A vezetés és az autók szerelmeseként ugyan nem mindig egyszerű megérteni, hogy a legtöbbek számára a négykerekűek csupán egyszerű használati tárgyak, és arra valók, hogy eljuttassák utasaikat A-ból B-be. A Dacia leginkább ezeknek a vásárlóknak az igényeit igyekszik kiszolgálni kiváló ár/érték arányú modelljeivel, és ennek megfelelően viszonylag ritkán mutatnak be újdonságokat, ellenben mindig figyelnek rá, hogy valamivel vonzóvá tegyék autóikat. Ezúttal a Techroad csomag az, amivel igyekeznek ezt elérni, mi pedig a Dokker segítségével vizsgáltuk meg, hogy sikerült-e nekik.

A Dokker érdekes helyet foglal el a Dacia kínálatában: dobozosként teljesen érthető a jelenléte, hiszen áruszállítóként a legjobban teljesítő típus lehet, még ha más modelleket is kínálnak ilyen konfigurációban a gyáriak. Családi autóként azonban már kétségesebb a siker, hiszen a Logan MCV és a Lodgy is az ügyfelek rendelkezésére áll, ráadásul utóbbi praktikum szempontjából is felül tudja múlni a Dokkert, ha a família szállításáról van szó – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy igényelhető rá a nagycsaládosok 2,5 milliós állami támogatása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tesztalanyunknak ne lenne létjogosultsága.

Ebben a formában vagánynak mondható a Dokker - galéria

A kevesebb mint 4,4 méteres Dokker többek között pont a kompaktabb külső méretekkel csábíthat, miközben a dobozos felépítésnek köszönhetően belül jól kihasználható a tér. Mielőtt azonban rátérnénk a belbecsre, érdemes kívülről is szemügyre venni az autót, hiszen a tavaszi Genfi Autószalonon bemutatott Techroad felszereltség a megjelenést is feldobta. A Stepway változatra épülő csomag utóbbi crossoveres, műanyag és ezüst betétei mellett a piros kiegészítőkkel igyekszik hódítani.

Ilyen például a fekete visszapillantón vagy éppen a mutatós, 16 colos keréktárcsán felvillanó piros díszek, de a bordó fényezés önmagában is nagyon jól mutat, fekete és ezüst betétekkel. A Dokkernek néhány elnagyoltabb részletet leszámítva – mint például a tolóajtók nem túl szépen integrált sínei vagy a nem éppen hatékony halogén fényszórók grafikája – egyáltalán nincs szégyellnivalója. Mi még a vagány jelzőt is bátran akasztanánk a nyakába a Dokker Techroadnak.

Jól állnak neki a Techroad csomag piros díszei - galéria

Persze nem csak néhány külső díszcsíkot jelent az új csomag: belülre is jutott a piros betétekből. Az egyébként nem kiemelkedően kényelmes, de azért kiszolgáló és egész jó üléspozíciót biztosító első ülések díszes huzatai és a légbefúvók piros csíkjai árulkodnak arról, hogy nem egy átlagos Dokkerrel van dolgunk, de még zongoralakkból is jutott a középkonzolra – utóbbi ugyan a minőségérzetet fokozza, de a port is gyűjti. Az autóba beszállva egyébként egészen kellemes hangulat fogad minket, egyáltalán nincs olyan érzésünk, hogy egy fapados négykerekűben ülnénk, még ha az egyes részleteket vizsgálva talán lehetne is ilyen benyomásunk. Ezt pedig az ezúttal jó összeszerelési minőség is erősíti.

Az anyagok azért szinte mindenhol kemények, és a dízelekhez is benzinesekhez is változtatás nélkül használt, így a limitert nem jelölő műszerfali órákon is ideje lenne már túllépnie a Daciának. Ezeken kívül is vannak még arcpirítóan egyszerű részletek – főleg az áruszállítókat idéző csomagtérben –, de az összkép így is kellemes marad. A praktikumot elöl legfeljebb a tárolók kopogós, csúszós műanyag borítása csökkenti, ám hátul a tolóajtóknak „hála” nincsenek ajtózsebek, és a csomagtér 800 literével ugyan hatalmas, de mindenféle okos megoldást nélkülöz, és a kalaptartó-roló is zavarbaejtően egyszerű, még ha a funkcióját be is tölti. Az ülések lehajtásával egyébként 3 köbméterre növelhetjük a teret, de nem lesz sík a padló, a kétszárnyas hátsó ajtót viszont 180 fokban is kitárhatjuk.

Egyszerű részletek, de kellemes összkép - galéria

A kissé alacsonyra került, de egyébként kiválóan használható, Android Autót és Apple CarPlayt is ismerő multimédiás rendszer a Techroad csomagban alapáras, de 75 ezer forintért az alacsonyabb szintekhez is kötelező opció – egyedül az elég butácska helyre került USB aljzat zavar bele a képbe. Tesztautónkban még tolatókamera és hátsó parkolóradar is volt, de más modern vezetéstámogató rendszerre azért ne számítsunk a kötelező asszisztenseken kívül. Az EU új szabályai, mely szerint egy sor ilyen modern megoldás kötelező lesz 2021-től, meg is nehezíti majd a Dacia helyzetét, hiszen bár a Renault-tól átvenni nem lesz nehéz ezeket a technológiákat, az árat alaposan megnyomhatja.

A második sorban ugyan nem különálló, de ugyanolyan széles ülésekkel találkozhatunk, ami egyben azt is jelenti, hogy mind a három helyhez jár ISOFIX rögzítési pont, ez pedig nagy piros pont lehet a családosok számára. Az ülések egyébként is egészen kényelmesek, és még az első ülések háttámlájáról kihajtható kisasztalkát is kapunk, még ha elég egyszerű formában is. A néhol nagyon leegyszerűsített megoldásokkal szemben azonban vannak meglepő pontok is, mint például a teleszkópos motorháztető. Nyilván valamilyen gyártástechnológiai okból van ez így, de ha választhatnánk, ha a teleszkópok árát inkább az utastérre fordítottuk volna.

Zéró praktikum, de hatalmas hely - galéria

Tesztautónkban a Dokkerhez elérhető egyetlen dízel hajtáslánc kapott helyet. Az 1,5 literes egység 95 lóerőt és 220 Nm-t bocsátott rendelkezésünkre, méghozzá egy hatfokozatú kézi váltón keresztül. A 12,4 másodperces 0-100-as sprint talán valamivel komorabb képest festhet a valóságnál: ha nem is bőségesen, de elég a Dokker mozgatásához ez az erő, amit autópályán is bizonyított nekünk a modell. A 220 Nm-es nyomaték 1750 1/perces fordulaton ébred, és arra bőven elég, hogy minden helyzetben tudjuk tartani a tempót. Bár ezen a ponton azért érdemes megjegyezni, hogy a Renault már többször is bizonyított 1,3 literes, 130 lóerőt és már 1600-tól elérhető 240 Nm-t biztosító turbós benzinese is elérhető a típushoz, ráadásul 260 ezer forinttal olcsóbb – ez pedig még a felhasználástól függően 1-2 literes plusz fogyasztás ellenére is nagyon elgondolkodtató.

A kormányzás az egyszerűbb műszaki megoldásoknak köszönhetően egészen jó: nem túl közvetlen, de viszonylag pontos és több visszajelzést ad, mint a modernebb társaké. A futómű is a költséghatékonyság jegyében született, de a csatolt lengőkaros hátsó szerkezet hangolása nem sikerült rosszul, így bár a kanyarokban hajlamos az elpattogásra, és a keresztbordákat sem viseli túl jól, összességében komfortosan utazhatunk. Ennek megfelelően a sportosságot nem is igazán kedveli az autó, amiben a magas felépítés sem segít. A tempósabb kanyarokban a félősebbek akár meg is ijedhetnek az oldaldőlés mértékétől.

Mi a benzinessel választanánk - galéria

A nagy homlokfelület a híresen hatékony dízelmotornak is megráncigálja a bajszát, amit az 5,5 literes normakör is jól mutat. Ez ugyan még nem bántóan magas, de 5 alatti értékekre is képes lenne ez a hajtáslánc. Nem meglepő módon az autópálya a gyengéje, ahol nagyjából 6,5 litert vesz magához. Ezzel szemben városban ennél valamivel kevesebbel is beérheti, országúton pedig akár bőven 5 liter alatti számokat is lehet produkálni az öngyulladóssal.

Összességében tehát funkcionalitását tekintve nem lehet panaszunk a Dokkerre, amihez a Techroad felszereltség némi vagányságot is hozott. A kérdés már csak az, hogy mindezek fényében hogyan alakul az ár/érték arány. A tesztautó ára már közel 4,9 millió, ami azért már adhat okot némi szemöldökráncolásra: hiába a jó felszereltség, a néhol bántóan egyszerű megoldások tudatában azért fájhat egy ekkora összeget kiadni. Ennél persze jóval olcsóbban, alig több mint 4,2 millióért is elhozhatjuk már a Dokkert az okos multimédiás rendszerrel és kellemes extrákkal, de ennyiért még nem kapunk menő kiegészítőket.

Nem rossz itt ülni - galéria

Az 1,3 literes benzines turbóson azonban megéri elgondolkodni, hiszen 260 ezret lehet vele lefaragni az árból, és a fogyasztást leszámítva minden szempontból jobb a dízelnél. A másik lehetőség a 100 lóerős, szívó benzines, ami már tesztautónk felszereltségével is elhozható körülbelül 4,3 millióért, és bár nem éppen virgonc, a hétköznapokra megfelelő lehet.

Ellenlábasokból nincs hiány, és bár a modernebb, jobb minőségű és jóval több extrát felvonultató konkurensek ugyanúgy felszerelve akár milliókkal is drágábbak lehetnek, de nagyjából annyival többet is érnek. Ami azonban nagy előny lehet a többiek számára, hogy a legtöbbjük rendelhető hétüléses verzióban, ami a nagycsaládosok számára akár 2,5 milliós támogatást is jelenthet, ezzel együtt pedig már szinte pariban vannak a Dokkerrel.

A Lodgy erőteljesen beárnyékolja, főleg családi használat tekintetében - galéria

Hogy konkrét neveket is említsünk: többek között az Opel Combo, a Peugeot Rifter, a Citroen Berlingo, a Ford Tourneo Connect vagy éppen a Volkswagen Caddy is ott van – és ezek nem csak hét üléssel, de hosszított kivitelben is rendelkezésre állnak, támogatással együtt 4,5-5 millióért már jól felszerelve. Azonban házon belül is lehet nézelődni, hiszen a Lodgy gyakorlatilag egy árban van a Dokkerrel, és családi használatra jóval praktikusabb lehet, ráadásul ugyanúgy lehívható hozzá a támogatás. Tesztautónk létjogosultsága tehát ebből a szempontból nem éppen acélos, hiszen legfeljebb akkor érdemes elgondolkodni rajta, ha nem tudjuk igénybe venni a támogatást, kompaktabb méretekre van szükségünk vagy áruszállításra is sűrűbben használnánk – minden más esetben jobb választás lehet a Lodgy, vagy a támogatást kihasználva valamelyik konkurens.