű modellekhez extraként kérhető a kormányszöget is figyelembe vevő, jól működő, bár koszolódásra hajlamos hátsó tolatókamera. Az alapból 276 literes csomagtartó a kategóriához mérten sem nagyvonalú, viszont legalább mankókeréknek is jutott alatta hely. Ugyanakkor csak felár ellenében kapunk olyan variálható csomagtérpadlót, mellyel a hátsó üléseket vízszintesbe döntve teljesen egybefüggővé válik a raktér síkja.
A csomagtartó lehetne valamivel nagyobb
Elöl már jobb a helyzet a méretek terén, mondjuk szélességében ott sem táncterem az autó és kézre eső tároló rekeszekből is fért volna még a Fiestába. Az ülések jó oldaltartásúak, a közöttük megbúvó középső kartámasz sajnos igencsak hátra került, és nem túl kényelmes a burkolata, ezt leszámítva az anyagokra nincs különösebb okunk panaszkodni. A trendi zongoralakk betétek – amelyekből gyűrűként jutott a feleslegesen vastag, bumfordinak ható kormányra és a váltógombra is – nehezen tisztántarthatóak, illetve karcolódnak és a ráncfelvarrott modellekről száműzték a magasabb felszereltség szintekhez régen járó színes műszerfal betéteket, melyek sokat lendítettek a sötét belsőn.
Részletek szintjén hol sokat ad, hol sokat elvesz
A hátsó üléssoron a legkomorabb az összkép, ugyanis oda nem jutott a Titanium felszereltségtől járó vörös hangulatvilágításból, póriasabbak a műanyagok, az ajtón nincs textil oldalkárpit, viszont így eggyel kevesebb az a felület, amit saras lábbal végzetesen összerugdoshat a gyerek, vagy pakoláskor megsérülne. Az összeszerelési minőség meggyőző, hisz a Titanium X felszereltséghez járó 16 col átmérőjű felniknél még egy collal nagyobb keréktárcsára húzott vékony oldalfalú gumikon gördülve, padkára kaptatva sem zörög, nyikorog belül a Fiesta.
Fiatalos formák, egyszínű anyagok - galériaA műszerfal ergonómiája viszont hagy némi kívánnivalót maga után. A fedélzeti számítógép logikus és egyszerű felépítésű, az információkat a navigációs rendszer, a hifi és a tolatókamera képét mutató középső színes kijelzőn is jelzi, ugyanakkor a feláras Sony multimédiás rendszer halom aprócska gombja nem könnyíti meg a felhasználó dolgát, ráadásul csak színével emelkedik ki a gombok tengeréből a köszönetnyilvánítás mindennapos kelléke, az elakadásjelző aprócska gombja. A Bocca della veritá kőmaszkra hajazó klímavezérlő sem a harmónia mintaképe és nyáron a középső légbeömlő rostélyai is megszokást igényelnek, mert közepes légáramra kapcsolva rávágnak az emberre - mint minden olyan kisautóban, ahol a műszerfal közepén tornyosuló kijelző két szélére, tehát a bent ülőkhöz közel vannak helyezve. Hűteni pedig kell a mai négykerekűeket, mert a jókora, lankás szögű szélvédők nyáron hatásos radiátorként működnek. Mondjuk a Fiestában a kedélyek hűtésére is szükség lehet, ha összetegeződünk a motorjával.
Hogy miért, arra a következő oldalon adunk választ. Kérjük, lapozzon!